Naponta elfoghat bennünket a vágy – a világ történéseit figyelve – hogy ebből a vircsaftból bizony jó volna kiszállni, vagy legalább kimaradni. Sajnos egyik sem lehetséges.
Egy időben kerengett egy kis könyvecske, amely különböző jópofa idézeteket tartalmazott szellemes, többnyire ismert emberektől. A címét is egy ilyen humoros gondolat adta: „Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.” Hogy a kiszállás kinek az ötlete volt, arra már nem emlékszem, de hogy az óhaj manapság is sok emberben megfogalmazódik, abban biztos vagyok.
Naponta elfoghat bennünket a vágy – a világ történéseit figyelve – hogy ebből a vircsaftból bizony jó volna kiszállni, vagy legalább kimaradni. Sajnos egyik sem lehetséges. A Földet nem tudjuk megállítani, kimaradni a történésekből, legyenek azok kellemesek vagy nagyon is kellemetlenek, szintén jószerével a lehetetlennel egyenlő. Kiszállni a földi létből pedig csak a halál elérkeztével lehet, az arról való elmélkedés meg más lapra tartozik, még akkor is, ha hittel valljuk a feltámadást.
Van ebben az emlegetett könyvecskében egy másik bölcs mondás is, miszerint: „Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.” Ez utóbbit legalább tudjuk, ki mondta. Nos, Bertrand Russell, a nagy angol matematikus, filozófus, aki csaknem száz évig élt, s idézett mondása azt sejteti, hosszú életében igencsak megtapasztalta a hülyék magabiztosságát, és megszenvedte az okosak kételkedésből fakadó kínjait.
Ami a Föld forgásának megállítását illeti, azt nehezen tudom elképzelni, bár a beképzeltek, a magukat Istennek gondoló emberek bizonyára ezt is megoldhatónak tartják, én mégis inkább arról álmodozom, kiket kellene kiszállítani, ha ez egyáltalán lehetséges lenne, mert nem méltók arra, hogy az emberiség életében meghatározó szerepet játsszanak. Most ilyen
korszakot élünk.
Tetszik, nem tetszik, olyan világban, amelyben a vezetők, irányítók többsége, – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – éljen a Föld bármely pontján sem az Isten, sem az ember alkotta törvényeket nem óhajtja figyelembe venni, még akkor sem, ha az utóbbiakat, tehát az ember alkotta törvényeket ők maguk határozták meg.
Mit nevez vajon erkölcsnek Mark Rutte holland miniszterelnök? Aki hazájában – a holland parlamenti vizsgálóbizottság szerint – megsértette a jogállamiságot, amikor visszaélt bizonyos gyermekgondozási támogatásokkal, ellehetetlenítve számos családot. Igaz, ő olyan hazában él, ahol mindezek ellenére hivatalban maradhatott, és e minőségében kiabál kígyót-békát a mi hazánkra, elsősorban Orbán Viktorra, olyanokat mantrázva, hogy „térdre kell kényszeríteni Magyarországot”. Hogy miért? Hát mert nem tartja tiszteletben az EU értékeit. Azon értékeket, amelyekkel hosszú évek óta nem lehetünk tisztában. Mert még Rutte úr sem képes pontokba szedve felsorolni ezeket.
Egyet viszont tudok. A minapi, a csodaszép budapesti Puskás stadionban is rendezett Európa-bajnokság egyik meccse után, azaz a holland–cseh mérkőzést követően – érdekes, a magyarok a cseheknek drukkoltak – a tisztelt holland szurkolók szigorúan az uniós értékeket szem előtt tartva, tömegével az utcán könnyítettek magukon. Az egyébként kitűnő holland csapat vezetője pedig nem felejtette el megemlíteni, hogy ők bizony szivárványos karszalagot viselnek majd! Mert kiállnak a sokszínűség mellett, a magyarok pedig vegyék tudomásul, hogy a szerelem mindenkié. S nem vette a fáradságot,
hogy megismerkedjen törvényeinkkel, amelyeket az unió fura urai számos, de inkább számtalan alkalommal magyaráznak szándékosan félre.
Ha ugyanis vette volna a fáradságot, rájöhetett volna, semmiféle szerelmet nem tiltanak a magyar törvények! Az egyneműekét sem. Csupán a gyermekek zaklatását tiltják. Holland miniszterelnökként és sportvezetőként ezt nyilván roppant nehéz felfogni. Egyébként meg ajánlanám mindkettőjüknek, keressék fel az immár szép számmal Magyarországra települt hollandokat, s érdeklődjék meg, milyen itt az élet. S azt is kérdezzék meg, miért hagyták el
szülőföldjüket.
Visszatérve a holland miniszterelnökre, ismét idézném őt. Rutte úr szerint a magyaroknak „fel kellene ismerniük, hogy vagy tagjai az Európai Uniónak, és ezáltal értékközösséget vállalnak velünk, vagy ki kell lépniük az unióból.” Nos, végre valamiben egyetértek Rutte úrral. Már ami a kilépést illeti. Ám sajnálattal közlöm, az értékközösséget nagyítóval sem sikerült felismernünk az unióban.
Az érdekközösséget annál inkább. S várnék-várnánk egy olyan magyarázatot is az arra illetékesektől, akár Mark Ruttétól is, hogy miért is kellene nekünk egy hamis értékekkel, aberrált gondolatokkal elferdített, magukat modern gondolkodásúnak vélő hazug Sargentinik, Cohn-Benditek, Verhofstadtok, Schulzok, Vivien Redingek, Christine Lagarde-ok, Vera Jourovák és Rutték társaságához tartoznunk és velük egyetértenünk? Hosszú idő óta nincs válasz erre.
Nos, jól tudjuk, a Földet nem lehet megállítani, s kényünkre-kedvünkre kiszállni belőle. Ám talán létezhet valamifajta összefogás a normális emberekkel abban, hogy egységesen ne támogassunk ámokfutó, tanulatlan, levitézlett, csak a saját ferde erkölcsi nézeteiket istenítő
politikusokat.
Ha ez nem sikerül, az nagy baj. S akkor végképp hinnünk kell Albert Einsteinnek, aki szerint: „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.”
Forrás: Magyar Hírlap
Kép: vasarnap.hu