Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd nem csak a két városban lakók életét könnyíti meg, hanem környékben lévőkét is, hiszen jelentősen segíti a két ország közötti személyforgalmat, lehetővé teszi a Duna két partján nyújtott szolgáltatások igénybevételét, kisáruforgalmat, határon árnyúló munkavállalást és iskolalátogatást. A hídról azért esik ma szó, mert ezen a napon, vagyis 1895. szeptember 28-án, avatták fel. A hidat I. Ferenc József lányáról, Mária Valéria főhercegnőről nevezték el.

A híd újjáépítése 2001 óta megszámlálhatatlan ember ment át rajta, gyalogosan, vagy járművel, de az átkelő történetéről viszonylag kevesen tudnak. A leírások szerint már Kr. u. 170-ből is van írásos emléke az Esztergom és Párkány közötti dunai átkelésnek.
Marcus Aurélius Antonius római császár uralkodása idején is itt keltek át a hódító római légiók. Amikor pedig 1075-ben Esztergom királyi székhellyé vált, a két part között már rév is működni kezdett, s I. Géza a garamszentbenedeki apátnak 10 hajóst adományozott a rév működtetésére, aminek használatát 1215-től kezdve II. Endre minden arrafelé közlekedőnek kötelezővé tette. Később, a török hódoltság alatt 1585-ben Szinán budai pasa megbízásából stabil hajóhidat építettek, ami csaknem 100 éven át kötötte össze a Duna két partját. Ez a híd végérvényesen 1683-ban pusztult el a menekülő török csapatok terhei alatt. Az ezt követő közel 80 évben csak dereglyék és csónakok bonyolították le a forgalmat. Amikor 1762-ben Esztergom városát felszabadították, egy repülőhidat – ingaköteles kompot – állítottak forgalomba. Ez egy speciális, 7 ladikra helyezett úszómű volt, amelyet 400 méter hosszú kötél tartott, és a víz árja hajtott egyik partról a másikra. Ez a megoldás nem gátolta a hajóközlekedést sem, és mellette a felső és alsó rév is tudott közlekedni. A nagyobb vámbevételek reményében 1842-re ismét hajóhíd épült a folyón. A Medárd-napi vásárra 22 ezer mázsa gyapjút vittek át rajta.

Az 1848-as szabadságharcban megsérült és 1849-ben leégett hajóhidat 1851-ben adták át ismét a forgalomnak. A megnövekedett gőzhajóforgalomra való tekintettel megszigorították a nyitási időre vonatkozó szabályokat, és a hidat éjszakára kivilágították. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi minisztersége idején tervbe vették egy esztergomi állandó vashíd építését is. Vaszary Kolos hercegprímás közreműködésével az 1893-i országgyűlés évi költségvetésébe felvették a híd építését. A híd tengelyét az építés alatt is működő hajóhíd tengelyvonalától 120 méterrel feljebb tűzték ki. Ezzel érték el, hogy a hídról lejövő forgalom közvetlenül Esztergom város központjába érkezzen. 1893-ban a híd építésére meghívásos versenytárgyalást írtak ki, amelyet négy vállalkozó közül Cathry Szaléz és fia – a fogaskerekű vasút és más nagy híd építője – nyert el. Így ők építhették fel a közel 1,5 millió forintos költségvetésű állandó hidat, melynek előkészítő munkálatait (feltárások, tervdokumentáció, technológiák) mintegy 3 hónap alatt elvégezték. 1894. február 23-án megindult az építkezés. Éjjel-nappal dolgoztak, többszöri robbantással lazítottak a rendkívül kemény talajon. A pilléreknél 14 méter mélyen fekvő munkahelyeken még villanyvilágítás mellett is dolgoztak, és a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára teljes beállványozással szerelte a rácsos hídszerkezetet. Közel 490 ezer szegecset kellett kézi erővel beverni, de megérte, mert így 1894 végére elkészült az összes hídfő és pillér. A híd ünnepélyes átadására 1895. szeptember 28-án került sor, melyet a legmagyarabb királyi főhercegnőről, Ferenc József Budán született leányáról, Mária Valériáról neveztek el.

Esztergom híd

Fotó: MTI/Mohai Balázs

1919. július 22-én este 19.30 és 19.45 között a párkányi oldal első nyílása egy baleset miatt – egy robbanás következtében – a vízbe zuhant. A balesetet valószínűleg az őrségre kirendelt katonák óvatlan töltetkezelése okozta. A szerkezetet 1921 nyarán emelték ki, de nem állították vissza helyére, csak egy a gyalogosok közlekedésére alkalmas összekötő hidat építettek a sérült hídszerkezetre. A végleges helyreállítás csak öt évvel később fejeződött be, amikor a felújított nyílás szerkezetét átmázolták, és a híd aszfaltburkolatot kapott. A teljesen helyreállított hídon 1927. május 1-jén indulhatott meg ismét a forgalom. 1938-39-ben időszakos hídvizsgálat eredményeként a Magyar Vagon- és Gépgyár 38 ezer szegecset cserélt le. A II. világháború alatt a híd repülőtámadások célpontjává vált, de súlyosan nem sérült meg. A visszavonuló német hadsereg robbantotta fel 1944. december 26-án. Megsérült a három középső nyílás és két pillér is jelentősen megrongálódott.

Az ezt követő évtizedekben, csak elképzelések és tervek szintjén került szóba a híd újjáépítése, míg nem egyezmény született a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó intézményekről 1999. augusztus 25-én, majd szeptember 16-án a magyar és szlovák kormányfő aláírta a Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló megállapodást, 2000-ben pedig kiírták a versenytárgyalást a híd újjáépítésére. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adta át a szlovák és a magyar miniszterelnök.

Forrás: Felvidék.Ma

Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán