Az elmúlt harminc év egyik legnagyobb strukturális átalakítása történik, a kormány határozottan elkötelezett amellett, hogy beruház a jövőbe – fogalmazott a Magyar Hírlapnak Stumpf István, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, aki egy személyben az augusztus 1–jén megalakuló Tokaj-Hegyalja Egyetem kuratóriumi elnöke is lesz.

Az interjúból idézünk:

A magyar egyetemek lemaradtak a világhoz, sőt Közép-Európához képest is abban a versenyben, amely a tehetséges hallgatókért és a minőségi tudásátadásért folyik. Én nem hiszek a rangsorok mindenhatóságában, de ezek mégis valamilyen mérőszámot mutatnak, és meg kell állapítanunk, hogy gyakorlatilag nincs magyar egyetem az első ötszáz között.

Egyes részterületeken mind az Eötvös Loránd Tudományegyetem, mind a Semmelweis Egyetem, valamint a vidéki tudományegyetemek érnek el sikereket, de összességében komoly lemaradásban vagyunk még a regionális élmezőnyhöz képest is. El kell érnünk azt, hogy ne csak az orvosi egyetemek miatt jöjjenek nagy számban külföldi hallgatók Magyarországra tanulni. A versenyképesség javítása mellett a második szempont az egyetemek kiszabadítása a bürokratikus korlátok alól, gazdálkodási autonómiájukat jelenleg az államháztartási rendszerhez való tartozás jelentős mértékben korlátozza.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Science Park programja révén egyfajta híd épül az egyetemek és az üzleti világ között, lehetővé téve a hallgatók gyakorlatorientáltabb képzését. Tehát, ellentétben a kritikákkal, nem csökken, hanem jelentősen bővül a szervezeti, gazdálkodási, pénzügyi, működési autonómia. (…)

A fenntartói jogok átadása után az állam már nem tud közvetlenül beleszólni az egyetemek életébe, de kétségtelen, hogy továbbra is fontos szereplő marad az oktatás finanszírozása és minőségbiztosítása révén. Az állam kutatást támogat, kiír különböző pályázatokat, amelyeken keresztül az egyetemek versenyképességét igyekszik növelni.

Az ellenzék támadása arra irányult, hogy a kuratóriumokba számos politikus bekerült, de ha valaki megnézi ezt a százöt nevet és végigelemzi, akkor látja, hogy ezek között arányosan vannak professzorok, akadémikusok, üzletemberek is.

A politikusok alig egyharmadát teszik ki ennek a százöt embernek, akik személyükben is mind kötődnek ahhoz a régióhoz és ahhoz az egyetemhez, amelyiknek kuratóriumába delegálták őket.(…)

Az egyetemi átalakulás a hallgatók számára a legfontosabb. Jelenleg a diákok nem érzik úgy, hogy ezektől az egyetemektől jobb minőségű tudást kapnak, hogy ide tudnak jönni olyan professzorok is, akik nagyon komoly ismereteket adhatnak át nekik, amiket majd jól tudnak használni a munkaerőpiacon. A modellváltással sokkal közelebb jön a való világ elvárása és igénye az egyetemi oktatáshoz.

A számos helyen tapasztalható teljesítményvisszatartást, a langyosvíz-mentalitást felválthatja a versenyszellem, a tehetséges hallgatók megszerzéséért folytatott küzdelem. Esély nyílik arra, hogy ne pusztán szigetszerűen, hanem sok egyetemen legyen nemzetközileg is jegyzett kutatási tevékenység.

Az életpályát jobban meg lehet alapozni, nagyon nagy lemaradásban van a felsőoktatási bérrendszer. Az mégiscsak abszurdum, hogy 220 ezer bruttóval tudja elkezdeni a pályáját egy egyetemi tanársegéd, vagy mondjuk egy egyetemi tanár 580-590 ezer bruttót keres, gyakorlatilag a pályájának a csúcsán. Nagyon határozott törekvése a kormányzatnak, hogy segítse a minőségi teljesítmény alapú finanszírozási rendszer bevezetésével azt, hogy jelentősen megemelkedjenek az oktatói bérek.

A teljes cikket itt olvashatják el.