Miközben Magyarország erején felül védi a határokat és végre a magyarok közül jóval többen települnek haza, mint ahányan elmennek, az ellenzéki plakátokon hamis információk szerepelnek a vándorlás mértékéről. Több száz plakáton hirdetik, hogy szerintük a kormány 55 297 migránst telepített be, miközben Soros György egyet sem. Ez pontosan annyira igaz, mint amikor 23 millió románnal riogattak a határon túli magyarok kettős állampolgársága miatt.

De nézzük is, hogy miért.

A bűvös 55 297-es számra egy KSH-táblázatban lehet rábukkanni, amely megmutatja a 2019-ben Magyarországra bevándorló külföldi állampolgárok számát az állampolgárságuk országa szerint. Közülük a KSH pontos adatai szerint 38 511, azaz az összes bevándorló hetven százaléka Európából származik, közülük is 28 439, tehát nagyjából a bevándorlók fele a határ menti, környező országokból érkezett, ami valószínűsíti, hogy jelentős részük magyar nemzetiségű. Ez máris felveti a kérdést, hogy a határon túli magyar honfitársainkat kik tekintik migránsoknak? De ebbe most inkább ne menjünk bele.

A maradék tízezer európai betelepülő huszon-egynéhány különféle európai országból jött, számosságukban legtöbben egyébként Németországból. Hallva a híreket az európai viszonyokról, még az is elképzelhető, hogy ők például olyan németek, akik nálunk nagyobb biztonságban érzik magukat és ezért választották új hazájuknak Magyarországot. Tudunk ilyenekről.

Európán kívülről mindössze az 55 297 betelepülő harminc százaléka érkezett: tizenkét és fél ezren Ázsiából, csaknem háromezren Amerikából és alig másfél ezren Afrikából. És talán nem meglepő, hogy Ázsiából elsősorban nem az illegális migrációban érintett országokból jöttek, hiszen például Szíriából csak 250 fő szerepel a statisztikában. Az a vád, hogy Magyarország letelepedési kötvényeket árul tömegesen, elsősorban kínai állampolgároknak, ugyancsak nem állja meg a helyét, hiszen a kínaiak is igen alacsony számban (2354) jelennek meg a táblázatban. Afrika pedig a legkisebb szeletét adja a Magyarországra bevándorló külföldieknek.

A ferdítés, a felületes (vagy inkább tudatos) értelmezése az adatoknak tehát szemmel látható, ami egy kormányzásra készülő formációtól sokkal inkább riasztó, mint bizalomgerjesztő hozzáállás. A jelenlegi baloldali miniszterelnök-jelölt olyan üzenetet próbál közvetíteni, amit a tényadatok egyáltalán nem támasztanak alá. Ennyire nem fontos már a hitelesség látszata sem? És ezek szerint a pénz sem? Egy igen drága kampányt nem volt érdemes ekkora hazugságra építeni.

Forrás: Magyar Nemzet, a teljes cikk itt olvasható

Kép: MTI/EPA