Mielőtt közrebocsájtanánk azt az anonim olvasói levelet, amely e témában az interneten kering, hadd emlékeztessünk arra a már ezerszer eljátszott trükkre, amely a szoclibeket mindig is jellemezte. Amikor valami disznóságot elkövettek, ugyanazzal vádolták meg az aktuális ellenfelet, hogy szó se essék a saját bűneikről.

Ez nálunk már nem jön be, de a saját táboruk még mindig elhiszi. Pedig azt a tábort (is) éppen ők fosztották ki, amikor az ország nemzeti vagyonának 80-85 százalékát maguknak privatizálták. Most pedig jöjjön a levél:

 

“Lassan mondom, hogy a közvagyonért (állítólag) nagyon aggódó ellenzékiek is megértsék: a baloldal 2853 milliárd forintos kárt okozott az országnak 2010 előtt az M5-ös és M6-os autópálya elpanamázásával. Ezt a kárösszeget nem egy kormánypárti „propagandalap” számolta ki, hanem egy ellenzéki gazdasági lap. 2853 milliárd forint! Ez nagyjából kilencszer akkora összeg, mint amennyit az Orbán-kormány az elmúlt tizenegy évben stadionokra, műfüves focipályákra, kapcsolódó létesítményekre költött (mindösszesen 330 milliárdot).

Ennyit tehát a stadionozásról meg az összes többi baloldali hazugságról.
„Lopnak! Mindent ellopnak! Mindent is! A fideszesek! Mészáros és Tiborcz! Tiborcz és Mészáros! Meg a többiek! Felcsút, stadion, kisvasút. Lopás! Mutyi! Az egész országot hazatalicskázták maguknak. Sőt, Európát is ki akarják fosztani.”
Ezt a verklit hallgatjuk tizenegy éve. Újra és újra, minden álló nap, minden ellenzéki hullámhosszon. És éppen így: a papucsállatkák szellemi színvonalán tálalják kedves mindannyiunknak. Még meg sem alakult a második Orbán-kormány 2010-ben, máris elkezdték. Mert tudni vélték. (Ugyanazok vélték tudni, akik a demokrácia megszűnéséről, a sajtó-, egyetemi, akadémiai szabadság kimúlásáról meg a többiről is panaszkodni szoktak itthon és külföldön – de az egy másik történet.)

Be kell valljam, rettentő unalmasnak, szellemileg hitványnak tartom az ellenzék lopásügyi fölszólalásainak, irományainak zömét. Náluk ugyanis legtöbbször már az is lopásnak minősül, ha egy nekik nem tetsző (vagyis nem baloldali) magyar ember megnyer egy nyilvános közbeszerzést; ha egy magyar vállalkozás a külföldinél olcsóbban megépít egy iskolát, hidat, autópályát, kórházat, műfüves sportpályát. Ilyenkor elég odavetniük beidomított rajongóik elé a gumicsontot – Mészáros, Tiborcz, Felcsút satöbbi –, a Pavlov-kutyák pedig máris lelkesen ugatják: „Lopás!”

Nekik alapvetően az a lopás, amikor nem „ők” nyernek. „Ők” alatt értendő egyfelől minden vörös báró (Hagyóval, Leisztingerrel, Bigével kezdődően, Czeglédyvel bezárólag), másfelől mindazon nyugati állami és multinacionális cégek, amelyek baloldali kormányok idején garantált profittal, vörös szőnyegen talicskázhatták ki az országból a közvagyont, vehették meg bagóért közműcégeinket, fél élelmiszeriparunkat, nemzetbiztonságilag kulcsfontosságú vállalatainkat.

Jöjjön egy olyan példa, amelyet nem lehet eleget ismételni. Úgy látom, sajnos egyáltalán nincs benne a köztudatban. Hát változtassunk rajta!
Négy szerződéssel annyit dobott ki az állam, mint a nyugdíjpénztári vagyon”
– ezzel a címmel jelent meg 2019-ben egy tényfeltáró írás a G7 nevű gazdasági oldalon az M5-ös és M6-os autópálya koncessziós elpanamázásáról. Aki esetleg nem ismerné a G7-et, annak jelzem: egyértelműen ellenzéki lapról van szó, a propagandistázás (mint „ellenérv”) tehát eleve ki van lőve. Néhány idézet következik a remek, tényszerű írásból: Tavaly [tehát 2018-ban] 114 milliárd forintot fizetett a magyar állam az M5-ös és M6-os autópályák tulajdonosainak. Ezek a legdrágább magyarországi köz- és magánszféra közti
koncessziók, avagy a közismertebb angol rövidítéssel ppp-szerződések. Ezt a liberális közgazdászok szerint előnyös konstrukciót a 2002-2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányok alkalmazták, és az Európai Unió is erőltette.

(…) A ppp nem egy túl bonyolult konstrukció, tulajdonképpen arról van szó, hogy egy cég megvalósít egy tipikusan állami beruházást, majd viszonylag hosszú ideig, akár több évtizedig üzemelteti azt, és ezt éves részletekben fizeti ki az állam. Ez nem növeli az államadósságot, de tulajdonképpen csak egy könyvelési trükkről van szó: az Eurostat ezt nem számítja bele az eladósodottságba, a valóságban azonban ez is ugyanolyan adósságteher, mintha állampapírok kibocsátásából finanszírozták volna a beruházást.
(…) Az erre szakosodott európai tanácsadó cégek bármilyen projekthez gyártanak megalapozó tanulmányokat, ezeket az M6-hoz is elkészítették. A beruházás megkoronázása volt a négy dombba fúrt alagút, amelyeknek azóta is csodájára jár az ország.

(…) Számításaink szerint, ha az M5 és M6 projekteket hitelből valósítja meg a kormány annak idején, akkor 2853 milliárd forintot, a mai magyar GDP 7 százalékát takarította volna meg. (…) Mindenképpen pozitív, hogy a ppp-projektek nem folytatódtak Magyarországon, ehhez képest még a vélhetően alaposan túlárazott kivitelezések is jóval kevesebb kárt okoznak az országnak.”

2853 MILLIÁRD!
E cikket kötelező olvasmánnyá tenném minden ellenzéki szavazónak. Azoknak, akik életkoruk miatt nem emlékezhetnek, de még inkább azoknak, akik szemellenzősségük okán nem óhajtanak visszaemlékezni arra, hogyan fosztotta ki, sodorta a csőd szélére az országot Gyurcsány és bandája. 2010-ben egy hajszálnyira voltunk az államcsődtől. Az államadósság és a költségvetési hiány az egekben, az állami vagyon kiárusítva külföldieknek, a kétkezi magyarok devizaadósságba kergetve. Lassan mondom, hogy az ellenzékiek is megértsék: a baloldal 2853 milliárd forintos kárt okozott az országnak csak ezzel a két autópályás panamázással. (És akkor még Sukoróról, Hunvaldról, Hagyóról, Czeglédyről, Benedek Fülöpről meg a többiről most ne is beszéljünk.)

Itt az ideje, hogy akik idáig stadionoztak, mert úgymond annyira aggódtak a közvagyonért, most szépen elkezdjenek gyurcsányozni meg ppp-zni. Majd szólunk, ha abbahagyhatják.”