Mindszenty bíboros Johnson elnökhöz írott újabb, 1966. augusztus 26-i levelében kitért az Amerikai Egyesült Államokban őrzött koronázási palást sorsára is, nehogy az enyészet martaléka legyen.

Ezt oly fontosnak érezte, hogy három nappal később írott napi jegyzeteiben is papírra vetette. „Elküldtem a levelet az elnöknek: köszönet a Szent Korona, a szt. palást megmentéséért. A koronázási palást felülvizsgálatát kérem.”

Mindszenty bíboros ezt írta 1966. augusztus 26-én kelt, Johnson Elnökhöz a Szentkorona ügyében szóló levelében

„Huszonegy éve aggaszt Magyarország szent kincseinek, Szent István koronájának, a koronázási palástnak stb. a sorsa, legyek bár Esztergomban, a kommunisták börtönében vagy az amerikai követség menedékében. Kezdettől az a félelmem, hogy elpusztulnak, ha a rendszer megszerzi őket. Talán szétszedik és eladják őket valami anyagi haszonért. Vagy szétosztják az ezeréves magyar nemzet utódállamai között, vagy elkobozza őket a Szovjetunió, hogy kiállítsa az Ermitázsban, esetleg pénzzé teszik őket, hogy enyhítsenek a krónikus gabonahiányon.

Az Ön ügyvivője, Mr. O’Shaughnessy biztosított engem, hogy nemcsak a Szent Korona, hanem a koronázási palást is az Egyesült Államok kezében van letétben a magyar nép számára, egy tökéletesen biztonságos helyen. Ez az információ szinte teljesen elűzte a félelmeimet.

Hála Istennek, hogy az Egyesült Államok elnökeinek nagylelkű gondossága és figyelme a szent és történelmi kincsek iránt meghiúsította a kommunisták ezzel ellenkező szándékait. Az Egyesült Államok nem fogja kiadni azokat sem a szomszédos államoknak, sem a Kremlnek.

Mégis megmaradt bennem egy kisebb aggodalom a koronázási palástot illetően. A láthatóan gondos tárolás ellenére nagy jelentőségű művek estek áldozatául az évek folyamán az idő vasfogának. Tisztelettel kérem, Elnök Úr, hogy a palástot és annak tárolási helyét vizsgálja meg, mondjuk, egy múzeumi kurátor, aki ért a kényes, régi textíliákhoz, hogy meggyőződjön például arról, hogy nem jelentek-e meg rajta foltok vagy szennyeződések, vagy hogy nem lenne-e tanácsos másutt vagy másképp tárolni. Nem azért kérem ezt, mert kételkedem a palást őrzőinek gondosságában, hanem pusztán az ezeréves textília iránti mély aggodalmam okán.

Ezeket a kincseket tehát megőrzik jogos tulajdonosuk, a magyar nép számára. A nép azonban nem menekült meg. Felbátorodva az Ön koronázási jelvényeink iránti nemes gondoskodásától, arra kérem, kísérelje meg megmenteni a tulajdonosaikat is.”

Levelében kitért még arra is, hogy „az Egyesült Államok történetében a lengyel Koscius[z]ko és Pułaski, valamint a magyar Kováts ezredes és Teller dicsőséges szerepet játszott. Ezekért az érdemekért az Amerikai Egyesült Államoknak mint immár egy nagyhatalomnak a maga nagyszerű elveinek megfelelően viszonzást kellene nyújtania. Buda várában évszázadokig együtt volt a Szent Jobb, a korona és a koronázási palást. Az ezeréves nemzet évente körmenetet rendezett augusztus 20-án a fővárosban. Ennek lehetőségét kérjük újra Istentől és Elnök Úrtól.

A bíboros az amerikai szabadságküzdelmekben részt vett személyek és a kortárs atomtudós, a „hidrogénbomba atyja” nevének összhangba hozásával kívánt – ki tudja, hogy hányadik alkalommal – ismételten, de eredménytelenül nyomást gyakorolni az tengerentúli politikusokra, hogy aktívabb politikát folytassanak a „rab nemzetek”, közöttük Magyarország szebb jövője érdekében. A forradalom és szabadságharc tízedik évfordulóján, november 2-án az elnökhöz írott újabb levelében megismételte köszönetét „a Szent Koronával és a koronázási palásttal kapcsolatban. Mindkettő ügyben megnyugtató választ kaptam. Ez nagy dolog, nagyra értékelem.”

