Mint tudjuk, Dobrev Klára – vagyis Gyurcsány Ferenc, a férje – úgynevezett árnyékkormányt alakított szeptemberben. Erre első reakcióként csak azt mondhattuk viccesen: nem baj. Azonban van itt néhány probléma, ezeket érdemes szemügyre vennünk.

Dobrev úgy nyilatkozott, hogy ők az angol példát vették alapul, amikor megalapították az árnyékkormányukat. Ez már önmagában tréfás: ugyanis az angol ellenzék azért alakíthat árnyékkormányt, legyen az munkáspárti vagy konzervatív párti, mert mindkét pártnak a sajátos angolszász kétpártrendszer – melyet a többségi választási rendszer alapoz meg – keretei között valóságos esélye van arra, hogy a következő választásokon hatalomra, vagyis kormányra jusson. Azért, mert már évtizedek óta vívnak egymással viszonylag kiegyensúlyozott politikai küzdelmet, s ebből fakadóan a választópolgárok komolyan vehetik annak lehetőségét, hogy a következő választáson kormányváltás lesz, tehát jó előre megismerniük, hogy a még ellenzékben lévő párt mit tenne akkor, ha hatalomra kerülne.

Ezzel szemben Magyarországon nincsenek ilyen kiegyensúlyozott politikai erőviszonyok a kormány és az ellenzék között. Ellenkezőleg: a Fidesz–KDNP immár a negyedik (!) parlamenti választáson szerzett ismét kétharmados többséget, sőt fölényesen vezet a közvélemény-kutatásokban nemcsak most, hanem már 16 éve! Ebben a helyzetben nem beszélhetünk az angolszász viszonyokhoz való hasonlóságokról, a politológia nyelvén hazánkban úgynevezett predomináns pártrendszer van, ami azt jelenti, hogy lényegében véve egyetlen kormányzóképes erő működik immár 12 éve Magyarországon. Ezért úgy tenni, hogy lenne itt és most reális esélye egyetlen baloldali pártnak is arra, hogy átvegye a hatalmat a nemzeti kormánytól, álságos és nevetséges elgondolás. De miért is csodálkozunk: Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc álságos és nevetséges politikájáról már túl sokszor megbizonyosodhattunk 2004 óta…

Vagyis az első probléma az árnyékkormánnyal az, hogy ez nem több, mint szemfényvesztés. Semmi köze az angol vagy az ausztrál modellhez. Egy keservesen és kényszeredetten kialakított képződmény ez, s azt a célt szolgálja, hogy a Demokratikus Koalíció megmutassa erejét a baloldalon, és átvegye ismét a kezdeményező szerepet, amihez minden más ellenzéki pártnak alkalmazkodnia kell.

A második probléma az, hogy az angolszász modellben valóságos és tekintéllyel rendelkező szakemberek vagy félig politikusok és szakemberek foglalnak helyet az árnyékkormányban. Tehát a kulcsszó a szakértelemre alapozó politikai tekintély.

De vajon azoknak az embereknek, akik az árnyékkormány árnyékminiszterei, akiket a Dobrev–Gyurcsány házaspár „kinevezett”, vajon tényleg van bármilyen szakmai vagy politikai tekintélyük? Ezt még viccként is nehéz elfogadni.

Érdemes tehát a következőkben a nevekkel, a személyekkel foglalkozni. Először is itt van a legfontosabb személy, nem más, mint az árnyékkormány miniszterelnöke, Dobrev Klára. Mitől van vagy lenne neki tekintélye?

Róla azt tudjuk, hogy a nagyapja, Apró Antal meghatározó szerepet játszott Kádár János és Biszku Béla mellett az ötvenhatos forradalom és szabadságharc leverésében és a megtorló intézkedések elrendelésében. Persze itt megemlíthető, hogy az unokák nem felelősek a nagyapjuk bűneiért. Rendben, de Dobrev „önértékű” pályafutása sem éppen a dicsőségcsarnokba tartozik. Ő az, aki a 2006-os rendőri brutalitások kapcsán soha, egyetlen szóval sem vádolta a rendőrséget, s összességében helyesnek és méltányosnak ítélte meg a rendőrök afrikai diktatúrákat megidéző fellépését a békés tüntetők ellen. A másik fontos mozzanat, hogy folyamatosan fellép az unió vezetőinél azzal szemben, hogy Magyarország megkapja a helyreállítási alapból nekünk járó összegeket, s egyébként is mindent megtesz azért EP-képviselőként, hogy hazánkkal szemben a jogállamisági eljárások folytatódjanak, és ennek a végén akár a szavazati jogot is megvonják tőlünk, sőt semmilyen támogatást ne kapjunk meg.

Tehát ő lenne az árnyék-miniszterelnök. Ilyenkor szokták mondani: ha ilyen a főnök, akkor milyenek a beosztottak? És ez a mondás ebben az esetben egészen pontos és világos.

