Az ukrán háborúnak jelenleg egyetlen fontos kérdése van: Hogyan rettentsük el Oroszországot attól, hogy a konvencionális hadereje megroppanásával ne vesse be azokat az atomfegyvereket, amiket pont erre az eshetőségre fejlesztett ki?

Biden elnök néhány nappal ezelőtt elhíresült „don’t, don’t, don’t”- ja az önismétlő Arafat-féle retorika gyöngyszeme és egyáltalán nem hasonlít JFK nehézsúlyú fenyegetésére, amikor azt mondta, hogy

„Akkor ez egy nagyon hideg tél lesz”.

A másik hiba, amelyet Biden elnök elkövetett a 60 Minutes interjúban az, hogy egy kosárba pakolta a vegyi és a taktikai atomfegyvereket.

Ideje végre szembenézni a ténnyel, hogy általánosságban beszélni „tömegpusztító fegyverek”-ről, megágyaz az atomfegyverek normalizálásának.

Miért?

Azért, mert az utóbbi évtizedekben a vegyi fegyverekkel kapcsolatos összes tabut felrúgtuk.

Jemenben, Namíbiában, Irakban és legutoljára Szíriában. Az utolsó szöget a vegyi hadviselés tabujának a koporsójába Obama elnök verte be. Mikor a szír rezsim átlépte az amerikai elnök által meghúzott „vörös vonalat” anélkül, hogy a hiperhatalom reagált volna rá, a tabu végleg megtört.

Az adott helyzetben sokkal hasznosabb lenne kivenni a vegyi fegyverek kérdését a kosárból, és kizárólag az atomfegyverekre koncentrálni.

Ha valóban el akarjuk rettenteni az oroszokat, akkor a nyugatnak biztosítania kell Ukrajna számára egy „nukleáris ernyőt”, vagyis egy hihető ígéretet arra, hogy egy Ukrajnát ért atomcsapásra, atomcsapással válaszolunk.

Feltéve, hogy valóban komolyan gondoljuk a dolgot.

Ha nem, akkor jobb élni a hallgatás jogával, és a „nuclear ambiguity„, a „nukleáris homályosság” taktikájával próbálni elrettenteni Oroszországot.

Biden elnök még ezt a lehetőséget is elszalasztotta.

Helyette megkaptuk a január 19-i „minor incursion” nukleáris megfelelőjét. Azaz az USA válaszát az esetleges orosz atomcsapás mérete fogja meghatározni. Hogy a Biden-féle elrettentés-politikának ez a visszatérő motívuma mennyire hatékony, arról meggyőződhettünk február 24-én.

Ha nem helyezzük Ukrajnát a nyugat nukleáris védőernyője alá, méghozzá minél hamarabb, akkor az oroszok úgy is értelmezhetik Biden elnök beszédét, hogy gyakorlatilag szabad kezet kaptak az atomfegyver bevetésére, feltéve, hogy nem vetik el túlságosan a sulykot.

Az atomkérdésen túl ez a Nyugat elkötelezettségének a mércéje is.

Ha se nyugati tankokat, se hosszú hatótávolságú csapásmérő eszközöket, se atomernyőt nem adunk Ukrajnának, akkor igen egyértelmű, hogy ebben az eszkalációs „gyáva nyúl” játékban ki rántotta el hamarabb a kormányt.

Ne csodálkozzunk tehát, ha a 21. század az atomháborúk évszázada lesz.

Miért ne lenne?

Neokohn

Fotó: Pixabay