72 évvel ezelőtt történtek meg azok az internálásszerű kitelepítések, amelynek következtében közel 10 ezer ember veszítette el lakhelyét, minden vagyonát, és került családostól a Nagykunságon és a Hortobágyon létrehozott zárt táborokba. Rájuk emlékeztek a hétvégén.
Június 25-én a Kilenclyukú híd mellett, a Hortobágyi Jó Pásztor Ökumenikus Templomban gyűltek össze az 1950 és 1953 között a Hortobágy és a Nagykunság pusztáira hurcoltak és azok leszármazottai. Mari Albertné Vecsernyés Aranka a Hortobágyi Kényszermunkatáborba Elhurcoltak Egyesületének elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a múlttól már nem kell tartaniuk, a jelenben azonban mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a közös elhurcolásuk emlékét megőrizzék.
Bodó Sándor országgyűlési képviselő ugyancsak az emlékezés és az emlékállítás fontosságát emelte ki. Elmondta azt is, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Hortobágyra hurcoltak életét jobban megismerhesse a közvélemény.
Jakab Ádám, Hortobágy település polgármestere beszédében elmondta, hogy a Hortobágy elsősorban természeti szépségéről és pásztorhagyományairól ismeretes. Ugyanakkor a kommunizmus olyan bűntetteiről, mint az 1950 és 1953 közötti zárt táborok rendszere – nekik a helyszínen is meg kell emlékezniük. Beszámolt arról is, hogy Bodó Sándor országgyűlési képviselővel azon dolgoznak, hogy hamarosan emlékmű is emlékeztessen az ártatlanul elhurcolt családok ezreire, akiknek a Hortobágy a fogság éveit és a kényszermunkát jelentette.
A megemlékezés ökumenikus istentisztelettel és koszorúzással zárult.
Forrás és kép: vasarnap.hu
