A román politika egy dologban mindig következetes: a magyarokról (magyar állam, magyar vezetők, magyar politika, magyar ünnepek) rosszat mond vagy semmit. Ha külön üzennek például március 15. alkalmából a romániai magyaroknak, akkor kényszeredett, nyögvenyelős a szöveg, átüt rajta, hogy a politikai kényszerűség és nem bajtársi együttérzés szüleménye.

Ezért meglepő, mi több: gyanús, ha egy román pártvezető Budapestet hozza fel pozitív példának, horribile dictu, közös fellépés előkészítését veti fel az ukrajnai román és magyar kisebbségek érdekében. Egy sajtótájékoztatón, a román hírügynökség szerint ClaudiuTârziu szenátor, a pártként szedett-vedett alakulat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (betűszóval AUR) társelnöke azt nyilatkozta, hogy példaértékűnek tartja Magyarország nemzetpolitikáját, és szorgalmazza, hogy pártja lépjen szövetségre az RMDSZ-szel az ukrajnai románok és magyarok védelmében. Csizma az asztalon – dilemmák meredeznek…

Kérdésem rengeteg. Mit hozna a magyar politikának, ha bukaresti politikusokkal együtt lépnének fel az ukrajnai kisebbségeket keményen diszkrimináló politikával szemben? Miért hiszi egy román politikus, hogy a magyarokkal közös fellépés kisebbségpolitikai kérdésben számára előnyös lehet? Ha Kijev a nagy orosz medvével harcol, s az ukrajnai oroszok „móresre tanítása” a célja, a magyar és román kisebbségek elvett jogai számára járulékos veszteségek a politikai tolvajnyelv szerint, akkor a román és magyar közös fellépés miért jelentene többet a külön-külön elindított lépéseknél?

A kijelentés mögöttese egyáltalán nem mellékes. Bukarest állami támogatásból ösztöndíjakat biztosított azoknak a fiataloknak, akik románul tanultak vagy szeretnének tanulni. És ez az idén kimaradt a román költségvetésből – nem tudni miért. A szenátor meglátogatta az észak-bukovinai román közösséget, s onnan hozta a panaszt, amit továbbított a bukaresti kormánynak. A látogatás arra is alkalom volt, hogy megtudja, az Ukrajnában élő magyarok jelentős budapesti támogatást kapnak kulturális téren, vannak magyar iskolák, van magyar egyetem. Az Agerpress híradása szerint tételesen kimondta: „Magyarország törődése a határain túl élő magyar közösségek iránt modellértékű lehet más országok számára is.”

Más kontextusban azt írnám: ez tiszta beszéd. Csakhogy kisebbségi magyarként azt látom, hogy politikusok és mindenféle közéleti személyek tiltakoznak, ha az erdélyi magyarságnak Budapestről célzott támogatás érkezik. Példát erre többet lehet idézni, mindenekelőtt a gazdasági támogatások világából.

Politikai trükk vagy politikai kisiklás esete állhat fenn… Ezt megmutatja a jövő. A lényeget a történet folytatása mutatja meg. A kitűnni vágyó szenátor azt is elárulta a sajtónak, hogy az általa felvetett kérdésben az RMDSZ egyik vezérfigurája együttműködési ajánlatot tett az AUR társelnökének. Látják a kilógó lólábat? A szenátor felvetett egy kérdést, megdicsérte Budapest kisebbségpolitikáját, mire az RMDSZ ugrott is azonnal, dolgozzanak együtt. A helyzet pikantériája, hogy az RMDSZ a szenátor által támadott kormány koalíciós tagja.

Turos Lóránd, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője határozottan cáfolta, hogy bárki, bármikor, bármilyen okból együttműködési javaslatot tett volna az AUR pártnak…

Mi történt akkor? Elhangzott egy dicséret hitelrombolási szándékkal. Claudiu Târziu bár kezdő a politikában, észrevett egy eddig ki nem használt politikai manőver-lehetőséget…

Sírjunk vagy nevessünk?

Bodó Barna (a szerző a C12 tagja)

Címképünk: Claudiu Tárziu. Forrás: YouTube