A baloldalon a kisebb pártok a nagyobbakkal kötött alkuk, valamint egy-egy ismertebb prominensük médiaszereplései révén igyekeznek érvényesülni. Ennek iskolapéldája a Párbeszéd, amely gyakorlatilag tagság nélkül volt képes közel akkora parlamenti frakciót alakítani, mint a DK vagy a Momentum. A Magyar Nemzet által megkérdezett elemző szerint a Karácsony-párthoz hasonló médiapártok tizenkilencre húznak lapot azzal, hogy a valós terepmunkát igyekeznek megspórolni.

A politika iránti közérdeklődés halványulása számos kihívás elé állítja a pártokat, így egyebek mellett a megfelelő létszámú tagság felépítése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Bár az elmúlt évtizedekben ettől a tendenciá­tól függetlenül is folyamatosan csökkent a párttagság mérete és jelentősége, a megfelelő társadalmi beágyazottság eléréséhez és megtartásához továbbra is nélkülözhetetlen egy bizonyos szintű létszám. Ha egyes pártok a tagság kiépítésének a terepmunkáját megkerülve (akár megvásárolt) médiaszereplésekkel, egy-egy személyiség brandjének felépítésével, valamint különböző háttéralkukkal igyekeznek érvényesülni, akkor az a stratégia kérészéletű sikereket ugyan hozhat, de hosszabb távon komolyabb kockázatokat rejthet magában.

Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési központjának igazgatója a Magyar Nemzetnek kifejtette: az elmúlt évtizedekben a pártok költségvetési keretének kibővítésével egyre kevesebb feladat hárult a tagságra, így számos olyan tevékenységet kiszervezhettek, mint például a plakátragasztás vagy a különböző rendezvények megszervezése.

Mindemellett Magyarországon nagyjából tízezer főnyi párttagság továbbra is szükséges a hatékony működéshez, hiszen megyénként kell legalább ötszáz-ezer fő, akik a emberekkel folyamatosan tartják a kapcsolatot – fogalmazott az elemző. Szavai szerint a valódi társadalmi támogatottsággal nem rendelkező úgynevezett médiapártok esetében a tagság olyan mértékben csökevényes, hogy még a 106 egyéni választókerületben sem képesek kiállítani a jelölteket.

Ennek iskolapéldájaként említette a Karácsony Gergely-féle Párbeszédet, amely csupán úgy tudott parlamenti frakciót alakítani, hogy közös listán indult a baloldali pártokat tömörítő szivárványkoalícióval, és különböző alkukkal néhány egyéni jelöltjét számukra nyerhető, budapesti körzetekben indíthatta.

A „mekkora pofont ne adjak” jelenségéről van szó. Ha ugyanis a Párbeszéd és a hasonló törpepártok a fővárosban vagy a vidéki nagyvárosokban képesek annyi szavazót megszólítani, ami a nagyobbaktól elvenne két-három százalékot, akkor az utóbbiak már inkább kiegyeznek velük. Ha pedig együtt indulnak, akkor egy-két százalékkal még növelni is tudják az össztámogatottságukat. Mára már az egyre fragmentálódó baloldal többi kisebb formációja is így operál, és már az LMP-nek, az MSZP-nek és a Jobbiknak is a hordozórakétaként működő nagyobb pártokkal – a DK-val és a Momentummal – kötött alkuk révén lehet csak képviselőcsoportja az Országgyűlésben  – fejtette ki az elemző.

Kiszelly Zoltán rámutatott, hogy a médiapárti lét komoly kockázatokat is hordoz. E formációk komoly gyengeségeként említette, hogy

a párt brandje helyett egy-egy politikus imázsát építik fel, mivel így egy pártszakadás vagy az adott karakter elhiteltelenedése következtében kártyavárként dőlhet össze az egész projekt.

Karácsony Gergelyt több tucatnyi szakértő veszi körül, ezt még a baloldali médiumok is kritizálták. A szakértői pozíció jellemzően ugródeszkaként szolgál, ahonnan előbb-utóbb fontosabb politikai pozícióba helyezik az adott ejtőernyőst. Így szerezhetett parlamenti mandátumot a Párbeszéd jelöltjeként Jámbor András, de az Action for Democracy nevű szervezeten keresztül a baloldal kampányának amerikai pénzeket közvetítő Korányi Dávid is először Karácsony tanácsadójaként tevékenykedett – említett példákat Kiszelly.

A Karácsonyt futtató Párbeszéd tagsága még a nagyvonalú becslések szerint is legfeljebb néhány száz főt tesz ki. Kizárólag háttéralkuk képesek a főpolgármestert hatalomban tartani, valamint az őt ugródeszkának használó “szakértőket” helyzetbe hozni, mint például parlamenti mandátumot a Párbeszéd jelöltjeként szerző Jámbor András, vagy az Action for Democracy nevű szervezeten keresztül a baloldal kampányának amerikai pénzeket közvetítő Korányi Dávidot is.

Forrás és teljes cikk: Magyar Nemzet

Kiemelt kép: Hír TV