Nagyboldogasszony napján, vagy annak előestéjén sokan indulnak útra, hogy az ünnepet valamelyik búcsújáróhelyen töltsék. Néhány európai és magyarországi helyszínt sorolunk fel a sok közül.

„Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa a Munificentissimus Deus kezdetű bullájában dogmai rangra emelte (1950). Ezzel voltaképpen elismerte a szakrális folklórhagyomány élőszavas tanúságtételét is” – írja a Magyar Katolikus Lexikon.

Mária mennybevétele a Szűzanya legnagyobb ünnepe, amelyet augusztus 15-én ünnepel a világegyház. Idén ez a nap hétfőre esik, ezért az ünneplés már ma megkezdődik, zarándoklatokkal, búcsújárásokkal.

Talán még nem késő elindulni valamelyik közeli búcsújáró helyre, hogy ott vegyünk részt a mai szentmisén és szertartásokon. Rengeteg ilyen van, csak néhány ilyet említünk itthonról és Európából

A tizenkilencedik század közepén Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya. A „Hölgy” hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította a kislányt, Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne, a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

Fatima Lourdes mellett a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, évente milliók zarándokolnak ide. A Szűzanya jelenéseinek helyén 1918-ban kápolnát építettek. Ezt követően lelkigyakorlatos ház és kórház létesült a völgyben. A bazilika építését 1928-ban kezdték. A szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő Máriapócs kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságából történt szabadulásának emlékére. 1696. november 4-én, miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevőket.

A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.

Miután a képet a XVII század végén Bécsbe szállíttatta a császár így az eredeti pócsi könnyező kegyképet a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatt, művészi oltáron őrzik ma is.

Az eredeti képről több másolat is készült, de sem a bécsi, sem a róla készült másolatok a továbbiakban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek.

Forrás és teljes cikk: Magyar Hírlap

Kiemelt kép: YouTube