Ne tessék keresni, szótárban a kifejezés nem található meg. Hogy az életben? Azon el lehet merengeni, főleg ha a szórványlét körülményeit vesszük alapul.

Egy történet következik, aminek az időszerűségét az adja, hogy a főszereplője államtitkári rangot jelentő prefektus Temes megyében, Romániában. A prefektus a legmagasabb rangú kormánytisztviselő megyei szinten, a mindenkori kormány képviseletében. Hivatala a magyar kormánymegbízott tisztségének feleltethető meg, de erőteljesebb jogkörökkel: van olyan helyi közpolitikai kérdés, amelyben a megye választott vezetőjével azonos jogköre van.

A 2020. decemberi parlamenti választást követően februárban jutott el a román kormány oda, hogy kinevezte a prefektusokat és azok megyénkénti 2-2 helyettesét. Hihetetlenül fontos tisztségek ezek minden kormánypárt részére, mert a feladatkörhöz jutók ezt a hivatalt egyfajta politikai ellentételezésként kapjáka pártjuk érdekében végzett munkájuk fejében. Van is viaskodás a kormánypártok között. Kolozsvárt majdnem ölre mentek, mert a koalíciót vezető liberális párt (PNL) helyi vezére bejelentette, ha nem az övék lesz a prefektusi szék, ha az RMDSZ jelöltje kapja meg a hivatalt, miként azt a kormány tervezi, kibillentik tisztségéből a Megyei Tanács magyar alelnökét.

Temesvárt ez is, miként sok minden, másként van. Hiszen az ország legjelentősebb vidéki városa (Kolozsvárral párban futnak ezért a címért) német állampolgárt emelt a polgármesteri székbe. Olyan német állampolgárt, akinek nincs is román állampolgársága! Nem Romániából kivándorolt szász, vagy román, mint sokan, akik erdélyi szülőföldjüket hagyták oda a boldogabbnak látszó nyugatért. Szóval ma Temes megye prefektusa neve szerint magyar, és az az alprefektus is. Előbbit Németh Zoltánnak hívják, utóbbi Molnár Andrásnak. Előbbi az USR (Mentsétek meg Romániát) párt helyi vezére, utóbbi pedig a megyei UDMR (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) vezetője. Mindketten ügyvédek és korban sincsenek messze egymástól, a 30-as éveik közepén járnak. De mégis mekkora a különbség!

Az új prefektus március 4-i kinevezése után gyorsinterjút adott az MTI-nek, elmondta, hogy édesapja, édesanyja magyar, de ő – a magyar iskolát végzett testvérétől eltérően – román iskolába járt, román közegben szocializálódott, a szüleivel is inkább románul beszél. Azt is megkérdezték tőle, hogy a jövő évi népszámláláson milyen nemzetiségűnek vallja majd magát, erre azt válaszolta: „azt hiszem, magyarnak”. Csakhogy a hivatalos ügyvédi önéletrajzában a nemzetiségéhez azt írta: román.

Erről többeknek, nekem is – mert megéltem – a diktatúra egyik felháborító politikai döntése jutott az eszembe: a kondukátor (Nicolae Ceausescu) utolsó éveiben mi, erdélyi/romániai magyarok hivatalosan magyarul beszélő románoknak neveztettünk. Mi voltunk a magyrománok.

És most itt vannak a rommagyarok. Azok, akik magyarok, de románnak érzik magukat. Egy készülő közéleti lexikon okán beszéltem telefonon a prefektussal, és azt mondta, bár családja magyar, ő nem érzi magát magyarnak. Ezek után számít-e még, hogy miként fog nyilatkozni etnikai hovatartozásáról?

A kormány emberei nem tévedtek: az új prefektus román.

A kérdésünk csak az, hogy 1990 után egy temesvári magyar család gyermeke miként válhat(ott) románná?

Bodó Barna