A hevesi kistelepülésen, Mikófalván mutattak be hazánkban elsőként passiójátékot. A szereplők a falu lakói voltak.
Mikófalva lakói olyan átéléssel és alázattal állították színre Jézus életének utolsó pillanatait, hogy az előadásra profi színészek, külföldi újságírók utaztak a hevesi faluba.
A falu feletti dombon a nézőtér és a színdarab helyszíneinek megtervezésével mérnököket bíztak meg. A bibliai helyszínek megelevenítéséhez mikófalvi vásznat használtak, amelyre ráfestették az egyes helyszínek díszletét. A jeruzsálemi jelenetekhez használt háttereket az Operaházból kölcsönözték. A jelmezek elkészítésekor több forrásból merítettek a tervezők. A falubeliek visszaemlékezése szerint Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt c. képén megjelenített ruhák is mintául szolgáltak a darab látványának megtervezésekor.
Az előadás sikerének egyik kulcsa a szereplőválogatás volt. 1921 telén a falubelieket az iskolába hívták. Fejős Pál rendező jelölte ki a főszereplőket. A legnehezebb Júdás megformálójának megtalálása volt, mivel mélyen vallásos falu lévén senki nem akart az áruló bőrébe bújni. A főbb, szöveges szerepeket 25-30 mikófalvi formálta. A többi résztvevő – majd kétszázan – statisztaként működött közre a tömegjeleneteknél.
Egy visszaemlékezés szerint rendre sok ember érkezett a passiójátékokra, amit a nézőtér nagysága is jelez. Az ötezer férőhelyes nézőteret a domboldalba vésték be. Rengeteg kubikos dolgozott az ülőhelyek és a színpad kialakításán. Egy vagon fát hoztak, abból alakították ki az ülőkéket. Egy nagy csűrben volt az étkezde, a rendet huszárok felügyelték. A passiójátékokat 1922 májusától játszották szeptemberig. Az előadások vasárnap 10 órakor kezdődtek.
A mikófalvaiak ma is nagy szeretettel emlékeznek a passiójátékra. Titkos álmuk, hogy felelevenítsék az előadást.
Erről és egyéb érdekességekről itt olvashatnak.
