Egy új tanulmánnyal reklámozza a Meseország mindenkié kötetet a Labrisz. A cikk szerint a leszbikus egyesület meséiben „szemben a heteronormatív logikával, a boszorkány nem feltétlenül az eredendő rontás birtokosa, hanem a gyerekeket kedvelő, társadalmilag kirekesztett anyóka, a homoszexuális szerelmi vágy pedig boldog beteljesülést is jelenthet”.

A Meseország mindenkié című, nagy port felvert könyről írt friss tanulmányt reklámoz a kötetet 2020-ban kiadó Labrisz Leszbikus Egyesület.

Emlékezetes: az összeállításhoz egy pályázatra amatőr írók által beküldött mesék közül válogatott az egyesület, és a szöveggyűjteményhez „foglalkozástervet” is gyártottak a pedagógusoknak, miként vezessék be az óvodás és kisiskolás csoportokat többek közt „az általános nemi szerepek felcserélődésének, kibővülésének elfogadásába”.

A mostani tanulmány szerzője, Szőke Dávid felidézi, hogy amikor a meseösszeállítás projektvezetőjét, Rédai Dorottyát 2021-ben a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta, Terry Reintke, az Európai Parlament LMBTIQ+ belső csoportjának vezetője így méltatta Rédait és a kiadót: „Egy hercegnő, aki szerelmes lesz egy másik hercegnőbe, s ketten együtt a naplemente felé lovagolnak? Hogy milyen sokat jelentett volna nekem kislányként egy ilyen történet!”

A szerző kitér arra is, hogy „az európai tündérmesék kulturális hagyományaira döntő hatású lett a Grimm testvérek által alkotott univerzum”, ahol „a férfi felsőbbrendűség és a társadalmi szerepek hierarchikus elrendeződéseinek variánsaival találkozhatunk. Hősnőik a megszelídítendő, vad női természet (Csőrszakáll király), valamint ennek ellentéteként a passzív és odaadó nő (Hamupikőke, Csipkerózsika, Hófehérke és a hét törpe, A szépség és a szörnyeteg) archetípusai, akiknek küldetése a boldog beteljesülést jelentő, kötelezően előírt heteroszexuális házasság”.

„A nőkről vallott patriarchális nézetet remekül mintázza Jakob Grimm boszorkányokról írt tézise, amely szerint míg a férfiak nyughatatlan életét a háború, a vadászat, a mezőgazdasági és a kézműves munka töltötte ki, a nőknek alkalmuk nyílt a titkos varázslásra, lévén, hogy a gyengébb nem képzelete melegebb és fogékonyabb, s a jóslás belső, szent ereje mindenkor tiszteltre méltó” nőies érdem. Grimm ezen megállapítása érzékletesen mutatja be azt a patriarchátus által szentesített meglátást, amely a természet és a kultúra ellentétpárjára építve a férfit a civilizáció aktív tagjaként, míg a nőt a betörendő vagy megzabolázott természetként jelöli meg – magyarázza Szőke.

Szerinte „e mesék tükrözik az európai kultúrát meghatározó koloniális hozzáállást: a hősnők és lovagjaik egyaránt a fehér rassz, a faji tisztaság hordozói. … A kánonba beépülő mesék, ha implicit formában is, de tükrözik és erősítik azt a kulturális tendenciát, amely peremvidékre űz minden egyéb etnikai és nemi kisebbséget, s a nőket pusztán engedelmes, a férfinak behódoló emberi lényekként kívánják láttatni.

A Labrisz kötetét méltatva úgy fogalmaz: „a Meseország mindenkié-válogatás újszerűsége, hogy teljességgel átírja e kulturális hagyományt, s a tündérmesék posztmodern újraértelmezéseire vállalkozik. Szemben a heteronormatív logikával, e mesékben a boszorkány nem feltétlenül az eredendő rontás birtokosa, hanem a gyerekeket kedvelő, társadalmilag kirekesztett anyóka, a homoszexuális szerelmi vágy boldog beteljesülést is jelenthet, s a hősnők az események aktív irányítóiként körvonalazódnak.”

Egyébként a szervezet nemrég tudatta: a könyv holland, lengyel, szlovák, német, svéd és észt nyelven is elérhető, az angol, a finn, a cseh és a francia kiadások pedig hamarosan érkeznek.

Forrás: hirado.hu

A kiemelt kép a Labrisz Leszbikus Egyesület Facebook-oldaláról származik.