Álláshirdetést tett közzé München városa egy hónappal azután, hogy felvilágosult választópolgárok tömegei rajzolgatták tele a szavazólapot a magyarországi népszavazáson tiltakozásiból, mondván, micsoda röhejes felvetés, hogy bárki is óvodásokat akarna erőszakkal átműteni (plüss csillámpónit ajánlok fel annak, aki idézi, melyik kérdés állított ilyet).

„Gazdagítsa München tartományi fővárost óvodákért és bölcsődékért felelős (férfi/női/diverz) LMBTIQ+ koordinátor*nőként!” – szól a felhívás, melynek értelmében határozatlan idejű részmunkaidős állást kínál a város egy bármilyen nemű tapasztalt genderésznek. A feladat „az LMBTIQ+ témájának a gyermekgondozási létesítményeken belüli szakmai irányítása”, valamint egyebek mellett a hálózatépítés és az adatgyűjtés lesz, a kisgyermekek egyenlőségének „LMBTIQ+ összefüggésben történő előmozdítása” mellett.

Részletesebben sajnos nincsenek kifejtve a teendők, pedig érdekes lenne tudni, hogyan képzeljük el például az adatgyűjtést.

Odakuporodik a nembináris LMBTIQ-koordinátor a kis Maximilianka mellé azzal, hogy mondd csak, Maxi, miként identifikálod magad: meleg, biszexuális vagy queer, vagy esetleg cisz vagy-e?

(Száz ovisból vajon hányat zavarna össze, és hányat erősítene meg egy efféle kérdés?) Vagy a dadusoknak kellene évente jelentést benyújtaniuk a hivatalhoz, hogy a körjátékok alatti megfigyelések alapján mennyi a potenciális transznemű a Csillag csoportban?

Az a gyakori érv mindenesetre mindenképp megdől, hogy itt csupán a másság iránti általános és egyben ártalmatlan érzékenyítés a cél – ha ugyanis minden másság iránt szeretnék érzékenyíteni, akkor nem állítok külön genderkoordinátort. Vagy legalább állítok mellé minimum egy testalkat-koordinátort is, aki az átlagostól eltérő testtömeg-indexű gyerekek óvodai jóllétéért felel, különös tekintettel a ducik gyakori népszerűtlenségére, illetve a vézna, gyönge gyerekek focipályán felmerülő esetleges kudarcaira. Ilyen állásajánlatnak azonban furamód nincs nyoma.

Mint ahogy megdől az az érv is, hogy a kicsinyeket csupán tájékoztatják a genderek sokféleségéről annak érdekében, hogy adott esetben (jóval később) felismerjék saját identitásukat.

A különböző jellemvonásokról és kulturális szokásokról is van szó az ovikban, valamiért mégse tartja szükségesnek München, hogy jellemügyi vagy szokásügyi koordinátort alkalmazzon.

Még jó, hisz minek kellene ezzel kapcsolatban külön „hálózatot építeni” és „stratégiákat kidolgozni”. Ha tehát az „LMBTIQ+” témájának vonatkozásában erre mégis szánnak az adófizetők pénzéből (heti 20 óra munkáért) havi 2200–3100 euró összegű bért, talán megállapíthatjuk, hogy messze nem egyszerű ismeretterjesztésről van szó.

A Vasárnapban megjelent jegyzetet, teljes terjedelmében itt olvashatja el.

Kép: Pixabay