Tanulságos nap ez a mai. A kommunista kemény mag, az Apró-klán magasba emelte Gyurcsány Ferencet, miután megpuccsolták Medgyessy Péter strómanként funkcionáló miniszterelnököt. Emlékezzünk: Megdgeyessy a WC-re sem mehetett Kovács László pártelnök kísérete nélkül, aki a régi Horn-féle pártarisztokráciát képviselte. Nyilván Karácsony is egy stróman, akit bármely pillanatban félreállíthat egy komcsi Indiana Jones. Hiába „a kígyók kígyóznak.”
„Épp tizenhét éve választotta meg az akkori kormánypárti többség Gyurcsány Ferencet Magyarország miniszterelnökévé.”- fogalmaz Rab Irén a Magyar Hírlap mai véleménycikkében.
A Fidesz nem vett részt a szavazáson, az MDF-esek (ki emlékszik még rájuk?) a függetlenekkel együtt nemmel szavaztak, vagy egyszerűen nem nyomták meg a gombot. Rezgett a léc, mindössze négy szavazaton múlt, hogy létrejöhetett a „köztársaság kormánya”, ahogy Gyurcsány nevezte kabinetjét. Ebben a puccsista kutyakomédiában az ellenzék nem akart részt venni.
Tízórás vita előzte meg a szavazást, hiszen a kormányprogramot előbb el kellett fogadni. Lendületben az ország, ez volt a program neve, bár a lendület a kezdetektől hanyatló volt, hiszen „sokat költöttünk, és mindenki (gyarló módon) többet akar” mondta a kormányfőjelölt. Itt most nem lehetett a Fideszre fogni a költekezést, korrupciót és lopást, hiszen már két éve szocialista-liberális kormánya volt az országnak. Nem szakadt le a Parlament kupolája, amikor Gyurcsány kijelentette, hogy soha ennyi jövedelem magyar emberek pénztárcájába nem áramlott, soha ennyivel nem nőttek a nyugdíjak, és soha ilyen jól nem éltünk. Gyurcsány nagyotmondási képessége – nevezhetjük notórius hazudozásnak is – bizonyos rétegek körében mindig hatott, ők tátott szájjal bámulják, és fenntartás nélkül elhiszik ma is a bűvészmutatványait.
Áder János volt a Fidesz frakcióvezetője 2004-ben. Ő az eddigi legsilányabb kormányprogramnak minősítette a „lendületet”, mert ez a lendület az árak, adók, a munkanélküliség emelését jelentette, és az ország kiárusítására irányult.
A kormányprogram ugyanis az egészségügy, az oktatás, de még a közigazgatás privatizációs tervét is tartalmazta, a rendszerváltás után még megmaradt nemzeti vagyon átjátszását a külföldi tőkének, amely aztán a háláját a kiárusító zsebébe csurgatja vissza. Hova lett az eddigi privatizáció 450 milliárdos bevétele? Mi lett a beígért bérlakásprogramból? Leszoktatható-e egyáltalán a róka a tyúklopásról? Fekete István óta minden kisiskolás gyerek tudja az utóbbira a választ, hogy bizony nem, hiszen a vérében van.
Annak idején még viszonylag kulturált volt a parlamenti vitastílus, nem volt performansz, krumplidobálás és trágárkodás. Végül elfogadták a programot, bevonultatták a történelmi zászlókat, és Gyurcsány Ferenc letette a hivatali esküt. Hogy miért feneklett meg a lendületbe sem hozott ország, azt ő maga árulta el két évvel később, az őszödi beszédben: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, minthogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”
Politikus, ha tehetséges és ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat, mondta Gyurcsány a 2004-es expozéjában. Ügyesnek bizony ő elég ügyes volt. Mert ez a 2004. szep-tember 29-i aktus bizony az ő „ügyességének” köszönhető. Nem a szocialista pártnak szerezte meg a további regnálás lehetőségét, hanem saját magának a hatalmat.
Nem akarok messzire menni a tények feltárásában, csak a 2002-es választásokig. Az ex-ifjúkommunista milliomos, a self-made man ügyeskedéseinek, politikai hálózatépítésének köszönhetően vagyonával ekkor már az 50. helyen állt a száz leggazdagabb magyar listáján, miközben bevallott ingatlanvagyona egy mindössze ötven négyzetméteres pápai panellakás volt.
Érdekes, hogy ez akkor nem zavart senkit. Hogy örült Gyurcsány népe, amikor a megválasztása után lemondott miniszterelnöki juttatásairól, az évi tizennyolcmillió forintról! Ez igen, csettintettek hozzá, ilyen egy igazi politikus! Aha. A populista politikus. Tudja, mivel lehet az embereket megnyerni.
