Miközben a közpénzekre oly kényes ellenzéki szavazók tömött sorokban húzkodták be az ikszeket a trükkök százaival történő ingatlanprivatizálás és adóelkerülés nagyasszonyának neve mellé, a rettentő választási izgalmak miatt mintha kissé elsikkadt volna Dobrev Klára legújabb egyházügyi közleménye – kezdi írását Francesca Rivafinoli a Vasárnap.hu portálon.

„A templom az új stadion” – hergel dolgozatában az Apró unoka az új pesterzsébeti Makovecz-templom kapcsán, leszögezvén, hogy „stadiont a sportkluboknak, templomot pedig az egyházaknak kellene építeniük”, merthogy lehet ugyan ilyesmikbe fektetni, „de amikor a kő elporlad, és a vas berozsdásodik, az ember itt marad és nem kapott az Orbán-kormánytól semmit”.

Ha jól értem, Dobrev Klára szerint azért hótfölösleges felújítani egyebek mellett a 13. században épült bélapátfalvi ciszterci apátságot, mert annak köve pikkpakk elporlad; bezzeg a dupla családi pótlék, amit egy-egy szerencsétlen alkoholistának utalna ki az állam alanyi jogon, az az utolsó fillérig hazánk hosszú távú felvirágzását szolgálná.

Persze már eleve jópofa ez a stadionozás. Aki elsajátította az osztás műveletét, az könnyedén megállapíthatja, hogy a DK által ostorozott nagyszabású templom-felújítási program, amelynek keretében Magyarország területén 1400, a határon túli területeken pedig 400 templomot renoválnak és őriznek meg ezáltal az utókor számára, fejenként egészen pontosan 2638 forintunkba kerül. Ennyibe fáj nekünk az, hogy az ország 1400 pontján szorgoskodnak tisztes bérért kőművesek, burkolók, festők, villanyszerelők, restaurátorok és egyéb mesteremberek, akik aztán bemennek a boltba, és az esetenként segély helyett kapott fizetésük akár 27 százalékát áfa formájában visszapumpálják a költségvetésbe.

Amikor tehát Dobrev Klára azt ígéri, hogy a Fidesz által a templomokba öntött pénzt ő bezzeg az emberekre fordítaná, akkor nagyságrendileg erre a fejenkénti 2638 forintra kell gondolnunk – ezzel ő iszonyúan megajándékozna minket, ő ezt a 7,5 eurót mind a zsebünkbe tenné.

De természetesen akadhat, aki ateistaként kikéri magának, hogy akár csak egyetlen adóforintját is felhasználják például egy belvárosi főplébánia-templom rendbehozatalához, és inkább érdeklődve nézte volna még néhány évtizedig, ahogy Budapest kellős közepén, a Duna-parton lassan szétrohad egy nagy múltú műemlék épület. Ha azonban az elv az, hogy a templomépületeket finanszírozzák teljes egészében a hívek – tehát hogy például a bélapátfalvai templom statikai megerősítését és tetőcseréjét oldják meg a Bél-kő lábánál élő katolikusok –, akkor érthetetlen, miért nem az Opera bérletesei dobják össze a pénzt az Operaház felújítására, a biciklisek pedig a kerékpárutak építésére. Vagy, hogy miért biztosít Józsefváros kedvezményes helyiséget a Labrisz Egyesület számára – fizessenek a leszbikusok.

Francesca Rivafinoli teljes írását itt olvashatják el.