Okosítson ki valaki, mert okos embernek nehéz lenni, legalábbis mai világunk jó néhány részletében. Hogy ne menjek messzebbre, manapság azt tapasztalom, hogy az emberek többsége nem azt mondja, amit gondol, hanem amit elvárnak tőle.

Nézzük csak meg, mostanság mindenki zöld, ha kérdezik, de a következő pillanatban már dobja el a szemetet az utcán, védi a klímát, miközben kályhájában elégeti a műanyagot is.

Így vannak ezzel akkor is, amikor a Fideszt és a kormányt kell szidni, mert ez most egyfajta sikk. Virtus lett amúgy Orbánt korholni, mert a hangoskodó szivárványos ellenzék ezt várja el. Lassan már ott tartunk, az emberek tapsolják a bohóc bolondot és pisszegik a bölcset, mert tartanak attól, hogy megszólják, megszégyenítik, ha másként nyilvánul meg.

Nem értem, mire fel ez a besimulós magatartás. Persze nem kell nekem mindent érteni, ahogy azt sem értem, hogy az Orbánt dorgálok között elég sok vállalkozó akad, akiknek megélhetését éppen a mostani kormány segíti, támogatásokkal, pályázati pénzekkel. Ja, az neki jár! – mondja, és SUV-ján suhan ide-oda, él, mint Marci hevesen, szórja a pénzt kevélyen. De ez a kormány takarodjon!

Nyilván az így gondolkodó még arra is képes, hogy annak a fának az ágát vagdossa le, amelyik alatt hűsölni tud.

Persze arra is kíváncsi lennék, hogy amikor napokon belül megérkezik a nyugdíj prémium, lesz-e olyan karakán nyugdíjas azok között, akik az ellenzéki előválasztáson tolongtak, hogy aláírjanak, vajon visszautalják-e a 80 ezer forintot? De folytathatnám azzal is, hogy az aláírók között akad-e majd olyan, aki a családoknak visszajáró szja-t visszaküldi jövőre, mondván, neki jobban tetszene, ha MZP lenne a miniszterelnök.

Gyanítom, se egyikre, se másikra nem lesz példa, hiszen Jakab is felvette a CSOK-ot, MZP pedig a kormány által biztosított több mint kétmilliós kedvezménnyel vette meg a családi autóját. Ennek alapján a melldöngetők is mondhatják, nekik ez jár. Ez is jól bizonyítja, hogy a liberális demokráciát vallók nézete szerint a demokrácia azt jelenti: mindent lehet, mindenhez joguk van! Lelkük rajta, mert a tisztességesen élő és gondolkodó ember nem eszik abból a tányérból, amelyet piszkosnak tart.

Úgy tűnik, ettől az erkölcsi normától többen távol állnak. Éppen ezért az ő figyelmükbe ajánlanám Mikszáth Kálmán alábbi gondolatát:

… mihelyt a szerencse-csizmát a lábára akarják húzni valakinek, egyszeribe mezítláb van minden ember.