A jogvédelem nem liberális monopólium – figyelmeztet az ADF International. A keresztény konzervatív jogvédő szervezet szerint a nyugati demokráciák alapértéke, a vallásszabadság esetenként már csak papíron alapjog, sőt arra is van példa, hogy a vádlottak padján találja magát az, aki kiáll a Biblia tanítása, a keresztény emberkép mellett. A volt finn belügyminiszter például Szent Pál sorainak idézéséért felel majd a bíróság előtt. Robert Clarke, az ADF International igazgató-helyettese adott exkluzív interjút a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának.

Mi áll a működésük homlokterében? Mik a legfőbb elvei az ADF Internationalnak?

A jogrendszeren keresztül fejtünk ki hatást, hogy védelmezzük az alapvető emberi jogokat és képviseljük minden ember elidegeníthetetlen méltóságát. Támogatást nyújtunk jogi eljárások során egyes országokban, de nemzetközi ügyekben is, olyan esetekben, amikor jogi eljárással szembesül valaki amiatt amiben hisz, érintse ez a szólás szabadságát, a házasságot, a családot, az élet védelmét és vallásszabadságot.

Az emberi jogok témája nagyon vitatott kérdés manapság. Önök, hogyan definiálják mindezt?

A modern emberi jogi szemlélet a két világháború tapasztalatai nyomán alakult ki, kétségtelenül akkor is voltak viták róla, de korántsem feszítették akkor ellentmondások, mint ma. Elfogadott volt, hogy az általános emberi jogok olyan alapvető dokumentumokban szerepelnek, mint az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, vagy az Európai Emberi Jogi Konvenció, amely szól az élethez való jogról, a gyülekezés és szólás szabadságáról, és így tovább. Ami miatt manapság egyre több vita feszíti ezt a kérdést, az azért van, mert az elmúlt években úgynevezett „új emberi jogoknak” akadtak szószólói, amelyek már nem azok az univerzális jogok, amelyeket az alapdokumentumok leírnak, hanem nagyon is vitatott, és ellentmondásos dolgok. Mi viszont pontosan azokat az alapvető dokumentumokat vesszük alapul.

Az ön által említett alapvető dokumentumok a 20. századból származnak. Ha az emberi jogok gyökereihez akarunk visszanyúlni, akkor visszamehetünk a keresztény, vagy zsidó-keresztény alapvető írásokhoz?

Azt gondolom, hogy ez igaz, és hogy ezek sok eleme megjelent a 20. századi emberi jogi dokumentumokban, például az a keresztény gondolat például, hogy a férfit és nőt Isten saját képére teremtette, ahogy a Biblia tanítja. Nos az ember elidegeníthetetlen méltósága olyan, amit meg kell védeni.

Fenyegetés alatt áll manapság a vallásszabadság? Hogyan lehet manapság ezt védelmezni? Ön szerint a nyugati, vagy a keleti országokban van több ok az aggodalomra ezzel kapcsolatban?

Ha a vallásszabadságról beszélünk, és különösen a keresztényekéről, akkor világszerte bizonyított tény, hogy a legüldözöttebb vallási közösség napjainkban a keresztény. Mindkét helyen látunk kihívásokat a keresztények előtt, nyugaton és másutt is. Persze nem azt mondom, hogy ezek a kihívások ugyanazok. Teljesen más kereszténynek lenni egy nyugat-európai országban, mint a keresztény kisebbség tagjaként élni mondjuk Pakisztánban, ahol egy keresztény számára például az istenkáromlásról szóló törvénykezés jelentheti a nehézséget. A jogszabályt gyakran alkalmazzák keresztények ellen, akik sokszor vád alá kerülnek. Vannak olyan ismert ügyek is, mint Aish Bibié, vagy a közelmúltból a Shagufta-házaspár felmentése, akik egy évtizeden keresztül voltak börtönben halálos ítélettel. Azt semmiképp nem akarom sugallni, hogy a keresztények a nyugaton hasonlónak lennének kitéve, és, hogy Nyugat-Európa ugyanolyan, viszont számtalan olyan korlátozás létezik, ami megnehezíti a keresztények számára, hogy aszerint éljenek, amiben hisznek, vagy, hogy szabadon beszéljenek. Vannak olyan keresztények, akiket pusztán azért fognak perbe, mert egy bibliai idézetet megosztanak, vagy vád alá helyeznek azért, mert kifejezik véleményüket a hitükről munkatársaik előtt, vagy megpróbálják gyermekeiket otthonukban oktatni.

