A Magyar Hírlap interjút készített a családokért felelős tárca nélküli miniszterrel, abból az alkalomból, hogy Orbán Viktor miniszterelnök előterjesztése alapján Novák Katalin lehet az első hölgy, aki a Magyar Köztársaság elnökévé válhat.

– „Maradok, aki vagyok” – üzente a köztársasági elnöki jelölést elfogadó posztjában a közösségi médián keresztül. Milyen államfő szeretne lenni?

– Megtisztelő, hogy Magyarország első női köztársasági elnöke lehetek, amennyiben a parlament támogatni fog. Ennek a személyemen messze túlmutató jelentősége van. A kormányzatban nyolc éve vezetőként képviselem a magyar családok, gyermekek ügyét, amelynél megítélésem szerint nincs fontosabb, sorsdöntőbb kérdés. Másrészt nőként tölthetem be ezt a tisztséget, ami a történelmünkben először fordul elő, és ez különös felelősséget ró rám. Természetesen nemcsak a nők, hanem a férfiak, az egész magyar nemzet köztársasági elnöke leszek.

– Megválasztása esetén biztosan sok lány, fiatal nő tekinti majd példaképnek, bizonyítéknak arra, hogy nőként is lehet a közéletben fontos pozíciót betölteni, át lehet törni az üvegplafont. Mekkora teher ez? Vagy inkább feladat, felelősség?

– Abban a kiváltságban van részem, hogy három gyermeknek adhattam már életet, és akinek van gyermeke, az tudja, a gyermekeink számára követendő példák vagyunk jó és rossz dolgokban egyaránt, akár akarjuk, akár nem. Mindennap háromszorosan tapasztalom, hogy a továbbadott minta mekkora felelősség, és ha ezt a nemzet egészére terjesztem ki, akkor most ugyanezt a felelősséget érzem megsokszorozva. Az államfői tisztség azt is jelenti, hogy az embernek úgy kell viselkednie, olyan értékeket kell képviselnie, amelyek mások számára is követendőek lehetnek. Bízom benne, hogy meg fogok felelni ennek az elvárásnak….

…– Családbarát Magyarország – családokért felelős miniszterből köztársasági elnök. Azokat a szakpolitikai kérdéseket, amelyekkel eddig foglalkozott, még erősebben vagy kevésbé fogja tudni képviselni államfőként hazai és nemzetközi szinten?

– Január elsejétől már nem én töltöm be ugyan a miniszteri tisztséget, hogy a felkészülésre tudjak koncentrálni, de a családpolitika biztosan jó kezekben lesz. Az elmúlt években egy ütőképes szakmai csapatot építhettem fel, alapítottunk egy kutatóintézetet, a KINCS-et (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért). Akik itt dolgoznak, minden energiájukkal és tudásukkal a családok ügyét szolgálják a jövőben is. Nagyon sok döntés született meg az elmúlt tizenegy évben, ebből pedig a kétezer-tizennégytől mostanáig tartó időszak az én felelősségi köröm volt közvetlenül is.

Ha belegondolok abba, mi várható jövőre – hogy csak néhány példát mondjak: a huszonöt év alattiak személyi jövedelemadó-mentessége, a tizenharmadik havi nyugdíj teljes körű visszavezetése, a gyermeket nevelő családok szja-visszatérítése – miközben folytatódik mindaz, amit korábban elkezdtünk, akkor úgy érzem, időarányosan nem keveset végeztünk. Biztos vagyok benne, hogy a munkát hasonló lendülettel fogja az utódom folytatni egy reménybeli következő kormányban. Ami a kérdés nemzetközi dimenzióját illeti, az mindenképp feladatom lesz. A köztársasági elnök nemcsak a nemzet egységét jeleníti meg, hanem az országot képviseli a legmagasabb szinten. Ehhez hozzátartozik majd a családközpontú magyar gondolkodás népszerűsítése is.

Ez több, mint kormányzati munka. Hazánk egyedülállóan gazdag családszervezetekben, az egyházaknak kiemelt szerepük van a magyar családok támogatásában, és a vállalati szféra is egyre inkább elkötelezett a családok támogatása iránt, nem beszélve a tudomány világáról. Ez is jól mutatja, hogy Magyarországon hány intézmény és közösség gondolkodásában áll középpontban a család. Elnöki szinten fogom képviselni, hogy a család egész nemzetünk kiemelt ügye. A családbarát Magyarország olyan cél, amiért együtt dobban a szíve a legtöbb magyarnak, pártszimpátiától függetlenül.

