Ünnepi szentmise keretében fejezték ki elköteleződésüket Jézus és az Egyház iránt, és öltötték magukra a reverendát a Megtestesült Bölcsességről nevezett szeminárium harmadéves kispapjai a gyulafehérvári székesegyházban október végén. Az admisszióban részesült papnövendékek ezáltal hivatalosan is felvételt nyertek a papjelöltek sorába, a reverenda által pedig Krisztust öltötték magukra.

Amikor a kispapok magukra öltik a reverendát, az egy lépés, lépcsőfok az istenkeresésükben – mutatott rá szentbeszédében a szentmisét celebráló Kerekes László segédpüspök. „A reverenda számunkra jelenti azt a mély, Istennel kötött kapcsolatot, amire törekszünk, amiért nap mint nap újra és újra meg kell küzdenünk. És amikor magunkra öltjük, akkor valóban másként tekintünk a világra, másképpen tekintünk az embertársunkra.” Azt kívánta a kispapoknak, hogy mindennap magukra tudják ölteni a reverendában az irgalmasságot, jóságot, szelídséget, türelmet, egymás elviselését, és a nagy-nagy hálát, amire Szent Pál apostol biztat. „Azért imádkozok és azt kívánom mindannyiunknak, hogy valóban mi is Isten szemén keresztül tudjuk látni a világunkat, és valóban mindennap meg tudjuk hozni az istenkeresésnek az áldozatát.”

A beöltözés és az admisszió a szemináriumi közösség kiemelkedő ünnepe. Az azt megelőző estén a szeminárium kápolnájában csendes, imádságos, meghitt ünnepséggel hangolódtak rá. Ennek keretében a főmagiszter és a spirituális atya szólt a kispapokhoz, majd a reverendaapák átadták a reverendákat a harmadéves kispapoknak. A közös ünneplést a napot befejező imádsággal, completoriummal zárták. A lüktető szív és a látás – ezt a két dolgot ajánlotta a hatodéves Oros Tibor Roland főmagiszter, hogy szemük előtt tartsák a kispapok, hiszen ezzel lehet követni Jézust. „Ahogy az emberi szívnek szüksége van a lüktetésre, hogy oxigénnel teli vért pumpáljon a szervezetbe és ez így helyesen működjön, a reverendát ha felveszitek, és nincs alatta egy lüktető szív, amit elköteleztetek, akkor ez a reverenda annyi marad, mint egy darab ruha. Ez a lüktetés az, ami a reverendát azzá teszi, ami az valójában.”

A teljes cikket itt olvashatja el.

Kép: Szekelyhon/Pinti Attila