Az ügynökkérdésről Szekér Nórával, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) kutatójával beszélgetett a Vasárnap.hu újságírója. A cikkből idézünk néhány részletet.
“A szervek hivatalos szóhasználatában őket nevezték hálózatnak, hálózati személyeknek. Fontos hangsúlyozni, hogy amikor ügynöki, hálózati tevékenységről beszélünk, az a szervekhez való viszony tekintetében, az együttműködés jellegében és intenzitásában igen sokféle tevékenységet takar.
Az úgynevezett alkalmi operatív kapcsolatokat például csak esetenként vonták be egy-egy ügy kapcsán. A titkos munkatársak az operatív terv kidolgozásában is részt vettek, javaslatot tettek a titkos nyomozás irányára, sőt, akár ügynöki beszervezésekre is. Voltak sokan, akiket ugyan beszerveztek, de jelentést egyáltalán nem adtak, vagy csak ímmel-ámmal, lényegében szabotálták az együttműködést, míg mások túlbuzgó módon nem csupán meghatározott utasítások alapján gyűjtöttek az információkat, hanem „kéretlenül” is jelentéseket adtak.
Volt jó néhány olyan ügynök, akinek a tevékenysége különösen káros volt, több tucat dossziét töltöttek meg jelentéseikkel és olykor igen komolyan tudtak ártani: Állambiztonsági szóhasználat szerint, aki azonosulni tudott a szocializmus eszmeiségével és ezen az alapon vállalta az együttműködést, azt „hazafias” alapon szervezték be, akinél ez a meggyőződés hiányzott, azt kompromittáló adatok alapján vették rá az ügynöki munkára. A zsarolás lehetősége itt igen tág volt, a házasságtörés vagy egyéb erkölcstelenség elkövetésének leleplezésétől kezdve kisebb-nagyobb bűncselekményekben való hírbekerülés, továbbtanulás vagy munkahelyi előmenetel ellehetetlenítéséig, vagy akár jobb állás, külföldi megbízatás, útlevél és egyéb ajánlatok meglebegtetéséig terjedt.
A beszervezés végrehajtásának folyamatát az úgynevezett „B”- (Beszervezési) dossziékból lehet nyomon követni. Ide gyűjtötték a kiszemelt személy tanulmányozása során összegyűjtött anyagokat, a beszervezés során a róla készült jellemzéseket, a beszervező tiszt jelentéseit és a nyilatkozatot arról, hogy vállalja az együttműködést. Ide csatolták később a tartótisztjének róla szóló jelentéseit, sőt az esetleges kizárásával kapcsolatos anyagokat is. Az ügynöki jelentéseket külön dossziékban, az úgynevezett „M” (Munka)-dossziékba gyűjtötték.
A román kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu kezet fog Tudor Postelnicu-val , a Securitate vezetőjével, egy szilveszteri partin, Bukarestben. Archív fotó: EPA/RADU CONSTANTINESCU
– Említette, hogy a hálózati emberek 20-25 százaléka ismert. Így a levéltárban őrzött iratanyag mennyire feleltetethető meg a múlt eseményeinek?
A dokumentumok hiányosan maradtak fenn, mivel a szervek folyamatosan semmisítették meg az iratanyagokat. A közvélemény számára a legismertebb megsemmisítés a rendszerváltáshoz kötődik, de sok dokumentum pusztult el az 1956-os forradalomban is. Ezekhez a történelmi eseményekhez kapcsolódóan túl, folyamatosan selejtezték az iratokat.
Nehéz arra pontos választ adni, hogy ez az iratok hány százalékát érintette, de egyes becslések szerint a levéltárban őrzött 4000 körüli iratfolyóméter az összmennyiség egy harmadát teszi ki. Jellemző adalék, hogy Romániában – ahol nem folytak ilyen mértékű iratmegsemmisítések az egykori Securitate levéltárában több magyar vonatkozású iratanyagot őriznek, mint az ÁBTL-ben összesen!
A teljes cikket itt olvashatják el.
Nyitó kép: Inquam Photos
