A szerteágazó, hitkérdéseket különleges szempontokból is körbejáró interjúkötetben Csermely Péter Széchenyi-díjas biokémikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – mindemellett az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős lelkészhallgatója – nemcsak a hitéről, az elhívástörténeteiről vagy a bűnbocsánat kegyelméről tett tanúságot, hanem betekintést engedett a tudomány és az isteni titkok találkozásába is. A professzor interjút adott az Evangélikus Élet számára. Nagyhétre készülődve ebből idézünk néhány gondolatot:
A hálózatkutató akadémikus a Boda Zsuzsa által szerkesztett beszélgetőkönyvvel egészen beenged a belső szobájába, ahol a Hálózatok, Hit, Ima, Csoda, Bűneink, Jó cselekedetek, Szentháromság – a kötet fejezetcímei – mentén viszi magával az olvasót.
„…háttérbe vonul a tudós, és előtérbe kerül a mennyei hálózatba vont ember, aki ötvenhét évesen úgy érezte, rá kell lépnie arra az útra, amely az evangélikus lelkészi hivatás felé viszi őt” – olvasható az előszóban. Így szó van arról is, hogy miként lehetséges ma is egy levegőt szívni Jézussal, vagy éppen arról, hogy a gyülekezetek milyen hálózatként működhetnek.
De ne gondoljuk, hogy egy „bájos csevegést” jegyeztek le ebben a könyvben, hiszen a kérdező, az interjúkötet szerzője folyamatosan már-már provokálva az akadémikust, tovább- és továbbszövi kérdéseivel a beszélgetést úgy, hogy egy-egy újabb megközelítés, értelmezési szál indul el, még jobban segítve a megértést.
A lelkész-professzor szerint, ha megszámoljuk azokat az atomokat, amelyeket Jézus a be- és kilélegzésével áteresztett a tüdején, és elkezdünk utánaszámolni, akkor rájövünk, hogy az azóta eltelt idő alatt az körülbelül egyenletesen eloszlott a földön.
Így mi ma Magyarországon is megszámolhatatlanul sok olyan oxigénmolekulát meg nitrogénmolekulát lélegzünk be, amely egykor Jézus tüdejében is megfordult. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon mély gondolat, különösen, ha belegondolunk abba, hogy Jézus Krisztus ilyen értelemben is az életünk részévé vált.
A hitrejutással kapcsolatban így fogalmaz: „Ideális esetben a jó cselekedeteink Isten cselekedeteiből következnek. Ez is egy folyamat. Első lépésként észreveszem, hogy bizonyos dolgoktól elkezdek elhatárolódni. Bizonyos korábbi dolgaim elfogadhatatlanná válnak a számomra – talán még meg is hasonulok saját magammal emiatt. Ekkor válik fontossá a lelkigondozóm, a szerető családtagom, a gyülekezeti testvérem, akik mellettem állnak, és kibékítenek engem magammal. Fontos, hogy rámutassanak: azért, mert felismertem a bűneimet, még ne tartsam magam egy senkinek, hanem érezzem meg azt, hogy bár Isten és Jézus Krisztus gyűlölik a bűnös tettemet, engem magamat nagyon szeretnek. Engem, aki elkövette azokat a bűnöket.”
Csermely Pétert a munkája, kutatásai során – mint mondta – az a kérdés foglalkoztatta, hogyan működik az élet. A könyv bemutatóján az akadémikus úgy fogalmazott, hogy ez a kötet pedig már azokhoz a kérdésekhez vitte közelebb, hogy miért működik az élet. Mit jelent a mindennapokban és a saját életünkben Krisztus megváltása? És hogyan tudjuk ezt megélni és átadni másoknak? Ezzel a beszélgetőkönyvvel minket is közelebb visz a válaszokhoz.
Forrás, teljes cikk és kiemelt kép: Evangélikus Élet magazin