Ma van Szent József, a munkás liturgikus emléknapja a katolikus egyházban. József Jézus nevelőapja egyszerű kétkezi munkás, ácsmester volt. Az írások szerint József csendben élte mindennapjait és végezte munkáját. Az építészet egy részének mestere volt, és mint az évszázadokkal korábban készült nagyszerű építmények is tanúsítják, igen nagyszerű, szakmájukat értő kőművesek, ácsok remek munkáiban gyönyörködhetünk még ma is.

A mai utódokról – tisztelet a kivételeknek – mindez nemigen mondható el. Mindenki tud egy-egy hihetetlen – akár rémtörténetnek is nevezhető – esetről. Persze általánosítani nem szabad, már csak azért sem, mert a közszájon forgó történetek elsősorban Budapesten és az agglomerációban játszódtak, igaz, volt olyan vállalkozó is, aki 200 kilométerről érkezett szerencsét próbálni.

Ismerősöm mesélte, hogy egy régi ház tetőszerkezetét szerette volna lecseréltetni. Három „szakember” közül kettőnek nehéz feladatnak tűnt a munka. A harmadik ács zsebre dugott kézzel körbejárta házat, majd némi hümmögés után közölte, a munkadíj 10 millió forint, plusz az anyag. Megmutatták neki, merre van a kijárat.

Nem tévedés az összeg, ne is bonyolódjunk bele, ki mennyi idő alatt keres meg ennyi pénzt. Kérdés persze az, hogy az ajánlattevő két-három heti munkával akarta éves bevételét elérni, kvázi évente ennyi munka neki elég, és gondolta előbb-utóbb talál egy balekot, aki „szociális” támogatást nyújt neki a munka fejében.

Másik eset, amikor egy emeletes családi háznál kívülről szerettek volna lépcsőt készíttetni, hogy a felső szinten lakó gyerekeknek legyen külön bejáratú lakrészük. A szaki közölte, hogy miként és mikor tudja megcsinálni, majd hozzátette, az anyagért 3 millió forintot kér előre.

Mire a megrendelő azt mondta, menjenek együtt és vegyék meg az anyagot, ő pedig ott azt kifizeti. A válasz igen egyszerű volt: menjen el maga egyedül, majd sarkon fordult a szaki és távozott – a többi már csak fantázia kérdése.

Lehetne sorolni még számtalan szebbnél szebb esetet, amikor a vállalkozó lelépett a pénzzel, vagy a munka végéhez közeledve a szaki kérte, fizessék ki, másnap még jön, hogy az utolsó simításokat elvégezze, de soha többé nem tűnt fel, telefonját nem veszi fel. Persze mondják, hogy az építőiparban munkaerőhiány van, nincs elég szakember, de úgy gondolom, a tények még nem mentesíthetnek attól, hogy a linkek birodalma egyre csak nőjön.

Bár napjainkban nem az idézendők között tartják számon Marxot, de azt a mondatát el kell ismerni: A lét határozza meg tudatot. Vagyis most jól szalad a szekér, lehet pofátlanul sokat kérni, de egyszer csak eljön a hét szűk esztendő és akkor ezek a gátlástalan vállalkozók üvöltöznek, jajveszékelnek, hogy nincs munka, nem lehet megélni, kivándorlunk, az állam adjon támogatást, stb.

Lehet még most virtuskodni, de okos ember a jövőre is gondol.