Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben Kína népirtással vádolja meg Kanadát! Vagy az USA-t, az Egyesült Királyságot, esetleg Hollandiát. Egy pillanatra hunyjuk le a szemünket, és képzeljük el, amint a kínai vezetés határozati javaslatot fogad el arról, hogy Kanadában, egy beteg ideológia nevében rendszerszinten nyomorítják meg a gyerekeket hormonkezelésekkel, majd nemátalakító műtétekkel, és végérvényesen veszik el tőlük a normális élet lehetőségét. Hát nem volna érdekes?

Mindez azért jutott eszembe, mert két hónappal ezelőtt Kanada parlamenti határozatot fogadott el arról, hogy a kínai Hszincsiang tartományban élő szunnita muzulmán ujgurok „népirtás alanyai voltak és azok ma is”. Persze véleményükkel nincsenek egyedül, az Egyesült Államok már szintén használta a népirtás kifejezést ez ügyben, ahogy Hollandia is, a héten pedig a britek álltak be a sorba, amikor parlamentjük egyhangúlag deklarálta, hogy ami Kínában történik, az genocídium. „Mostantól senki sem tagadhatja a Hszincsiangban történő elnyomás mértékét” – jegyezte meg Yasmin Qureshi brit munkáspárti képviselő (made in Pakisztán), aki szerint elképzelhetetlen „hogy a kormány tovább mélyítse Kínával a kereskedelmi kapcsolatait, miközben az elnyomás tovább folyik”. Ha ő mondja…

Mit kell tudnunk az ujgurokról?

Ez a szunnita iszlám szerint élő türk nép nyelvileg és kulturálisan a közép-ázsiai régióhoz tartozik, legnagyobb számban mégis Kínában élnek. Ők az egyik legnépesebb muszlim kisebbség az országban, a teljes kínai népességnek – 1,4 milliárd fő – azonban így is csak 0,8 százalékát teszik ki. A feszültségek okai közt említendő, hogy életmódjuk, a nőkhöz, családhoz való hozzáállásuk jelentősen eltér a többségi társadalométól; a hidzsáb és nikáb viselését már 2014-ben betiltotta Kína, de az ujgurok sokgyermekes családmodellje is riasztó a kormányzat számára; ötször magasabb (22 százalék) a születési rátájuk az országos átlagnál (4 százalék).

A modern világ hisztijét az átnevelő- és munkatáborok okozzák, illetve egy ujgur nő beszámolója alapján írt tanulmány szerinti kényszer-sterilizáció, valamint a durva bánásmód. Hogy akadnak-e túlkapások, nem tudjuk, a nagy számok törvénye alapján valószínűleg igen. Csakhogy Kína célja nem a kulturális genocídium, hanem az integráció. Tény, hogy az ország egykepolitikájával, melynek értelmében csak egy, bizonyos esetekben két gyereket lehet vállalni, nehezen egyeztethető össze az ujgur szaporulat, ezért azok az ujgur nők, akik önként vállalják a sterilizálást, 200 ezer forintnak megfelelő támogatást kapnak az államtól, de ugyanígy pénzjutalommal ösztönzik a hanokkal – Kína lakosságának 92 százaléka – kötött házasságukat is. Megjegyzem, ugyanazok kardoskodnak leghangosabban az ujgorok mellett, akik rendszerint hörögve tiltakoznak a fehér csecsemők ökológiai lábnyoma ellen. És persze azt is tegyük hozzá, hogy alig van olyan multicég, amely ne venné hasznát a munkatáboroknak; ilyen az Apple, a Samsung, a Sony, a Xiaomi, a Nokia, a Google, a Nike, az Adidas, a Tommy Hilfiger, a Calvin Klein, és a Microsoft is. Érdekes, ha olcsó munkaerőről és profitról van szó, az emberi jogi finnyásság úgy illan el, mint a kámfor.

