Őszintén szólva, eddig fogalmam sem volt arról, hogy havonta mennyi áramot fogyasztunk el, az egy gyermekkel megáldott, 72 négyzetméteres lakásban. Annak persze örültem, hogy kevesebbet kellett fizetnem és eleinte nézegettem is a havi számla alján lévő téglalapban színessel kiemelt számokat, amelyek tudatták, hogy hála az állami gondoskodásnak, mennyivel jobban járok a rezsicsökkentéssel. De azután már azzal sem törődtem.

Ez így volt éppen e hét szerdájáig. Akkor a kormányinfón elhangzott, hogy augusztus elsejétől a  rezsicsökkentés csak az átlagfogyasztásig érvényes, a fölötte lévő mennyiségért majd piaci árat kell fizetnem.

Á – gondoltam –, az egészen biztos, hogy mi átlagfogyasztók vagyunk.

Alig 2-3 óra telt el és a postaládámban megtaláltam a legújabb áramszámlát 14.507 forintról, amelyet július 29-ig kell befizetnem. Ezzel sem volt semmi gond, kb. mindig ennyire számítok, a korábbi áramszámlák is mind 14 ezer forintosak voltak.

Igen ám, de számlához csatolt levélben ott volt az elmúlt hónap fogyasztása: 363 kWh.

No, ettől tényleg megrémültem, mert akkor már tudtam, hogy – legalábbis az utóbbi hónapban – sokkal többet fogyasztottunk, mint az átlagként megjelölt havi 210 kWh. Gyorsan ki is számoltam, hogy ezek szerint az augusztusi számla (ha 363 kWh lenne az elmúlt hónapok átlaga is) 363-210 = 153 kWh x 252,4 = 38.617 forinttal több lesz mint az eddigi kb. 14 ezer. Így pedig összességében ez durván 53.000 forint. Atyaisten! (A gázszámlát még nem kaptam meg.)

Persze egyelőre még sok minden nem tudható. Legfőképpen az, hogy mi lesz az áramdíjba beépített úgynevezett „rendszerhasználati díjjal”, amely maga is több tételből áll: átviteli díj, elosztói forgalmi díj, mely szintén a fogyasztott mennyiséghez kötődik, és létezik egy elosztói alapdíj is, amely fix összeg.

Az azóta megjelent számtalan cikk szerint ugyanis ezek teszik ki az áramszámla kb. 75 százalékát, és ezeket nem lenne igazságos egy az egyben beépíteni az átlagon felüli fogyasztásba, hiszen egyszer már benne vannak az átlagos fogyasztásban. Ez állami kompetencia, döntés kérdése.

Mindenesetre az első tanulság: senki ne gondolja úgy, hogy „belefér” az országos havi átlagba. Aki nem ellensége a saját pénzének, feltétlenül nézze meg a júliusi számlalevelet.

Számtalan, az ellenzéki sajtóban megjelent cikkből lehetne most idézni, amelyek – hamis módon – mind azt fejtegették, hogy ezzel a lépéssel a kormány „ki is végezte” a rezsicsökkentést. Ez persze hazugság, miként azok a cikkek is, amelyek arról szóltak, hogy az energiaárak elszabadulása a Fidesz hibás kormányzásának következménye, és így tovább. Közülük a legundorítóbbak mégiscsak azok voltak, amelyek nagy táblázatokban előre jelezték, hogy ki mennyit fog fizetni augusztusban; más források szerint szeptemberben.

Mintha ez fátum lenne, megmásíthatatlan tény, amely ellen semmit sem tehetünk. Hát nem!

Úgyhogy csütörtökön délelőtt 11 órakor vettem egy üres papírt és két óránként megnéztem a villanyóránk állását, majd leírtam. Napközben csak a PC és a hűtőgép volt bekapcsolva, este pedig megjött a család és néhány (általában energiatakarékos) égőt is használtunk, valamint bekapcsoltuk a televíziót. Pénteken 11-re kiderült, hogy 24 óra alatt 11 kWh-t fogyasztottunk.

