Kalandos módon lépett le 1968-ban a Kádár-rendszerből, és futott be élsportolói, edzői és akadémiai kutatói pályát Kanadában: Csepregi Gáborral, az MCC vendégtanárával beszélgetett a Mandiner újságírója.
Pszichológiai alapigazság, hogy a jelent nagyon érdemes megélni. Mit jelent a jelenlét, a jelen megélése a teológia és az élsport szemszögéből?
A jelenlét azt jelenti, hogy valami vagy valaki megragad minket, és emiatt egy személyes kapcsolatot alakítunk ki ezzel a tárggyal vagy élőlénnyel. Egy ajándék ez, egy különleges jelenés, amelyre részleteiben is oda tudunk figyelni, és amely valami újat tud mondani nekünk. A teológia szemszögéből ez az Isten jelenléte lehet – vannak az életben pillanatok, amikor egy misztérium körülleng minket, és érezzük, hogy nemcsak a bennünket körülvevő materiális világ létezik, hanem a transzcendens is. Az élsportban ilyen lehet egy különleges összhang a csapat tagjai között, vagy egy közös öröm a győzelem, illetve egy közös bánat a vereség után.
Ilyenkor az emberek összekapaszkodnak, és jelen vannak egymás számára.
Vagyis egy igazi kapcsolatban. Ön sokat ír a kapcsolatok elszemélytelenedéséről. Az elektronikus kommunikációs eszközök korában mit veszít leginkább a kütyük közegében szocializálódó fiatal?
Leginkább azt az élő lelki közelséget, amelyben nemcsak a szavak, a gondolatok jelennek meg, hanem egy egész atmoszféra: egy másik ember van jelen, akinek van személyisége, kisugárzása. A társalgásban egy egészen másfajta kapcsolat valósul meg, mint az online beszélgetésben, jobban érzékelhető benne a másik ember személyisége. Az ember totalitása van jelen a személyes társalgásban, ott van nemcsak beszédében, de testbeszédében, mimikájában, mozdulataiban is, és ezek kiegészítik egymást.
Az életben mindennek megvan a maga ideje a Biblia szerint. Ön is írt erről a Corvinákon. Miért fontos az életben, hogy jól időzítsünk?
Mert időbeli lények vagyunk, a múltból érkezünk a jelenbe, és haladunk tovább a jövő felé. Meg kell találni a helyes pillanatot, amikor egy döntést meghozunk, vagy amikor egy kapcsolatépítésbe belevágunk.
Ebben nem elég a racionalitás, kell intuíció is, ami részben a tapasztalattal jön.
Az időzítés fontos velejárója a tapintat: amikor érezzük, hogy valamit meg kell tennünk, ugyanakkor van bennünk egy helyes távolságtartás is. Tudni kell, mikor kell valakit megdicsérni, mikor kell ajándékot adni, mikor kell valaki mellett ott lenni.
A tett halála az okoskodás – szól a híres tézis, de néha mégis az átgondolt, késleltetett lépések bizonyulnak helyesnek. Mitől függ?
Mindig a helyzettől függ. Mindig mérlegelni kell, hogy egy adott helyzetben a kivárás vagy a cselekvés a bölcsebb. Az emberben kétféle impulzus van: kifejeznie magát, vagy éppen visszafognia magát.
A Mandiner teljes cikke itt olvasható.
Szerző: Maráczi Tamás
Kép: Gyurkovits Tamás