Valami hasonlóan abszurd mintha már történt volna egyszer, nem?
„Két veszélyes baromság létezik a helyzettel kapcsolatban a honi közéletben. Az egyik (jellemzően az ellenzéki) szerint szügyig bele kell állni és atlanti héjaként hadat üzenni a Szovjetuniónak. Ez a múlt században egyszer olyan jól bejött, hogy jobb lenne, ha kihagynánk” – írja Megadja Gábor a Facebookon az orosz-ukrán konfliktus kapcsán.
Erről Ciano, az olasz külügyminiszter naplóbejegyzése jut eszembe. 1941. december 12-én ugyanis, a német és az olasz kormány sürgetésének engedve, Bárdossy László kormányfő közölte hadüzenetét az USA budapesti nagykövetével, ami annyit tesz, hogy magyar kezdeményezésre kerültünk hadiállapotba az Egyesült Államokkal. Ezt követően – Ciano szerint – a State Department illetékes tisztviselője és a washingtoni magyar ügyvivő között az alábbi párbeszéd zajlott le:
– Magyarország ugye köztársaság?
– Nem uram, királyság.
– Akkor van királyuk?
– Nincs, tengernagyunk van.
– Akkor van flottájuk?
– Nincs, mivel nincs tengerünk.
– Van valamilyen követelésük?
– Igen.
– Amerikával szemben?
– Nem.
– Angliával szemben?
– Nem.
– Oroszországgal szemben?
– Nem.
– Hát akkor kivel szemben vannak követeléseik?
– Romániával szemben.
– Akkor Romániának is hadat fognak üzenni?
– Nem uram. Szövetségesek vagyunk.
A párbeszéd persze így, ebben a formában nyilván soha nem hangzott el, egyszerűen csak a helyzet abszurditására világított rá.
Kiemelt kép: Archív – a Népszava korabeli címlapja