Ez bizony még így is rettentő sok, mert 30 nap alatt 330 kWh lenne. A cél pedig napi 7 kWh, hiszen 7 x 30 = 210. Nincs mese, spórolni kell.

Időközben, különböző szakmai oldalakon megnéztem, hogy mi, mennyit fogyaszt 24 óra alatt? Egy 3-4 csillagos hűtő kb. 1 kWh-át, egy asztali PC kb. 2 kWh-át (meglepődtem!), egy inverteres (modern) klíma csupán 0,2 kWh-át (még jobban meglepődtem). Éjjel 23:00 és délelőtt 11:00 között a fogyasztásunk 2 kWh volt. Ez persze nem sok, de 30 nap alatt mégiscsak 60 kWh, azaz eleve elviszi az 210 kWh átlagfogyasztásnak a 28 százalékát!

Pénteken egész nap azon gondolkodtam, vajon mi az ördögöt lehetne tenni, majd szombatra változtattam is néhány dolgon.

11 órától háromig „semmi” sem ment (leszámítva a hűtőszekrényt). Minden töltőről levettem az (éjszaka) már amúgy is feltöltött mobilokat és a vezetékes telefont is, kihúztam a nagy elosztók dugóját a falból. Kutyasétáltatás közben pedig lekapcsoltam a villanyt az előszobában. A PC-t csak délután háromkor kapcsoltam be, majd fél 6-kor ismét kikapcsoltam.

Este kilenc után ugyanaz történt mint mindig. A (kis)család összegyűlt, bekapcsoltuk a tévét, a PC-t, és szükség szerint az izzókat. Tegnap délelőtt 11-kor pedig összesítettem a digitális óráról leolvasott adatokat.

Magam sem akartam hinni a szememnek, de a sok apró módosítás eredményeként 24 óra alatt mindössze 5 (azaz öt!) kWh fogyott el a lakásban! Úgy tűnik, az óra megrémült attól, hogy állandóan figyeltem!

Igaz: az „energiavámpírokkal” még nem számoltam. De tegnap 11 után beindítottuk a mosogatógépet, kétszer a mosógépet és kétszer a szárítógépet. És megtaláltuk a „főbűnöst”!

A délelőtti óraálláshoz képest a mosogatógép és a PC még nem sokat rontott a fogyasztáson, de a kétszeri mosó- és szárítógép-használat annál inkább!

Utólag megnéztem: az előbbi mosásonként kb. 0,8 kWh-t fogyaszt, egy kondenzációs  szárítógép pedig alkalmanként 2 kWh-t a „szekrény-száraz” és minimum 3 kWh-t az „extra-száraz” állapot eléréséig! (Ez a gép típusától és a töltetétől is függ.)

Úgyhogy összehasonlítva a tegnapi 11 – 19 órában elhasznált mindössze 2 kWh-val, főként a mosó- és szárítógép miatt ez majdnem ötszörösére, összesen 9 kWh-ra nőtt! Így hiába lesz alacsony az esti családi élet áram fogyasztása, 24 órán belül megint csak 12 kWh-nál tartunk! Ez magyarázhatja a napi fogyasztások közötti ingadozást, amely persze egy hónapon belül kiegyenlítődik. Egy megoldás kézenfekvő: a szárítógépben meg kell elégedni a „szekrény-száraz” beállítással. Vagy, ha van ilyen beállítás, az „akasztó-szárazzal”.

Bármit is hoznak a következő napok, egy biztos: érdemes volt végiggondolnom, hogy eddig mi mindenre nem figyeltem eléggé, és az is tény, hogy ezek mind-mind apróságok, korábbi beidegződések, amelyeken igen könnyű volt változtatnom, mindössze egy nap alatt.

Ha gondolja, próbálja ki Ön is!

Kép: eon.hu