– Milyen a családpolitikánk nemzetközi megítélése? Ha jól tudom, a hónap elején járt Londonban, ahol újságírókkal, parlamenti képviselőkkel beszélgetett erről.

– Az elmúlt évek egyik eredménye, hogy elkezdtek odafigyelni ránk, a családpolitikánk híre szinte mindenhova eljutott.

– Minek köszönhető ez?

– Látják a nemzetközi összehasonlításban is jó gazdasági, illetve demográfiai mutatóinkat. A számok magukért beszélnek: nálunk nőtt legnagyobb mértékben a házasságkötések száma és a gyermekvállalási kedv, miközben csökken a terhességmegszakítások és a válások száma. Látszik, hogy jó irányba mozdultunk. Világszinten mi fordítjuk GDP-arányosan a legtöbbet családtámogatásokra – mindezt sikeres gazdasági eredmények mellett. Ráadásul ez értékválasztás is, a családok melletti határozott kiállás, a szülők és a gyermekek jogainak védelme. Kívülről azt látják, tőlünk talán tanulni is lehet, de mindenképpen érdemes megérteni, mi zajlik Magyarországon.

Ez volt a tapasztalatom Londonban, valamint akkor is, amikor a japán partnereimmel tárgyalok, a balkáni országokból érdeklődnek, vagy amikor nézem az olasz jobboldali pártok, a lengyelek vagy a balti államok kormányprogramjait. Ezekben rendre megjelenik, akár kimondva is, hogy a gondolatot, módszert Magyarországtól veszik át. Nemcsak általánosan érdeklődnek tehát, hanem egészen konkrét intézkedéseket is átvesznek, igyekeznek megvalósítani.

– Ehhez képest a baloldal sokszor osztogatásnak nevezi a fenti támogatásokat, különösen most, a választások előtt. A járvánnyal terhelt gazdasági helyzetben bevezetett új intézkedésekkel nem teljesít erőn felül a kormány?

A családokra fordított összeg nem kiadás, hanem befektetés. Annak van esélye egy válsághelyzetet túlélni, aki előremenekül, hosszú távon gondolkozik. Nem megszorításokban hisz, hanem éppen ellenkezőleg: a jövőről szóló gazdasági, emberi minőségbe való „beruházásokban”. Azzal tesszük a legtöbbet ezért az országért, hogy a születendő magyar gyermekekbe fektetünk be, illetve azokba a leendő vagy már gyermeket nevelő szülőkbe, akik mindent megtennének a gyermekeikért. Jövőre a GDP 6,2 százalékát fordítjuk családtámogatásokra, ami GDP-arányosan több mint kétszer, nominálisan három és félszer akkora összeg, mint tíz éve, mindösszesen háromezer-hatszázmilliárd forint. Ez egyértel­műen kifejezi, hogy mi a magyar gyermekekben látjuk a jövőt, és nincs jobb befektetés, mint őket támogatni…

…– Pilinszky János Hitünk titkairól című, ezerkilencszázhetvennégyes karácsonyi írásában úgy fogalmazott, a fenti gondolatnak rokona az advent, „a várakozás megszentelése”, amikor valami olyanra várunk, vágyakozunk, ami biztosan eljön. Hogyan ünnepelnek? Vannak családi szokásaik, hagyományaik?

– Igen, vannak. Az egyik átöleli az egész adventi időszakot, ez pedig a lelki készülés. Hiszen az advent várakozása nélkül nincs igazi szenteste. Ezért volt fontos, hogy ott tudtunk lenni a vasárnapi istentiszteleteken a gyülekezeti közösségünkben. Szenteste napján is a templomi közösségünkkel örülhetünk Krisztus születésének. A családban évről évre készülünk valamilyen saját készítésű ajándékkal is. Jó látni, hogy ez már a gyerekeinknek is fontos, megértették, mitől más az az ajándék, amire időt fordítunk.

A kis unokaöcséink örömmel hordják a tavaly általam kötött pulóvereket, a kollégáimnak is jólesik a házi szaloncukor. Idén saját mogyorókrémet készítettünk. Számomra karácsonykor kiemelten fontos a nagy családi együttlét, idén a szüleimmel, a testvéremmel és családjával együtt tudjuk tölteni a karácsonyt, férjem szüleivel, sógoromékkal és az ő gyerekeikkel is tudunk találkozni. Kicsi korom óta nagy családi körben karácsonyoztunk, és nagyon hálás vagyok, hogy ezt a gyermekeinknek is megadhatjuk. Bízom benne, hogy a legtöbb család együtt ünnepelheti az idei karácsonyt! Már ez is ajándék.

A teljes beszélgetést itt olvashatják.

(Címkép: MTI/Purger Tamás)