Csepel az új Rózsadomb. Az egykori „prolik” egyre inkább a Fideszre szavaznak. Az elmúlt hétvége budapesti időközi önkormányzati választásainak eredményei pedig ismét csak alátámasztják mindezt.

De mi is történt? Folytatva a hetek-hónapok óta tartó győztes szériát, a kormánypártok háromból kettőt újra elhoztak. És mindezt Budapesten, amit ugyebár ellenzéki fellegvárként könyvelünk el. Egyet Újbudán, egyet Zuglóban. Mindegyik körzetet eddig ellenzéki politikus képviselte a kerületi testületekben.

Az egyetlen körzetben, amelyet most is meg tudott tartani a baloldal, 2019-ben még 55,85:40,52-re győztek; most 52:48-ra csökkent a különbség. 11 százalékponttal szűkült az olló. A másik XI. Kerületi körzetben 36,67-54:05-ről fordított a Fidesz-KDNP 51,67:41,34-re. Ez elég masszív: több, mint 27 százalékpontos változás. Hasonló a helyzet Zuglóban is: 48,11:33,15-ös ellenzéki győzelmet követően most 40,16:36,6-ra győztek a kormánypártok. Több, mint 18 százalékpontot javítva.

Még érdekesebbek azonban az eredmények, ha megnézzük, milyen körzetekben történt mindez. Az egyetlen ellenzéki győzelem a Sasad-Gazdagrét vidéken történt, de a körzethez hozzátartozik egy kicsiny rész a Sas-hegyből is, ami már tulajdonképpen az ún. „Hegyvidék” széle. Sasad hagyományosan balos, anno a „kommunista Rózsadombnak” is nevezték. Az igazi Rózsadombon (és mellette Pasaréten, Hűvösvölgyben, stb.) zömmel polgári családok éltek. A szerencsésebbek ugyanis, akiket nem vittek el Recskre vagy a Gulágra, ott maradhattak egykori családi villáikban. Persze, nem az egészben, de legalább egy részében, vagy legalább a cselédszobában, miután az egész házat államosították a kommunisták. Lakbért kellett ugyan fizetni az IKV-nak (Ingatlankezelő Vállalat), de legalább nem telepítették ki őket. És mivel ezek a polgári, konzervatív, úri emberek és leszármazottaik tanultak, dolgoztak, szorgalmasak voltak, így megéltek, és szerényen, de gyarapodtak a kommunizmusban is. És amikor a 80-as években kiürült a kassza, és az állam elkezdte áron alul privatizálni a bérlakásokat is, volt annyi pénzük, hogy valahogy meg tudták venni. Visszavásárolták a lakást, amit néhány évtizeddel korábban elvettek a családjuktól. Jó, mi?

De a lényeg, hogy megmaradtak tősgyökeres jobboldalinak, és amint szabadon választhattak, ezt meg is tették. Így tudott 1994-ben két mandátumot épp a Hegyvidék-Hűvösvölgy-Pasarét-Rózsadomb területen elhozni a jobboldal, miközben az egész ország vörösbe borult. Ezeknek választókerületeknek ma már baloldali képviselője van. Merthogy ezekre a területeken azóta sorra épültek az újabb villák és lakóparkok, ahová főleg az újgazdag posztkommunista, privatizátor vállalkozók és gyerekeik költöztek be. (Természetesen nem kizárólagosan, de zömmel.) A II. Kerület külső részén, az ún. II/A-ban, Pesthidegkúton, Adyligeten, stb. végképp ez a jellemző. (Itt van például Tordai Bence hírhedt villája is.) Sasad viszont, ellentétben a Rózsadombbal vagy Pasaréttel, korábban lakatlan terület volt, vagy szőlők, gyümölcsösök voltak, és az urbanizáció során az első perctől kezdve a káderek vásároltak itt telkeket és építkeztek. Gazdagrét, mint lakótelep egyértelműen a kádári Magyarország utolsó nagy mementója. Bár megjegyzem, Gazdagréten sokkal jobb eredményt értek el a kormánypártok, mint Sasadon. Olyannyira, hogy ha néhány szavazattal is, de a két gazdagréti választókörben győztek! („Csepel az új Rózsadomb.”) Sasad családi házas részét a baloldal hozta el, ahogy az a fentiek tükrében várható is volt.

Az igazi bukó azonban a Sasad-liget lakópark és környéke volt a kormánypártok számára: majdnem 2/3-dal nyert itt a baloldal. Egy új építésű lakóparkról beszélünk, frissen beköltözött posztkommunista-liberális gyökerű, zömmel fiatal családokkal, akik természetesen mind felvették a CSOK-ot, ott áll a garázsban az államilag támogatott autó, élvezik az adókedvezményt… de „mocskos Fidesz”, „dögöljön meg Orbán”, O1G, stb….és leszavaztak a momentumos jelöltre. Az agymosás tehát totál sikeres. A kampány során rácsapták az ajtót a kormánypárti aktivistákra, alázva küldték el őket a ’csába. A hegyvidékhez tartozó részen a kormánypártok győztek – ez a rész tehát még nem komcsisodott el annyira, sőt, a XII. Kerületben, a tényleges Hegyvidéken még a polgármester is fideszes (Pokorni Zoltán), de az országgyűlési választáson már a „mocskosfideszező” Hajnal Miklós győzött. És amilyen tempóban engedi Pokorni is épülni a lakóparkokat a kerületben, ezek lehet, hogy rövid távon pénzt hoznak az önkormányzatnak, de középtávon ugyanúgy hozzák az „értelmiségi prolikat” (a megfogalmazás definíciója megtalálható a bevezetőben linkelt Facebook-posztomban), és a következő önkormányzati választást akár el is veszítheti.

A Pesti Srácok teljes cikke itt olvasható.

Szerző: Jeszenszky Zsolt

Kép: Jászai Csaba