A gyerekeknek szükségük van a saját fantáziájukra, ezért jó, ha mesélnek nekik. Nem kellenek a tévés mesék, mert azok mindent mutatnak. Mai korunk egyik problémája éppen az, hogy mindig mindent készen kapunk – nyilatkozta a vasarnap.hu-nak a bonyhádvarasdi Csaba Józsefné mesemondó, nyugdíjas óvodapedagógus.

Aki mesék világában él. Nemrégiben a XXV. Bukovinai székely mesemondó versenyen Jubileumi Nagydíjat kapott. Negyed évszázada mond meséket, és igyekszik a bukovinai székely meséket megtanítani a legfiatalabb generáció tagjainak is.

Óvónőként dolgoztam, ezért tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű átadni a régi meséket a gyermekeknek – mondta a lapnak.

A mesékkel szépen lehet vezetni a fiatalságot. Mintákat, értékeket lehet bemutatni nekik. Sőt, a mese még arra is jó, hogy ha van éppen egy aktuális probléma, akkor arra a mesébe beleszőve lehet választ találni. Például, ha valaki valami csibészséget tett, akkor a mesével fel lehet oldani a gyermekekben lévő szorongást és feszültséget.

A meséből megtanulhatják a fiatalok, hogy csakis az igazságot szabad mondani és igazul szabad viselkedniük.

Nincs értelme ugyanis a füllentéssel teletűzdelt életeknek. Ez az, amit a mese el tud juttatni a legkisebbekhez is.

Sokat lehet alakítani a mesén keresztül a fiatalságon, ezért is tartom fontosnak, hogy legyenek mesemondó alkalmak, versenyek, ahol a gyermekek is szóhoz jutnak. A mesék ugyanis megoldást kínálnak az élet gondjaira, bátorítást adnak a hétköznapok nehézségeihez.

Mindent el kell magyarázni a gyermekeknek, akik maguktól is rákérdeznek arra, amit nem értenek. Nekünk az a feladatunk, hogy válaszokat adjunk a kérdéseikre, és megőrizzük őket nyitottnak és őszintének.

A gyerekeknek szükségük van a saját fantáziájukra, ezért jó ha mesélnek nekik.

Nem kellenek a tévés mesék, mert azok mindent mutatnak. Mai korunk egyik problémája éppen az, hogy mindig mindent készen kapunk.

Gyakorta a szülők is elkényelmesednek és szemet hunynak afelett, hogy a fiatalok számára sugárzott mesék kifejezetten agresszívek. Az agresszivitás pedig a félelemből táplálkozik. Pont abból, amit a szóbeli mesék fel tudnak oldani, ha mesélnek a gyermekeknek. A szülők, pedagógusok számára az igazi kincs a mese, amellyel a gyermekek szókincse, képzelőereje folyamatosan fejlődik. Ha a gyermekek pedig elkezdenek mesét is mondani, akkor számos további területen lehet óriási eredményeket elérni.

Egy mesemondó versenyen régebben 100-110 jelentkező is volt, most sajnos örülhetünk, ha 30-40-en eljönnek az egész megyéből. Elfogytak a gyerekek és azok is, akitől még meg lehetne tanulni a régi, székelyes beszédet és meséket. Nagy örömömre azonban mindig akadnak kis tanítványaim, akikkel együtt készülhetünk a mesemondó versenyekre.

A titok talán csak annyi, hogy az embernek mindig azt kell csinálnia, amit szeret. Olyan munkahelyet kell választani, amelyben ki lehet teljesedni. A nagy fizetés, a jó karrier önmagában nem biztos, hogy elégedetté és boldoggá is teszi az embert. Óvónőként dolgoztam egy apró Tolna megyei faluban, de nekem ez volt a legnagyobb boldogság. Akármilyen problémám, gondom is volt, amikor beléptem az óvoda kapuján a gyerekekhez, akkor elfelejtettem mindent bánatom.

Sohasem mentem volna sztrájkolni, hogy több pénzt adjanak nekem.

Ez a hozzáállás a mi generációnkra egyáltalán nem volt jellemző. Mi, akkori pedagógusok, az ifjúság példaképei akartunk lenni. Olyanok, akik megőrizzük a gyermeki őszinteségüket és tisztaszívűségüket. Ha ezt elértük, akkor már nem ronthatnak el semmit az iskolapadból kikerülvén. Mindig tanulságos a gyermekekkel foglalkozni. Az ember egészen átértékeli a helyét, szerepét, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a gyermekkacaj és a meseszó hatására a világ gondjai és bajai nem is tűnnek annyira nagynak és leküzdhetetlennek.

Forrás és kép: vasarnap.hu/Tóth Gábor