Mindszenty bíboros – 1966. november 28-tól a nagykövetség menedékéből – 1967-ben négy levelet írt az elnöknek, közöttük az 1967. május 17-én papírra vetettben (amelyben Románia politikáját vette górcső s kemény elmarasztalás alá) foglalkozott a Szent Koronával is. „Engedelmével hozzá kell fűznöm 1966. augusztus 26-ai és november 2-ai levelemhez a következőket.

Kifejeztem mély hálámat a magyar Szent Korona és a koronázási palást elszállításáért.” A bíboros a koronázási ékszerek biztonságba helyezéséért mondott köszönete mellett ismételten kitért azonban arra is, hogy „mentsék meg tulajdonosát, Magyarországot és Közép-Európa 172 millió lakosát is. Ők képviselik az Amerikai Egyesült Államokban évente megünnepelt 30 rab nemzet legcivilizáltabb és legtörténelmibb részét.”

Martin Joseph Anthony Hillenbrand nagykövet 1967. október 24-én immár Budapestről keltezett hangulatjelentésében olvasható, hogy a bíborost a Die Presse október 18-i száma foglalkoztatja, amely szerint távozásáért cserébe a magyar kormány feltételei között Szent István koronájának visszaadása is szerepel. Mindszenty azt mondta, hogy ilyen feltétel esetén ő sohasem fogja elhagyni Magyarországot, mert nem egyezhet bele abba, hogy a korona visszatérjen. A nagykövetségen elmondták a bíborosnak, hogy a bécsi lap felvetése csak hipotézis, és nincs arra vonatkozó információjuk, hogy ez a kérdés felmerült volna. A bíboros azért ellenezte az idő tájt a korona visszatértét, mert okkal nem kívánhatta, hogy a hatalmon lévő kormány vehesse azt át.

Minderre visszatért az őt meglátogató Franz König bécsi bíboroshoz írott 1967. október 27-ei táviratában is: „a napi sajtó a szentkoronát a prímás engedélyezett távozásának ellentételévé tette. Nem akarnék ilyen fényben feltűnni, még kis időre sem. […] Ha nincs korlátozás és változás főegyházmegyém kormányzásában, ha nem kell ellentmondani a Szent Koronának és kötelessége[m]nek, teljes tekintettel minden összetevőre és körülményre, a külföld legközelebbi részére mennék. Akkor, engedelemmel, meglátogatnám Őszentségét és elfogadnám atyai óhajait.”

König bíboros Mindszentynél 1967. október 17-én tett  nyolcadik látogatása során elérte, hogy a magyar bíboros a magyar–vatikáni tárgyalások végeredménye előtt nem kívánta elhagyni a nagykövetséget. Még másnap délelőtt is tárgyaltak. König bíboros Mindszenty aznap írott levelét is magával vitte a Vatikánba VI. Pál pápához. Amleto Giovanni Cicognani bíboros államtitkártól érkezett a megnyugtató, a magyar–vatikáni tárgyalásokat ismertető válasz, november 29-én keltezték az Apostoli Szentszéknél. Levelében az is olvasható, hogy „természetesen a vitába nem lett bevonva a »korona« kérdése, amit a sajtó egyes képviselői hamisan feltételezték”.

A bécsi érsek, König újabb, immár 11. utazási szándékáról 1970. szeptember 2-án jött a hír táviratban a budapesti nagykövetségre John Portner Humes bécsi amerikai nagykövettől. Öt nappal később a két bíboros találkozott. A közöttük elhangzottakat az amerikai ügyvivő, Francis Joseph Meehan ügyvivő foglalta össze a külügyi tárcához küldött felterjesztésében, melyet a bécsi érsek látogatása utáni napon, szeptember 8-án továbbított:

„König elmondta, hogy Mindszenty kifejezte mély aggodalmát amiatt, hogy Szent István koronáját esetleg visszaadják a magyar rezsimnek. König hozzátette, megkérdezte Mindszentyt, mi lenne a véleménye, ha a korona a Vatikánhoz kerülne inkább. Meg volt lepve, mint mondta, hogy a bíborosnak az volt a válasza, hogy a koronának a Vatikánhoz való visszatérése »lenne a legjobb megoldás, és ez őt nagyon boldoggá tenné«. König megjegyezte, hogy a koronának a Vatikán felé való átadása valóban segítené az Egyesült Államokat abban, hogy érzékeny politikai kérdésektől szabaduljon. Ugyanakkor nem tért ki arra, hogy ő vagy a Vatikán szorgalmazhatná a kérdést.”

Szerző: Zétényi Zsolt