December 16-án ünnepeljük Kós Károly születésnapját, amely napon volt szokás a róla megformált, emlékére alapított díjat átadni.

Én még Orbán Viktor kormányzatának idején, a belügyminisztériumi előterjesztésre kaphattam azt meg, és ezen kötelezettségem, és magyarságom jogán írom cikkem, és üzenem Erdélybe a Rovóknak és Őrzőknek, Testvéreinknek; tudásukat őrizzék, mert Ők tudják hol vannak a tiszta források!

Üzenetem megírására, a magas elismertséggel és titulusokkal rendelkezők, a legutóbbi Mandinerben megjelent ómagyar rovásírással kapcsolatos cáfolhatatlannak tűnő, de véleményem szerint összmagyarságunkat alapjaiban is sértő kinyilatkoztatások inspiráltak. Elvárható lenne a „tudósoktól” a kijelentéseik előtt közölni, hogy pl. jelen ismereteim szerint, a tudásunk mai állása szerint stb., és a minimum elvárhatóan, objektív azonosításokat is közölni kellene! Kivételt képező, üdítő olvasat a sorozatban Obrusánszky Borbála, az egyik szintén Mandiner cikkben írt, kutatóhoz méltó sorai!

Nem „esek hasra” a titulusok előtt! Az igen, az például nagy dolog volt 1984-ben, jelképes főhajtásra sarkall ma is engem! Hidegrázós lélektelenségek idején olyan emlékek melegébe is bújok, mint az, ami történt akkor Iszkázon. Nagy László, műemléki tervezői munkánkkal helyreállított szülőházának átadására mentünk. Izgatottan vártuk a mellőzésre ítélt, végre újra látható és hallható Berek Kati versmondását. A velünk szembejövő Makovecz Imrével és a vele beszélgető, szilenciumból éppen szabaduló Csoóri Sándorral találkozhattam társaimmal. Imre örömmel üdvözölt, az akkoriban közös munkánk révén megismerve engem:

„Jóska jó, hogy itt vagy és a nyakkendőd is jó”.

Igen, kvalitásos feltűnő darab volt – Ausztráliából – és azt bizony éppen az 1950-ben Recskre, kényszermunkára, három évre elhurcolt, Meteorológiai Intézet volt igazgatójától, Tóth Géza bácsitól kaptam, aki akkori családunk igen közeli barátja volt.

Micsoda együttállás! Tóth Géza bácsi az ELTE Geofizikai Tanszék könyvtárát is kiépítve sok kutató tudós „munkatársa” volt. Hamar Danié is – Muzsikás együttes, geofizikus, földtudományok doktoráé is –, aki ifj. Csoóri Sándorral (is) együtt muzsikált, és Grandpierre Attiláé is úgy emlékszem, akinek kutatásairól éppen ma (2021.12.15.) jelent meg szerencsére egy emelkedett gondolkodású cikk, Zana Diána tollából a Magyar Nemzetben, Az életelv működteti az univerzumot címmel. Az ősi magyarság ismerte a világegyetem titkait.

Ebben a cikkben olvashatjuk, Grandpierre Attila megfogalmazásában:

„Amikor rájöttem, hogy a három kozmikus alapelv végső soron egy, és ezt az egységet a három alapelv egyike, az életelv biztosítja, egyszerre vált világossá a kozmikus egyháromság, az életfa és a kettős kereszt jelképének értelme. Váratlanul és legnagyobb meglepetésemre az egyháromság, a kettős kereszt és a hármas hármasság jelképei összekapcsolták tudományos kutatómunkámat az ősi vallás legfőbb jelképeivel. Rájöttem, hogy mindezt valakik már tudták jóval előttem, és magyarok kellett, hogy legyenek, mert a kettős kereszt csak a magyar rovásírásban az Egy jele.”

A kettős kereszt a rovás „GY” betűjeként, azaz az EGY jeleként, mondattal jutunk el innen a tegnap félbehagyott írásomhoz, az énlakai unitárius templom kazettás mennyezetének felirataihoz.  Mivel már korábban is közöltem az énlakai felirat betűről-betűre történő olvasatát (Kő- szakfolyóirat 2018./3. XX. évf. p.37.-40.), annak szövegértelmezését most további vizsgálatokkal kibővítve közölhetem.

