Az Európa Projekt (a britek távozása előtt: Project 28) – az unió országaiban és a csatlakozni szándékozó országok körében készített nagymintás, reprezentatív felmérés – ötlete 2015-ben született meg. Az első kutatás 2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével készült azzal a céllal, hogy feltérképezze az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. Az Európai Unió huszonnyolc tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként ezer, azaz összesen huszonnyolcezer véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A vizsgálat legfontosabb céljai közé tartozott, hogy megismerjük a társadalom konjunktúraérzetét, az Európai Unió teljesítményével, a migrációs válsággal és a növekvő terrorizmussal kapcsolatos lakossági attitűdöt.
A Századvég a magyar kormány megbízásából immáron hatodik éve folytat kutatást, amely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektál. A 2021-es felmérés – igazodva az Európát érintő új kihívásokhoz – a koronavírus-járvány, a klímaváltozás, az energiaellátás és a családpolitika kérdéskörével bővült. A kutatás az Európai Unió tagországai mellett az Egyesült Királyságra, Norvégiára és Svájcra terjedt ki, így összesen harmincezer véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személy megkérdezésével állt össze.
Kit képvisel Brüsszel?
Szerző: Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója
A kutatás arra kereste a választ, hogy a válaszadók mennyire érzik, hogy Brüsszel képviseli a véleményüket. Az eredmények egy irányba mutatnak: a huszonhét tagország és az Egyesült Királyság polgárainak 51, a volt szocialista országok válaszadóinak 50, a visegrádi négyek polgárainak 48 százaléka úgy érzi, őt vagy véleményét kevéssé vagy egyáltalán nem képviselik az EU vezetésének politikai döntéshozatali folyamatában. Brüsszel ennek az uniós döntéshozatalnak a szinonimája: az Európai Bizottság kezdeményezi az EU-s jogszabályokat, amelyeket az Európai Parlament és a tagországok kormányainak delegáltjaiból álló Európai Unió Tanácsa közösen fogad el. A folyamat az átlag európai számára átláthatatlan, a harmincezer eurokrata és az ugyanennyi lobbista viszont jól kiismeri magát a jogi útvesztőben. Ezek fényében nem csoda, ha a válaszadóknak csak kisebb része (38-40 százalék) érzi úgy, hogy van érdemi képviselete Brüsszelben. Az eredmény nem igazán tér el az unió nyugati és keleti felén. A 2004-ben csatlakozó országok polgárai a kommunizmus évtizedeihez képest most jobban élnek, ami az uniós tagságnak is köszönhető. A kezdeti rajongást azonban idővel egyre több olyan ideológiavezérelt döntés árnyékolta be, amely ismerős az 1989 előtti időszakból.
A nemzetek felolvadása egy nagy unióban, a gender- és a klímaideológia dogmáihoz való görcsös ragaszkodás, valamint a piaci mechanizmusokon átlépő gazdaságpolitika ugyanúgy szembemegy az átlag európai várakozásaival, mint azon idegen kultúrájú emberek tíz- és százezreinek beengedése, akik nemhogy nem gyarapítják az európai társadalmakat, hanem generációkon át az eltartottjaikként élnek. A közép- és kelet-európai ember nem érti, hogy miért erőltetik, ami nem megy, mint a migráció, és miért akarják elrontani azt, ami viszont jól működik, mint a nukleáris energiaellátás.
Nyugat-Európában egyre több társadalmi csoport évtizedek óta magas életszínvonala romlik. Ők korábban a „lengyel vízvezeték-szerelőket” és a keleti bővítést kárhoztatták a lassú lecsúszásért, ám mára rá kellett jönniük, hogy erről leginkább a globalizáció tehet. Az a globalizáció, amelynek haszonélvezői a multi cégek és spekulánsok, az ő lobbistáik nagyobb hatással vannak a brüsszeli jogszabályalkotásra, mint az európaiak.
Brüsszel a mellékes dolgokban konzultál polgáraival, ám mint az óraátállítás példája mutatja, az európaiak 84 százaléka által támogatott eltörlést végül a tagállamokra bízta, vagyis elengedte. Minket, magyarokat ezzel szemben a fontos dolgokról is megkérdeznek, mint például a migrációról vagy a tervezett klímaadóról. A nemzeti konzultációk eredménye ráadásul beépül a kormány politikájába, és minden magyar hasznára válik. Mi ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk Brüsszelt, ehhez mérve értékeljük.
A Mandiner cikkét teljes terjedelmében itt olvashatja el.
Kép: Hirado.hu
