Június 1-én lesz a zártkörű bemutatója Hajnal Gergely Szabadító című filmjének. A négygyermekes családapa munkája mellett áldoz időt követéses dokumentumfilmjeire, amelyekben emberi arcokat, élet- és sorstörténeteket, nemzeti és egyetemes történelmi helyzeteket mutat be, és oszt meg velünk. Ő készítette a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Ő és én 52 részes sorozatát, valamint egy évvel korábban a Családban maradva netes sorozat részeit. Producere volt az Otthon, otthon, a 2020-as elmaradt csíksomlyói búcsúról készült dokumentumfilmnek, melyet az idei Magyar Mozgókép Fesztiválon a Magyar Filmdíjra jelöltek.

– Közel hároméves munka gyümölcseként készült el a Szabadító című filmje, melyet rendezőként jegyez. Miről szól?

– Egy fiatalember életébe, sorsába enged bepillantást a film. Attila különösen nehéz sorsú családból származik, ahhoz, hogy legyen mit enni, meglegyen a kábítószer szüleinek, lopni kellett. Ő maga is függő lett, kriminalizálódott. Hat és fél évet ült különböző bűncselekmények miatt, de amikor legutóbb szabadult, megtapasztalta Isten kegyelmét, és eldöntötte, hogy többet nem megy vissza. Most már tanúságtételeivel buzdítja a sorstársait a börtönben, ahová látogatóba jár vissza. Jelenleg azon töpreng, hogy családot alapítson vagy szerzetes legyen.

– Ez így csodálatosan hangzik, de a valóságban is ennyire egyszerű? Attila eldöntötte, hogy nem megy vissza, és kész?

– Természetesen nem: nap mint nap meg kell küzdenie múltja démonaival, felnőttként kell megtanulnia a hétköznapi konszolidált életben eligazodni. Ez talán furcsán hangzik nekünk, ő azonban nem így szocializálódott, nem kapott ilyen mintát szüleitől. Kitanulta az asztalos szakmát, és egyre jobban megállja már a helyét a munka világában is. A visszacsúszás esélye ezzel együtt is valahol mindig ott van, hiszen minden szenvedélybetegnek együtt kell élnie azzal, hogy teljes gyógyulás nincs, a kísértés bármikor visszatérhet. Ilyenkor újra és újra döntést kell hoznia a tiszta élet mellett, és nem engedhet teret a függőségnek.

A Vasarnap.hu teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Fodor Erika

Kép: Petrik András