Az egyre súlyosbodó nehézségek miatt a háborúellenes hangok Európa-szerte erősödni fognak – mondta a magyar miniszterelnök a péntek reggeli rádióműsorban. Persze nem mindegy, hogy kit céloznak meg ezek a tüntetések.

Franciaországban, Németországban, Csehországban, Romániában – hogy csak néhányat említsünk – az égbeszökő energiaárak és a vágtató infláció ellen tüntettek a tömegek. Majd minden esetben a saját kormányaiktól várják a csodát, amely nyilvánvalóan hiú ábránd. Rövidtávon mindenképpen az. Ez tehát egy hibás cél.

A helyes célhoz valamivel közelebb állnak azok, akik a NATO ellen emelték fel a szavukat, pontosabban feliratos tábláikat. Ők már bizonyára olvasták Jens Stoltenberg  NATO-főtitkár nyilatkozatát, amely szerint „nem engedhetjük meg, hogy Oroszország megnyerje a háborút.”

No de: ki az a „mi”, akik ezt nem engedhetik? Habár a NATO harminc tagországot tömörítő „védelmi” katonai szervezet, ha rápillantunk erre a táblázatra,

világosan látszik, hogy közel azonos az Egyesült Államokkal.

Az USA ugyanis 801 milliárd dolláros költségvetéssel van benne a szervezetben, és 1,4 millió katonával. A második legnagyobb NATO-résztvevő Törökország, mindössze 19 milliárdos büdzsével és 355 ezres létszámmal.

Amikor tehát a NATO tesz valamit, azt az Egyesült Államokból diktálják, és az amerikai érdekeket szolgálja.

De miféle amerikai érdekeket? Talán a lakosságét? Esetleg azt, amire a mindenkori elnökük és politikai vezetőik gondolnak? Dehogy is! Azokét, akiké a valódi hatalom, és akiket „pénzügyi háttérhatalomnak” illetve „mélyállamnak” (deep state) szoktunk nevezni. (Drábik János szerint ebbe a legfelsőbb kasztba körülbelül 300 család és azok 7000 leszármazottja tartozik.)

Amikor tehát azt olvassuk, hogy az amerikaiak már az ukrán határon vannak, beszállhatnak a háborúba, és a CIA igazgató, David Petraeus szerint az amerikai hadsereg bármikor be tud lépni Ukrajna területére, ha az orosz megszállók „sokkoló és szörnyű” akciókra készülnek, vagy azt olvassuk, hogy

Washington nukleáris fegyvereket küld Európába,

ami több tucat high-tech, nagy pontosságú, irányítható taktikai nukleáris fegyvert jelent, tudnunk kell, hogy ezekre a lépésekre soha nem került volna sor, ha a valódi hatalom urai (és nem a szerencsétlen, beteg elnökük) nem éreznék veszélyben az Ukrajnából bármi áron – igen, tömegsírok árán is – megszerezhető anyagi javakat; a már megszerzett ukrán termőföld egyharmadán túl persze.

Dehát mit lehetne tenni, mégpedig azonnal?

A legkevesebb az lenne, ha Európa még józan polgárai tömegtüntetéseken követelnék azt, amit néhány éve a német Pegida, majd az AfD is zászlajára tűzött:

Ami go home – azaz, amerikai katonák, takarodjatok haza Európából!

Ébredeznek már az efféle hangok, de ha a háborús konfliktus ilyen ütemben fokozódik, félő, hogy hamarosan nem lesz ki, és miért tiltakozzon. Persze joggal mondhatjuk: néhány tíz- vagy százezer európai (még nem is létező) Amerika-ellenes tiltakozása nem lesz hatással a deep state uraira.

Meglehet. De jelenleg ez a legtöbb, amit megtehetnénk. Minden egyébhez – kormányok lecserélése, NATO-bázisok felszámolása Kelet-Európában is – sokkal több időre lenne szükség.

Annyi időnk pedig már egészen biztosan nincs.

Kiemelt kép forrása: Vadhajtások