Abban a bizonyos 2002-es választási évben Gyurcsány Ferenc felhagyott a befektetési tanácsadással, és politikai tanácsadásra adta a fejét. A kampányban a szocia-listák miniszterelnök-jelöltjének kampányfőnöke Gyurcsány felesége, Dobrev Klára volt. Az ő sikeres munkáját a Nemzeti Fejlesztési Terv és az EU Támogatások Hivatalának elnökhelyettesi posztjával honorálta a párt. Férje ott maradt Medgyessy mellett, ellenőrizni, és a tanácsaival segíteni.
Tudta-e Medgyessy, hogy kígyót melenget a keblén?
A tanácsadó egy év múlva már a kabinet tagja lett, sportminiszter, miután kitúrta elődjét, Jánosi Györgyöt a tárca éléről.
Gyurcsány Ferenc bevallottan nem értett a sporthoz, ezért felbecsülhetetlen károkat okozott. Ígéretekből már ekkor sem volt nála hiány, bár még nem szoktunk hozzá, hogy éppen az ellenkezője történik annak, amit ígér. Gyurcsányék heti kettőre csökkentették az iskolai testnevelési órák számát, a sportklubok támogatás hiányában kénytelenek voltak megduplázni a tagdíjakat, a gyerekek sportolását ezzel szinte lehetetlenné téve.
A Bozsik-programot felszámolták, a Nemzeti Atlétikai Program támogatását minimalizálták, az utánpótlás-nevelést piaci alapokra (!) helyezték, és a létesítményfejlesztési (értsd stadionok, sportcsarnokok) program költségeit az amúgy is eladósodott önkormányzatokra terhelték át. A sporttörvény is ennek az ámokfutásnak a nyomát viselte, tele volt ellentmondásokkal. Az okozott károkat a következő évek eredményei mutatták meg.
Gyurcsány erkölcsi érzékét és hivatása iránti elkötelezettségét mutatja, hogy az olimpia előtt két héttel lemondott a posztjáról. Egy percig se higgyük, hogy szembesült dilettáns mivoltával, egyszerűen elébe akart menni a tervezett kormányátalakításnak, ami az ő alkalmatlanságát és leváltását is jelentette volna. Nem várhatta meg, hogy személye kormányválságot okozzon, ezért vakmerően, de lehet, hogy háttéralkukkal előre kiszámítva ment elébe és neki az eseményeknek.
Medgyessy kormányátalakítási kísérlete kudarcba fulladt. Tett ugyanis egy olyan kijelentést, hogy a szabaddemokraták korrupciós ügyei vállalhatatlanok, és meneszteni akarta az általuk delegált, sok titkot tudó gazdasági minisztert, Csillag Istvánt. Ez az SZDSZ-nek volt sok, és megpuccsolták a miniszterelnököt. Medgyessy lemondott, utódjául Kiss Pétert jelölte a pártja. Másnap Gyurcsány elhatározta, hogy indul a miniszterelnöki székért. Egy éjszaka elég lett volna a döntéshez? Vagy már rég lejátszott dolog volt?
Ki emlékszik részletesen ezekre az eseményekre? Én is véletlenül, rámolás közben akadtam rá egy 2004-es újságkötegre. Akkoriban még a nyomtatott sajtó dívott, nem volt közösségi háló a hírek gyors terjesztésére, manipulálásra. A tévében követtük a követhetetlen eseményeket.
Ma úgy gondolom, hogy Medgyessy jelölésekor már tudta a párt, hogy csak előretolt stróman a listán.
Mert úriembernek látszott, visszafogott stílusa volt, jó szabója és szép nyakkendői. Egyszóval jó benyomást keltett. Azt is biztos tudták az elvtársak, hogy Medgyessy Péter SZT-, azaz szigorúan titkos tisztje volt a kommunista titkosszolgálatnak, ő volt a D-209-es ügynök a III/II. ügyosztályon. Nem a III/III-as, megzsarolt beszervezettek között, ő főállású titkos ügynöke volt a rendszernek. Tudták róla, hogy emiatt sakkban tartható, megzsarolható, azt teszi, amit el-várnak tőle. Egyszer nem tette, és ez a pozíciójába került. A kiválasztott utódról, Gyurcsányról lepergett és ma is lepereg minden.
A 2004-es puccs ismerete a jövő évi választások miatt fontos. Vajon tudja-e Karácsony Gergely, hogy ő is csak az előretolt bástya, a letesztelt, megválasztható magas, vékony politikus, akinek a gyengéit, zsarolható pontjait az elvtársak jól ismerik?
És akit úgy tesz majd el a Gyurcsány-hálózat az útból Apró Antal unokájáért, ahogy kell?
Forrás: magyarhirlap.hu/Rab Irén
Fotó: Youtube