Az önök szervezetének öt fő célja van: vallásszabadság, a szólás szabadsága mindenki számára, szülői jogok, az élet védelme, valamint a házasság és család. Ha kiemeljük a szülői jogokat, ebben a tekintetben mik az önök fő jogi feladataik, mik a fő kérdések, amelyek a szülői jogok körül felmerülnek?

Az első, amit mondani kell az az, hogy a szülői jogokat a nemzetközi jog védi. Kimondja azt, hogy a család a társadalom alapegysége és mint ilyen érték kijár neki a védelem. Ebben pedig a szülők kritikusan fontos szerepet játszanak, így kijár az ő jogaik külön védelme is, nevezetesen, hogy a szülők felelőssége a gyerekek felnevelése. A gyerekek a szülőknek és nem az államnak születnek. Eltekintve azoktól a tragikus esetektől, amikor a gyerek visszaélés áldozatává válik és ki kell emelni a családból. Ezeket a ritka eseteket leszámítva, a társadalom rábízza a szülőre, hogy döntéseket hozzon a gyereke nevében, gondját viselje, megóvja és felnevelje. A társadalom tőlük függ. Ezt teljesen világosan láttuk a járvány idején, amikor az iskolák zárva voltak, még akkor is, ha a szülők nincsenek az otthoni iskoláztatáshoz szokva, mégis az állam maga kérte fel őket, hogy tartsák otthon őket. Ez tökéletesen példázza azt a valóságot és lényeget, hogy a szülőé az elsődleges felelősség. Az emberi jogok általános nyilatkozata ezt úgy fogalmazza meg, hogy a szülőé az elsődleges jog, megelőzve az államot, vagy bárki más, hogy felnevelje a gyerekeit.

Úgy látja, hogy a szülői jogok ma védelemre szorulnak a nyugati társadalmakban?

Ami gyakori manapság az az, hogy egyesek sokat beszélnek a gyerekek jogairól, és kevesebbet a szülőkéről, sőt néha azt látjuk, hogy a kettőt egymással konfliktusba állítják. Ennek soha nem szabadna így történnie, hogy a szülők és gyerekek jogai egymással kerülnek szembe. A jog talaján, de a társadalom talaján állva is az van, hogy a szülőknek vannak jogaik, és emellett kötelességeik is gyerekeikkel szemben, de a döntés őket illeti és nem az államot. Gyakran egyébként nem is a gyerek döntése kerül konfliktusba a szülőével a jogot illetően, hanem az államé. Közbelép és azt mondja, hogy a gyerek jogainak nevében lép fel egy döntéssel szemben, ami a szülő elhatározása. Ezt láthatjuk például a gyerekek egészségügyi kezeléseivel kapcsolatban. Van néhány ilyen visszhangot kapott brit ügy; például lélegeztető gépre került Alfie Evansé, de másoké is, ahol a szülők hoztak egy döntést, amiről úgy gondolták, hogy az a gyermekük legjobb érdeke, az állam viszont közbelépett, és azt mondta, a szülői döntés nem a gyerek legjobb érdeke, „mi ezt jobban tudjuk” és rákényszerítjük saját elhatározásunkat.

Követte nemzetközi vitát a magyar törvény körül, amelyet júniusban fogadtak el, és amely részben a szülők jogairól szól a gyerekük oktatásával kapcsolatban? Mindez arról szól, hogy a szülők döntsenek arról, gyerekük bizonyos szexuális magatartásformákról felvilágosítást kapjon-e vagy sem lobbicsoportok részéről. Ezt a nyugati médiában, jórészt a fősodorhoz tartozó médiában úgy interpretálták, hogy homofób. Az európai intézmények is közbeavatkoztak.

Nem vagyok a magyar jog szakértője, de nekem úgy tűnik, hogy ezt a törvényt egy alkotmányos kiegészítés alapján fogadták el és egy olyan helyzetre reagált, amit már látunk megtörténni más országokban, vagyis, hogy lobbicsoportokat hívnak meg iskolák, hogy szexuális felvilágosító órákat tartsanak, olyan mélységesen érzékeny témában, amelyben hagyományosan a szülőé az elsődleges jog, hogy eldöntse milyen információhoz jusson hozzá gyermeke. Tudunk olyan esetekről, amikor ilyen iskolai meghívások anélkül történtek, hogy arról előzőleg a szülőknek tudomásuk lett volna. Szóval nekem legalábbis úgy tűnik, hogy ez a törvény reagálás azokra az ügyekre, amelyeket más országokban már látunk.

Forrás: hirado.hu

Fotó: ADF International