Kormányozok többedmagammal. Nyugodtan, megfontoltan, ahogy tapasztalt ember szokta tenni. Persze meggondolatlanok, amolyan izgágák mindig vannak. Nézem a tükröt is, hiszen nem árt, ha időnként hátra is néz az ember, mert ez segíti az előre haladásban is.

Látom, füstölögve cikázik egy kiszolgált korabeli WV Golf. Már mögöttem van. A fejét kapucniba rejtett junior, idősödő járgányát nem kíméli. Egyszer csak, ami a csövön kifér, belehúz és bevág elém. A kocsi hátulján felirat:

Az Isten háta mögött vagy!

– Te meg az ördög előtt és hamar a kezei között találod magad – motyogom magamban.

Felötlik bennem, hányan, de hányan képzelik magukat a kormány mögött istennek, amelynek előbb vagy utóbb a temető a vége. Mert ne feledjük az ördög jó cimbora, nagyon segíti emberét. S aki az ördöggel cimborál, azt nem érdekli, hogy szavaival okoz e másnak fájdalmat, tetteivel sanyarú sorba taszít embereket, vagy értelmetlenül elbúcsúztat valakit az élettől.

A magukat istennek képzelők nem tisztelnek senkit és semmit magukon kívül. Nekik nem mond semmit a Mindenszentek, a Halottak napja. Nem is értik e két napnak a jelentőségét. Ők csak jópofa Halloweennek tartják. Bulizás, faragott töklámpás. A temetőt messziről elkerülik, holott minden bizonnyal nekik is lenne kikre emlékezni.

Szerencse, hogy a többség még Isten előtt áll, magasztalva Őt és reményeik szerint egyszer majd eljön az az idő, amikor az önimádók is rádöbbennek, hogy földi életük stációjához hozzátartozik a Mindenszentek ünnepe és a Halottak napja.