Nézzük az árnyékminiszterek sorát: Molnár Csaba kancelláriaminiszter, Arató Gergely kormányprogramért felelős miniszter, Mustó Géza belügyminiszter, Rónai Sándor külügyminiszter, Bodnár Zoltán pénzügyminiszter, Dávid Ferenc gazdasági miniszter, Kordás László bér- és munkaügyi miniszter, Gy. Németh Erzsébet szociális és nyugdíjügyi miniszter, Komáromi Zoltán egészségügyi miniszter, Barkóczi Balázs oktatási miniszter, Varju László energia- és rezsiügyi miniszter, Oláh Lajos környezetvédelmi és klímaügyi miniszter, Vadai Ágnes honvédelmi miniszter, Benedek Szilveszter mezőgazdasági miniszter, Szaniszló Sándor önkormányzati miniszter.

Azt hiszem, a nevek önmagukért beszélnek: ennél egyértelműbben politikailag elfogult, a szakmaiságot legfeljebb – s itt érdemes Csurka Istvánt idézni – ócska bolsevista trükként alkalmazó balliberális, szivárványos ellenzék nehezen képzelhető el.

Nincs mód arra, hogy minden egyes néven végigmenjünk, ám érdemes egy-két példát megemlíteni. Molnár Csabáról azért nem érdemes megemlékezni részletesebben, mert ő az, aki Gyurcsány Ferenc táskahordozójának számít, s ha valaki Gyurcsány követését kritika nélkül elfogadja, akkor egyszerűen szólva mindenre képes lehet a magyar társadalommal és a nemzeti érdekkel szemben.

Komáromi Zoltán, eredetileg háziorvos személye azért szánalmas, mert ő volt az, aki a legnagyobb vírusválság idején világossá tette, hogy a kínai vakcina számára egy teljességgel elfogadhatatlan valami, amivel a kormány él és visszaél. Annak, amit akkor mondott, súlya lehetett a – nem csak baloldali – állampolgárok körében, mert elbizonytalanította őket, s ennek értelmetlen áldozatai is lehettek. Egy orvos nem fordulhat szembe szigorúan politikai alapon a kormánynak az emberek érdekeit védő intézkedéseivel, főleg, ha életekről van szó. (Persze az a tény, hogy Ursula von der Leyen sms-eken döntött euró­pai polgárok sorsáról, a vakcinák beszerzésének módozatairól – nos erre már nem figyel oda sem Komáromi, sem a DK.)

Akár kulcspozíciónak is tekinthetnénk az energia- és rezsiügyek élére helyezett Varju Lászlóét, de sajnos az ő személyisége kifejezetten irritáló.

Ebben a pillanatban két ügyben áll bíróság előtt: egyfelől az MTVA-székházban elkövetett jogsértő magatartása ­miatt (szabadfogású birkózó módjára gáncsolta el az egyik biztonsági őrt), de ennél még súlyosabb az az ügye, hogy a 2018-as választások előtt megpróbálta megvesztegetni Horváth Imre volt szocialista – azóta elhunyt – független képviselőt, hogy adja át neki a helyét, lépjen vissza, és ezért hajlandó fizetni a DK. Itt említem meg, hogy emögött is Gyurcsány állt, aki egy helyi aktíván már elmondta, hogy meg kell oldani pénzzel Horváth Imre ügyét. Sikerült nekik, most mégis bíróság előtt áll Varju, s ha bármelyik vádpontban bűnösnek találják, elvileg a börtönből irányítaná a tárcáját.

Barkóczi Balázs „indokoltan” került az oktatási és kulturális árnyékminiszteri posztra, hiszen múltja alapján arra tanítja a fiatalságot, hogy a vitás ügyeket erőszakosan kell elintézni. 2006-ban ugyanis egy nővel szemben elkövetett garázdaság miatt jogerősen elítélték. Sebaj, kulturális mintának ő is megfelelő Gyurcsánynak és Gyurcsánynénak.

2014-ben az LMP színeiben a szavazatok 2,1 százalékát szerezte meg. Szaniszló Sándor pedig arról ismerszik meg, hogy biztos MSZP-s pozícióját feladva átlépett a DK-ba, mint oly sokan.

Az a nagy probléma, hogy ezek levitézlett, alkalmatlan politikusok – hogy Arató Gergely, Vadai Ágnes és Gy. Németh Erzsébet minősíthetetlen politikai tevékenységéről már ne is beszéljünk. Vagyis presztízs és hitelesség nélküli csapatot sikerült összeállítania a Gyurcsány házaspárnak. Csak erre képesek, és ennyire nem alkalmasak arra, hogy az árnyékból kilépve valódi kormányt hozzanak létre.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Forrás: Magyar Nemzet

Borítókép: Dobrev Klára bemutatja az árnyékkormány tagjait (Fotó: Teknős Miklós/Magyar Nemzet)