Hétszázkilencven éve, 1231. november 17-én halt Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András király lánya, türingiai hercegnő, a középkor egyik legkedveltebb szentje.

II. András és a merániai Gertrúd hercegnő harmadik gyermeke 1207. július 7-én látta meg a napvilágot, születési helyeként a hagyomány Pozsonyt, Sárospatakot és Óbudát is számon tartja. Számos testvére közül a legismertebb IV. Béla, a „második államalapító”, aki a tatárjárás után újraépítette az országot. Erzsébetet négyéves korában eljegyezték I. Hermann thüringiai őrgróf legidősebb fiával, ettől kezdve Eisenachban, majd Wartburgban nevelkedett az őrgróf személyes felügyelete alatt.

Itt mindenki kedvelte, kivéve leendő anyósát, aki nehezményezte, hogy Erzsébet nem volt hajlandó megtanulni a tipegő járást és legkedvesebb mulatsága a lovaglás maradt.

Amikor betegeskedő vőlegénye meghalt, némi politikai huzavona után annak Lajos nevű öccsével – egyben Erzsébet legkedvesebb gyermekkori játszótársával – jegyezték el. Az esküvőre 1221-ben került sor, a boldog házasságból néhány év alatt három gyermek született. A szerelmes fiatalasszony minden szokást felrúgva imádott férje mellett ült a lakomákon, elkísérte vadászatokra, fogadásra, sőt olykor még a templomban is őt bámulta. A család 1222-ben Pozsonyba látogatott, Erzsébet ekkor értesült édesanyja (a Bánk bán című drámából ismeretes) meggyilkolásának körülményeiről.

Erzsébet egészen kislány kora óta vezeklő életmódot folytatott, gyakorta böjtölt, ostorozta magát, vezeklő övet viselt.

Első gyermekének megszületése után virrasztásai és böjtölései egyre gyakoribbá váltak, menedékhelyet nyitott gyermekek számára és egyre több figyelmet szentelt a szegényeknek. Második gyermekének világra jöttéért hálából kórházat alapított, ahol a betegápolásban maga is rész vett.

Amikor Lajos 1225-ben hadba vonult, a tartomány kormányzását feleségére bízta. Erzsébet egy éhínség kitörésekor a vár szinte teljes élelmiszer-készletét szétosztotta a szegények között, amit családtagjai pazarlásnak tartottak, de Lajos jóváhagyta döntéseit. Férje 1227-ben ismét hosszú útra kellett induljon, II. Frigyes császár vazallusaként vett részt annak keresztes hadjáratában. Erzsébet hiába próbálta maradásra bírni, férje távozásának napjától kezdve csak gyászruhát hordott. Rossz sejtelmei beigazolódtak: Lajos útközben meghalt, két nappal később született harmadik gyermekét már nem láthatta.

Az alig húszéves özvegy élete ettől kezdve üldözések, megaláztatások sorozatává vált. Mivel nem volt hajlandó lemondani fia fejedelmi jogairól, sógorai mindenétől megfosztották. Az egyébként is szegénység után vágyakozó asszony titokban elhagyta Wartburgot, kenyerét fonással kereste, gyermekeit ékszerei eladásából neveltette. Hányattatásai ellenére sem tért haza Magyarországra, s kikosarazta II. Frigyes császárt is.

A teljes cikket itt olvashatják el.

Forrás: MTI/Vasarnap