Megjelent az első mesekönyv a híres Verespatakról, méghozzá a legjobb időpontban. A csodás hegyi környezetben fekvő, eddig ciános aranybányászattal fenyegetett erdélyi városka nemrég ugyanis felvétetett a veszélyeztetett világörökségi helyszínek közé.
Ezt persze nagy ovációval üdvözölte a romániai (zöld) társadalom, miközben Verespatak magyar történelméről olyan mélyen hallgat Bukarest, mint az aranytelér a hegy gyomrában. Ezért különösen fontos a kolozsvári Koinónia Kiadó igen szép, jellegzetes erdélyi stílusban illusztrált könyve, mert nyíltan beszél a magyar múltról. A Verespataki bányászmesék azokba az időkbe röpítenek, amikor a városban még sok magyar szót lehetett hallani, amikor a helyi magyarság még nem olvadt bele a románságba.
Maga a „szerző” is egy verespataki bányászcsaládba született úriember, nevezett Jánky István, akit az 1947-es párizsi béke következményei elszakítottak szeretett unokájától, Sanyikától. Ópapa viszont levelezett a kisfiúval, és mindig küldött neki egy-egy izgalmas verespataki történetet is a régi időkből. E levelezés alapján készült el ez a kemény táblás mesekönyv, melynek olvasása a kicsik mellett a felnőtteknek is nagy élményt nyújt.
Forrás: Balázs D. Attila/ MN
Fotók: Koinónia Kiadó
