A baloldal számára sajnos nem létezik magyar nemzet. Ország az létezik, állampolgárok léteznek a trianoni határokon belül, de a nemzeti eszme, egyáltalán a tudatos nemzeti magatartás messze kívül esik látókörükön, sőt Kövér László szavaival: „a baloldal – immár több mint száz éve – újra és újra rátámad a saját nemzetére. Trianonban sem így szabták volna meg a határainkat, ha 1918–1919-ben a magyar baloldal nem árulja el a nemzetet. A mai balliberális politikusokban nincs meg a nemzet iráni elkötelezettség.”

Ha tudjuk is, hogy a cseh vagy a román sovinizmus épp a határon túli magyar közösséget sújtotta leginkább mégis szembeszökő, hogy ezen utódállamok kommunista rezsimjei – szemben a magyarral nem voltak internacionalisták, hanem kőkeményen nacionalisták voltak.  Sőt! Még a nagy Szovjetunióval is szembementek időnként. Ha úgy tetszik védték a saját népüket, építették identitásukat még ha ezt pont az elszakított magyarjaink rovására tették is.

A hazai kommunizmus azonban az elmúlt 100 évben internacionalista volt. A haza és a nemzet fogalmát felcserélték az álságos békeharcra és a világ proletárjai egyesüljetek jelszóra meg a kommunista testvériségre. Kádár idején úgy kezelték a határon túli magyarokat, mintha nem is léteznének, mintha természetszerűen a környező államokhoz tartoznának öröktől fogva és ez így rendben van. Így fordulhatott elő, hogy magyarul beszélő testvéreinket az anyaországhoz tartozó, önzővé és iriggyé tett „kisemberek”, a „krumplileves-hívők” lerománozták, lecsehezték és leukránozták.

Ezt az örökséget vitte tovább természetesen az Apró-klán restaurációs törekvéseiben a Gyurcsány-kormány is, amikor 2004-ben nemzettársaink ellen lázított, minden erővel arra törekedett, hogy ne lehessenek nemzetünk elismert tagjai a határon túli testvéreink. 23 millió román bevándorlóval riogatta az embereket! Mesterházy Attila pártelnök 9 évvel később ugyan bocsánatot kért Kolozsváron, hiszen szüksége volt a szavazatokra, de láthatta, hogy nem hisznek neki. Azóta ő is marginalizálódott az MSZP-n belül és Szili Katalin, aki valamelyest képviselte a baloldalon a nemzetpolitikát belátta, hogy ott ez a tevékenység reménytelen, így ma már miniszterelnöki megbízottként nagyobb hatással dolgozhat sorsuk jobbrafordulásán.

 

Forrás: mindenszo.hu

Forrás: mindenszo.hu

A mai baloldal az internacionalizmus helyett a globalizmus álarcát hordja. A határon túli magyarság nem része a nemzetnek szerintük, Gyurcsány ezt ma is fennen hangoztatja, a felnövekvő marionett-pártjainak képviselői pedig inkább kiállnak mondjuk az orosz ellenzéki Navalnij mellett, mint a több éve koncepciós vádakkal börtönben sínylődő székely fiatalok mellett.

Szőcs Zoltán és Beke István a börtönben. Forras: erdely.ma

Szőcs Zoltán és Beke István a börtönben. Forras: erdely.ma

Az Erdélyi Magyar Szövetség nyílt levélben fejezte ki elkeseredését emiatt. „A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium előtt – Szél Bernadett, Hadházy Ákos és a nemrégiben még – a magyarokkal szemben – román pártot támogató Fekete-Győr András performance” azt mutatja, hogy a magyarok sorsa legkevésbé sem érdekli őket. Mint írják:

„Bárhogy is igyekszünk a különböző sajtótermékek archívumaiból kikutatni, sehol nem találjuk a most bőszen tiltakozó baloldaliak szolidaritási megmozdulását az egyértelműen politikai okokból, koncepciós eljárás során bebörtönzött székely fiatalok mellett. A hamis terrorvád miatt börtönben sínylődő Beke István és Szőcs Zoltán ügye világraszóló botrány, és jól példázza azt a súlyos magyarellenességet és a közösségünk megfélemlítésére törekvő állampolitikát, mellyel az erdélyi magyarságnak egyre gyakrabban kell szembesülnie. Emlékeztetünk: az ártatlanul fogva tartott székely fiatalok évek óta börtönben ülnek, Szél Bernadett, Hadházy Ákos és Fekete-Győr András azonban egyetlen egyszer sem szólalt fel érdekükben, nem festettek fel #FREEBEKE vagy #FREESZŐCS feliratokat a Külügyminisztérium, de még csak Románia Budapesti Nagykövetsége elé sem – ezzel is bizonyítva: képtelenek a Kárpát-medencei magyar nemzeti érdeket globalista értékrendjük elé helyezni. Ugyanakkor folytathatnánk a sort, hiszen egyiküket sem láthattuk kiállni a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés ellehetetlenítése, a magyar és székely zászlóinkat ért folyamatos támadások, vagy akár az Úzvölgyében elkövetett katonatemető-gyalázás kapcsán. Helyette azt teszik, amit az elmúlt száz esztendőben mindekor és mindenben: vakon követik a nemzetek Európájával szemben munkálkodó nemzetközi elvbarátaikat, függetlenül attól, hogy azok éppen kommunistának, szocialistának vagy liberálisnak nevezik magukat.”

Világos beszéd! Ez az eset is, melyről itt írtunk -mint cseppben a tenger- azt jelzi, hogy a baloldal újra és újra rátámad saját nemzetére és legfőbb célja, hogy a határok elmosásával egy multikulti Európába integrálódva hazája múltját végképp eltörölje.