Gyermekkorunk – de még inkább gyermekeink gyermekkora – aranyos mesekönyvének volt ez a címe. Nem mondom, kicsit bugyutának tűnhet így, sok év távlatából, de pici gyerekeknek készült, vagyis nem várhattuk, hogy filozófiai magasságokba vezessen minket. Mesekönyv volt, szerethető, olvasható.

Mosó Masa szintet lépett. Beügyeskedte magát a globalista politikusok, még feltűnőbben a globalista bértollnokok és orgánumok világába. Megy a nagymosás, ami most agymosás. Megpróbálják tisztára mosni azt, ami szennyes, új múltat sikálni a régi ruhadarabokra, sőt Globál-Masa már festéssel is foglalkozik. Kifehéríti, ami fekete volt és befeketíti azt, ami fehér.

Hogyan csinálják? Ezer módszerük van erre. Agyhipózással, gyűlölet illatosítóval (szerintem elég büdös, de Masáék szeretik), szégyenfolt tisztítóval. A kedvenc módszerük azonban az, ami a normál mosásnál tilos: összemosni a fehéret a színessel. Nehogy a végén meg tudja állapítani a kilúgozott agyú áldozat, mi az eredeti színe az ideológiai köntösnek.

A globális mosodában a legszorgosabb mosónők (vagy férfiak, esetleg a soha nem létezett közel száz más nemi identitással bírók valamelyike) az úgynevezett haladó sajtó munkásai. Olyan tökélyre fejlesztették az összemosást, hogy már maguk sem tudják, az, amit mosogatnak, régebben vörös volt-e vagy éppen barna?

Kedvenc témájuk manapság a gyermekvédelmi törvény sikálása. Naponta dörzsölik, lögybölik, facsarják ezt a ruhát, a végén pedig mindig ugyanarra jutnak: a törvény homofób, LMBTQ-ellenes. Nekik aztán hiába bizonygatja a ruhakészítő, hogy csak a gyermekeket védi a szexuális aberrációk népszerűsítésétől, hogy azt szeretné, hogy a ruha színe fehér maradhasson és ne szivárványos, és, hogy ez a ruha nem felnőttekre szabott. Utóbbiak olyan színesek lehetnek, ahogy csak tetszik. Globál-Masa erre csak tovább harsogja a magáét: homofób, LMBTQ-ellenes. Akkor is, ha nem az.

Jó lenne, ha Masa és társai végre bezárnák mosodájukat, de erre semmi esély. Ők mosnak ha kell, ha nem.

Mit harsogtak emancicáék (értsd: feministák) és az egész globálmosoda, amikor a kormány a gyermekvállalást ösztönző, azt anyagilag is támogató döntéseket hozott? Azt, hogy „takarodjanak a hálószobámból!” Holott a fene sem akart oda bemenni, elvégre az embernek semmi kedve nem túl gusztusos jeleneteket nézegetni. Most viszont, amikor LMBTQ aktivisták próbálnak erőszakkal bejutni a családi nevelés szentélyébe, szó sincs arról, hogy „takarodjatok a gyerekeinktől!”.

Gyermekvállalást segíteni tilos, gyermekeket megrontani üdvös? Megy az agymosás ezerrel!

A legújabb „botránykő” a nagymarosi polgármester lépése, ő ugyanis állítólag leszedette a könyvtár polcairól a Meseország mindenkié című homoszexuális érzékenyítést szolgáló propaganda kiadványt. (Mesék köntösébe bújva érzékenyít a kötet. lásd régebbi írásunkat.) Vagy legyünk nagyon pontosak: a könyvtár látogatói feljelentették az intézményt, ezek után Heinczinger Balázs független polgármester megkérte (és nem utasította!) a könyvtár igazgatóját, hogy a Kormányhivatal vizsgálatának befejeztéig vegye le az „érzékenyítő” irományt a polcról.

A könyvtár vezetője – nevezzük meg, Jelen Viktória – nem ért egyet ezzel, ami több, mint szomorú. Legalábbis meghökkentő, hogy egy  közművelődési intézmény igazgatója szívesen érzékenyítene. Talán nem ez lenne a dolga. Esetleg annyira haladó gondolkodású a mi Viktóriánk, hogy pornográf szekciót is működtet a könyvtárban? Alig hihető, mint ahogy az is, hogy képtelen felfogni, a homoszexuális propaganda mesék nem valók egy közkönyvtárba. Olvasgassa csak a saját gyermekeinek (ha vannak), de ne tolja a többi orra alá az ilyen „meséket”.

Mosó Masáék persze háborognak, de annyi baj legyen. Ajánljuk nekik, hogy mosogassák szivárványosra a saját és a haverok szennyesét – a mi ruháinkat meg csak hagyják meg fehérnek. Így lesz jobb mindenkinek.

A történtek után a vasarnap.hu petíciót indított „Le az LMBTQ-propagandával a könyvtárak gyerekpolcairól!” címmel. A petícióhoz itt lehet csatlakozni.

  (Címkép forrás: vasarnap.hu)