A nagy általánosságban elfogadott felirat elemzésére az a két betű késztetett, ami igen jellegzetes és könnyen azonosíthatóak: a CS és A rovás betűk a kettős kereszt és a kereszt között.

Ha a kettőskereszt = GY, akkor a többi betűvel egybeolvasva sem az EGY AZ ISTEN feliratot kapjuk, balról jobbra olvasva sem, főleg abban az esetben, ha keresztet is betűként értelmezzük, hiszen az = D betű. (Egyébként a sok éven át végzett elemzéseim szerint a balról jobbra írás inkább az utóbbi évszázadokban vált általánossá.)

A felirat értelme azonban mégis az, hogy a KETTŐSKERESZT = az EGY, EGYSÉG!

Rovásírásaink jellegzetesen választékos, és pontos tartalommal készültek, nagyon fontos leírt és jelképes tartalmakat őrizve és közvetítve. Az énlakai templom rovásos kazettáján betűk szerinti olvasással, balról jobbra, mai nyelvezettel:

DEUTERONOMIUM: VI.  / NÉZZED A KERESZETET – GYERMEKE A KETTŐSKERESZT-

FIA AZ – IDE A KERESZT – ANYJA IS A MIÉNK ES AZ Ő KERESZTJÉNEK KETTŐSKERESZTJE – Ő AZ ÉG

Az Énlaka templom rovásfeliratának esetében is, a korszak lényeges egyháztörténeti gondolatait fogalmazta meg … „GEORGIUS MUSNIENSEM, PASTORE EXISTENTE JOHANNE ÁRKOSI”…ahogyan azt olvashatjuk az általában nem is említett, másik két, latin nyelvű kazettán. Nem a rovásos táblán kell „megfejteni” a neveket, hiszen azokról részletesen tudósítanak a latinul írt feliratok, köszönhetően Bagyinszki Zoltán kiváló fotóművésznek, könnyen idézhetem is:

„D.O.M.S. HOCCE TEMPLUM PER MAN. NOXIUS IMMANIUM TARTARORUM ANNO 1661 IN CINERES REDUCTUM BENEFICIO ET PIO ERGA DEUM ZELO INCOLAS JENLAKIENSIS ET MARTONOSIEN. IN HONOREM UNI VERI DEI LACUNARE TECTUM ARTE PICTORIA INSIGNIT A. 1668 GEORGIUS MUSNIENSEM, PASTORE EXISTENTE JOHANNE ÁRKOSI. Mellette olvashatjuk: PECCATUM IDOLATRIE CONDIDIT IN TERRIS HOMINEM DEUS UNIC UNUM FACTUS HOMO MULTOS FECIT IN ORBE DEOS — TEMPORE EDILIUM MICH. BÁLINT, PETRI SEBESTYÉN, GEOR. MIKLÓS, AND. SIGMOND. Az előbbi fölötti kazettán a SCALA COELI egész mezőt kitöltő felirata van. Egyik kazettán az asztalos nevét láthatjuk: PER MANUS MENSARII ANDREAE SZASZ MENSE AUGUSTO,”

Az énlakai felirat másik értelmezési lehetőségét is megvizsgálva a jobbról balra olvasással is, bár kissé erőltetve, de lényegében azonos értelmezést kapunk:

Lényegében megismétli, bravúros módon a gondolatot, hogy a kettős kereszt a kereszt gyermeke, a kereszt, ami Szűzanya Fiának is jelképe, úgy ahogyan a Kereszt fia a Kettős-kereszt is. Az unitáriusok jelmondatának énlakai megjelenítéséről tehát nem kell lemondani, de azt hiszem elvárható, hogy azt a pontos olvasás szerinti, sokkal árnyaltabb, és sokkal összetettebb gondolatokkal olvassuk, pontosan ahogyan azt le is írták!

Kiss József, Kós Károly díjas táj – és kertépítész

Fotó: Csomafáy Ferenc felvétele / Wikipedia