Peking szerint nincs szó népirtásról, jóval inkább a terrorellenes harc hívta életre a táborokat, ahol felkészítés folyik az iszlám szélsőségesek elleni harcra, s ennek eredményeképpen négy éve nem is történt egyetlen terrorcselekmény sem a tartományban, ellenben 24 ezer mecset működését engedélyezték. Nem véletlenül fogalmazott úgy Wang Wenbin, a kínai külügy szóvivője, hogy „ezek az alapvető tények mutatják, hogy soha nem volt úgynevezett népirtás, kényszermunka vagy vallási elnyomás Hszincsiangban”, s az is hozzátette, hogy a kanadai lépés „nem tiszteli a tényeket és a józan észt”. Mit is mondhatnánk erre? Van benne igazság. Ahogy abban is, amit Cong Pei-vu, Kína ottawai nagykövete nyilatkozott, aki szintén visszautasította a népirtás vádját:

 „A nyugati országok nincsenek abban a helyzetben, hogy megmondják, hogyan áll az emberi jogok helyzete Kínában.”

Kanada és megnyomorított gyermekei

E héten jelent meg az a hír, amely szerint ténylegesen börtönbe zárták Robert Hooglandet, azt a kanadai férfit, aki ellenezte tinédzser lánya nemváltó műtétjét. Mindez pedig azért történhetett meg, mert az elhíresült kanadai Bill C16 rendelet gyűlöletbeszédnek nyilvánította azt, ha valaki egy egyénre nem az ő választott neme szerint utal.

Na még egyszer: a férfi nem molesztálta vagy verte kiskorú lányát, mindössze ellenezte a hormonterápiát és a nemváltó műtétet!

Az elvált férfi maga fordult egyébként bírósághoz, amikor a lány iskolájának saját, külön bejáratú gender-pszichológusa (!) tesztoszteronkezelést írt elő a gyereknek, akit maga az iskola is fiúként kezelt rövid hajviselete és fiúbarátai okán, anélkül, hogy erről egy árva szót is szólt volna a szülőknek. A kanadai törvények értelmében az egyik szülő beleegyezése is elegendő a beavatkozás megkezdéséhez, s az anya nem tiltakozott ez ellen, ám Hoogland szerint a lányának összetett problémáit nem oldhatja meg a visszafordíthatatlan következményekkel járó hormonterápia.

A bíró azonban másképp ítélte meg a helyeztet, s kimondta, hogy az apának nincs beleszólása az ügybe, a tizennégy éves tini megkaphatja a tesztoszteronkezelést, majd hozzátette azt is, hogy a szülőknek „kötelességük megerősíteni a kiskorú gyermekük nemi identitását,” mert ha ezt nem teszik meg, az „családon belüli erőszaknak” minősül. Ezt követően elrendelték, hogy az apa csak férfi névmásokat használhat a lányára, ő azonban ennek nem tett eleget, s továbbra is lánynak tekintette a lányát. Így hát letartóztatták, 45 napon át tartották előzetesben, ahol napi 23 órát volt kénytelen magánzárkában tölteni. Azonban a bíró még ezzel sem elégedett meg, nem találta elég szigorúnak a vádalkuban foglalt 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetést, s azt letöltendőre változtatta.

A teljes képhez végül azt sem árt hozzátennünk, hogy a nemi zavarral küszködő gyerekek hormonkezeléséről 2020 végén jött ki az első hivatalos kanadai tanulmány, amely a Tavistock nevű gender-klinikának az adatait elemezte. Ebből az derült ki, hogy az elmúlt tíz évben drasztikusan megemelkedett  mindazon lányoknak a száma, akiknek hormonkezelést írtak elő. Csakhogy az adatok szerint a pubertást blokkoló kezelés nemhogy javított volna a „betegek” mentális egészségén, inkább rontott az állapotukon, mivel az alanyok többsége a hormonkezelés után még depressziósabb lett, mint volt azt megelőzően. Ennek ellenére Kanada továbbra is nemváltó terápiákra küldi saját gyermekeit.

És akkor most ismét képzeljünk el egy olyan világot, amelyben Kína deklarálja majd, hogy a kanadaiak életellenesek, genocídiummal vádolja őket, mert gyermekeik ezreit nyomorítják meg egy beteg ideológia nevében!

Címlapkép: pixabay.com