Ideológiai hidegháborúra kell berendezkednünk, ahol a szabadság és a szabadosság áll egymással szemben. Tettekre készülök, nem gesztusokra – mondta a Mandiner hetilapnak az államfőjelölt. A lap vele készített interjúját szemlézzük.

„A nőket nézik le azok a politikusok, akik azt mondják, hogy bábu és alibinő vagyok” – reagált egy interjúban. Csakhogy az ellenzéki kritikák nyilvánvalóan inkább a kormányzati-pártpolitikai kötődése miatt hangzottak el. Miért kellett elővenni a „nőkártyát”?

A köztársaságielnök-jelöltek párthoz kötődése általános Magyarországon és külföldön is, semmi újdonság nincs benne. A kérdés, hogy hivatalba lépve képes-e az államfő a nemzet bármilyen egyéni vagy csoportérdek feletti egységét megjeleníteni. Ami a kritika női részét illeti: a baloldali politikusok folyton női vezetőket követelnek. Most, hogy egy nő lehet a köztársasági elnök, előre bábunak minősítik. Mi ez, ha nem lenézés? Persze lehet, hogy nemcsak a nőket, hanem a jobboldali férfiakat is lenézik. Anélkül, hogy érdemi kritikát fogalmaznának meg, vagy valódi választási lehetőséget kínálnának.

Tettekre készülök, nem gesztusokra. A nemzet egységének megjelenítéséhez a valamennyiünk számára közös teret kell megtalálni. Ilyen a magyar nemzethez tartozás büszkesége, a családok védelme, örökségünk megóvása és gyarapítása, a tehetségek gondozása. Ezek nem világnézeti vagy pártpolitikai kategóriák.

Arra a kérdésre miszerint nagy port kavart, hogy a minap elővették egy 2010-ben még Németországban főállású édesanyaként vezetett blogja miatt, amelyben azt írta: hálát ad, amiért nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élnek röhejes jövedelemből. Ön hogy látja ezt?

Orvosok és pedagógusok között nőttem fel. Ma éppen úgy tisztelem a kórházi ápolók, a szociális területen dolgozók vagy a pedagógusok munkáját, mint tíz évvel ezelőtt, a legnagyobb megbecsüléssel tudok csak beszélni róluk.

A régi megjegyzésem éppen a méltatlanul alacsony jövedelmekről szólt. Emlékeztetőül: nyolcévnyi szocialista kormányzás után voltunk, az egészségügyi dolgozók fizetése és erkölcsi meg­becsülése elkeserítően alacsony szintre jutott. Frusztráció, harag, kiábrándultság volt bennem akkoriban emiatt.

A családunk másfél éves németországi tartózkodás után 2010-ben költözött haza éppen azért, hogy bekapcsolódjak abba a kormányzati munkába, amely a szakadék széléről való visszafordulást, a romok eltakarítását és az építkezést jelentette. Meggyőződésem, hogy lényegesen jobb a helyzet, mint 2010-ben volt, a bérek sokat emelkedtek, a családtámogatások bővültek. Ez igaz akkor is, ha ezután is folytatni kell a béremeléseket, erősíteni kell ezen hivatásoknak a megbecsülését.

Aligha jelentett meglepetést, hogy fő témájául a család­politikát jelölte meg, összefüggésben a fenntarthatósággal. Utóbbival lényegében átveszi a stafétát Áder Jánostól, akinek közismerten a környezetvédelem volt a fő ügye, vagy más üzenetet kíván megfogalmazni?

Számomra természetes, hogy nem pazarlunk, így neveltek minket. A környezet védelme nálam itt kezdődik. Vidéki vagyok, Ágasegyházán, a faluban, ahol a nagyszüleim tanítottak, az volt a természetes, hogy amit lehet, felhasználunk, az ételt sem dobtuk ki soha. A fenntarthatóság pedig ott kezdődik, hogy legyen kinek továbbadni a környezettudatos gondolkodást. Ha nincs következő generáció, nincs kinek megőriznünk a Földet. Ez ilyen egyszerű. A most divatos eszmék ellentmondásosak. Azt mondják: „ne vállalj gyermeket, hogy megőrizzük a bolygót”. Ezt nonszensznek tartom. Ha nincsenek gyerekek, kinek őrizgessük a Földet?

Visszatérve a családra: komoly emberek nem vitatják az utóbbi évek demográfiai eredményeit, legfeljebb a siker mértékéről gondolkodnak különbözően. Igyekszem számokkal kifejezni a legnagyobb büszkeséget: 220 ezerrel több gyermek született 2010 óta ahhoz képest, mint ha minden maradt volna a régiben. Ez az eredmény nagyrészt a folyamatosan bővülő családtámogatásoknak köszönhető. Európában nálunk nőtt a legnagyobb mértékben a gyermekvállalási kedv. Ez önmagában 123 ezerrel több gyermeket jelent tíz év alatt. Az abortuszok száma 41 százalékkal csökkent. Ez bizony újabb 100 ezer megszületett élet! Szívet melengető belegondolni, hány édesanyának és édesapának jelentenek örömöt ezek a kisbabák.

Nincs fontosabb a gyerekeinknél, így ami róluk szól, azzal foglalkozni kell. – vélekedett az államfőjelölt. Mivel a nyugati világban az lmbtqi-propaganda most az óvodásokat, iskolásokat vette célba, résen kell lennünk. Egyetértek azzal, hogy közvetlenül a magyar emberekhez fordul a kormány. Mire én hivatalba léphetek, tudni fogjuk a népszavazás eredményét, így azt is, miként gondolkodnak erről a kérdésről a magyarok. Helyesnek tartják vagy sem például azt, hogy az iskolákban és az óvodákban a szülők beleegyezése nélkül végezzenek szexuális nevelést. Ezt szülőként és döntéshozóként is kulcskérdésnek tartom. Meggyőződésem, hogy a gyermeknevelés joga és kötelessége elsősorban a szülőket illeti meg. Helytelen, ha bárki az ő hátuk mögött, szándékaikkal ellentétesen befolyásolja kiskorú gyerekeiket.

Novák Katalin a továbbiakban úgy fogalmazott, hogy „Magyarország a szívünk közepe, és mi lehetünk Európa szívének a közepe is.

Jó kapcsolatra törekszünk szomszédainkkal, a közép-európai együttműködés kulcsszereplője Magyarország. Közös európai jövőnk szempontjából meghatározó, hogyan alakul a Balkán helyzete. Ennek a térségnek a megértése a nyugatiak számára komoly kihívás. Mi segíthetünk, hidat képezve nyugat és kelet, észak és dél között, miközben erősítjük a külső határokat. Izgalmas, hogyan alakul a kapcsolatunk az Egyesült Államokkal, Latin-Amerikával, Afrikával vagy a rohamosan fejlődő ázsiai régióval. A világban nem csak az anyagi erőforrásokért, a politikai befolyás növeléséért is folyik ádáz küzdelem.”

Novák Katalin a jövőjére nézve most is elmondta, hogy az államfői méltóság tiszteletben tartása mellett:

„maradok, aki vagyok. Nem szeretnék megváltozni, eddig is az emberekkel élő kapcsolatot ápoló közéleti szereplő voltam, törekszem rá, hogy ez megmaradjon.

Forrás és teljes interjú: mandiner.hu

Kiemelt kép: Világgazdaság