A szüleim nem tanították meg nekem, hogyan kell érvényesülni. Nem is tudom, hogyan legyek fióka, ráadásul az a fészekalj, amelyik ilyen téren sikeres, nem is az én értékrendemet követi. Nem is sikerült még tanácsadóként olyan szervezetet létrehoznom, amely rövid idő alatt hárommilliárdot gyűjt össze jószándékú mikroadományozóktól. Közben szeretnék a Fővárosi Önkormányzat főtanácsadója is lenni, de még nem keresett meg az állásajánlattal a főpolgármester úr. Nagy valószínűséggel soha nem választanak meg elnökségi tagnak egyetlenegy, nagyon törvényesen működő, cég és/vagy közüzemi vállalat igazgatótanácsába sem, ahonnan gyakran járhatnék a floridai birtokomra vagy a trópusokra nyaralni szabadságom alatt. Bentley autóm sincs még, igaz, egyelőre nem tudom mit kell tennem azért, hogy ezeket mellényzsebből kifizessem. Előrehaladott korom ellenére még arra sem jöttem rá, hogyan kerülhetnék be ebbe a kreatív csapatba.
Igazi lúzer vagyok, mert annak idején nem tanultam rendesen a biológiát. Persze lehet, hogy épp hiányoztam, amikor a cápaemberekről volt szó, ezért csak irigykedve nézem a fővárosi ingatlanok körül úszkáló nagy halakat. Szerintem arról már végérvényesen lemaradtam, hogy olyan párt tagja legyek, amely még az Európai Parlamentben is harcol a Magyarországnak járó pénzek visszatartásáért. Mekkora emberi nagyság szükséges ahhoz, hogy valaki saját hazája ellen lobbizzon! Sajnos ezt a szintet soha nem fogom elérni. Gyorsan meg kellene tanulnom füllenteni is, ha európai parlamenti képviselőként érvényre akarnám juttatni más országok, nagyhatalmak érdekeit hazánk érdekei ellenében. Nekem ez nem megy. Ezen azért nem csodálkozom, mert már gyerekkoromban is mindig tudták a barátaim kártyázás közben, ha én kaptam a Fekete Pétert. Állítólag az arcomra volt írva. Pedig egyszerű lenne a módszer: Nyugodtan hazudj, ha lebuksz, és egy másik hazugsággal kend el az elsőt! Soha nem tudnak számonkérni, mert mindig újabb és újabb hazugságaid megcáfolásával foglalod le őket. Mindennek a tetejébe az a legjobb, ha te vádolod bírálóidat hazugsággal. Végül is hihető, mert ők mindig igaztalannak neveznek, az pedig ugye eleve gyanús, ha valakit ennyi füllentéssel gyanúsítanak.
Az igazi lúzerségemet pedig az bizonyítja, hogy egyetlenegy MZP-s vagy MMM-es reklámtollam sincs. Pedig gondoljunk csak bele: 44 millió forintot költöttek MZP-ék tollakra. Megnéztem a reklámtollakat árusító cégek honlapján, a közepes árkategóriában, ezer darabos megrendelés felett, tamponnyomással vagy lézergravírozással is kijön 194 forintból, áfával együtt egy darab. (Persze ezt még meg lehet oldani okosba, és akkor nem kell áfát fizetni, de ezt én már nem tudom követni.) Tehát akkor számoljunk csak 44 millió Ft osztva 194 forinttal, az 226 804 darab (kettőszázhuszonhatezer-nyolcszáznégy) reklámtoll. Vajon hova lett ennyi penna? Szavaztak ennyien az MMM-re? Igaz, senki sem mondta, hogy éppen ilyen íróeszközt vettek belőle, de akkor vajon milyen drága márkás töltőtollakra költötték el ezt az összeget? Ebben az esetben viszont keresem azokat a szerencséseket, akik esetleg kaptak a hat-hétszázezres töltőtollakból. Irigylem őket, mert nekem a százötven forintosból sem jutott egyetlenegy potya darab sem. Ráadásul más sem gurult hozzám a nagy vízen túlról. Mondom! A lúzer én vagyok! Mikor lesz belőlem így jó fióka? Meg kellene változnom, és megtanulnom ezeket az érvényesülési technikákat, de mit tegyek, ezt már a kezdeteknél elrontották a szüleim. Nem így neveltek, és most már nem is tudok átszocializálódni erre a mentalitásra.
Én vagyok a lúzer?
Kép forrása: dehir.hu
