A Gallup legutóbbi felmérése szerint az amerikai fiatalok Z generációjának 20,8 százaléka LMBT, szemben az 1946 előtt születettek mindössze 0,8 százalékával és az X generáció 4,2 százalékával. Ez pedig mellbevágó, döbbenetes adat – írja Jeremy Carl az American Conservative-on.

A szivárványos zászló nagyon gyorsan vált Amerika egyik nemzeti szimbólumává. Egykor a meleg gettók jelképe volt, de ma már mindenhol találunk belőle, a színek és minták zavarba ejtő változatosságában. Ott lobognak a nagykövetségek zászlórúdjain, a kabinetirodák felett, az FBI-nál, és még a Fehér Házat is díszítik. A transzátmenet nem csak fősodorrá vált – maga lett a berendezkedés.

Bármi is legyen némelyek szándéka, a szivárványos zászló – különösen, hogy a kormányzati hatalom központjain lobogtatják –, nem a tolerancia követelését jelenti. Inkább azt követeli, hogy új isteneket és új uralkodókat imádjunk. Az emberek ezt intuitív is értik. A zászló alapvetően politikai szimbólum. A baloldal ezt tudja, ezért is szorgalmazza mindenütt a jelenlétét.

A politikai radikalizmus a büszkeség zászlajának eredetébe van beépítve. Soha nem egyszerűen az elfogadásra való felhívás volt, hanem a hagyományos amerikai normák és értékek megdöntésére irányuló radikális aktivizmusra való felhívás. Gilbert Baker az eredeti zászlót barátja, a meleg aktivista Harvey Milk – akinek kiskorú fiúkkal való visszaélését, korrupcióját, és Jim Jones tömeggyilkossal való mély kapcsolatát az amerikai popkultúrában már elkendőzték – megbízásából tervezte.

A szivárványos zászlókból ma már számtalan létezik, a legelterjedtebb a „progresszív” változat, amely csíkokkal jelképezi a transzneműséget és az interszekcionalitást. Amikor az amerikaiak ezt a zászlót tisztelik, akár felvonulásokon, akár középületeken,

akkor a transzneműséget tisztelik, a gyermekek nemi szerveinek megcsonkítását tisztelik, és a nemek radikális, a tudománnyal szembeforduló felosztását tisztelik. Ez a zászló egy olyan kultúra ünneplése, amelyben minden perverz és deviáns, valós vagy képzelt viselkedés magasztos.

Ma a nemiségnek képlékenynek kell lennie, így könnyedén ráerőltethető a befolyásolható és összezavarodott fiatalokra. A Facebookon hetvenegy nemi identitás választható, amelyek mindegyikét a szivárványos zászló saját varázslatos változatával lehet ünnepelni. Nem csoda, hogy ezen alternatív szexualitások elterjedtsége robbanásszerűen megnőtt:

a Gallup legutóbbi felmérése szerint a Z generáció 20,8 százaléka LMBT, szemben az 1946 előtt születettek mindössze 0,8 százalékával és az X generáció 4,2 százalékával.

Fotó: GettyImages

Természetesen a büszkeség zászlaja mindig főszerepet kap a „büszkeség hónapjában”, amikor az „erkölcsileg fölöttünk állók” szidnak bennünket, ha ellenezzük az LMBTQIA+ közösség politikai preferenciáit, ha legújabb követeléseiket terjesztik elő. A büszkeség hónapja új keletű találmány, először Clinton elnökségének utolsó évében ünnepelték, most pedig azt várják el tőlünk, hogy a Pride hónapját szent időszakként kezeljük. Sőt, a mozgalom nyilvános kritizálása súlyos következményeket von maga után, ahogy azt a melegházasság sikeres kaliforniai betiltásának támogatói 2009-ben megtapasztalták. Érdekes megjegyezni a jelenlegi kulturkampf kapcsán, hogy 13 évvel ezelőtt még a kaliforniaiak sem fogadták el a melegházasságot.

Az amerikai zászlót elégetni rendben van, és bizonyos körökben divattá vált, hogy megtagadják a tisztelgést, de a büszkeség zászlajával szembeni tiszteletlenség – nos, azt nem tűrik el. És ha netán meg mered rongálni ezt a szent szimbólumot, akkor számíthatsz büntetőeljárásra, esetleg még börtönbüntetésre is.

2019-ben a Trump-kormányzat, reagálva az alulról jövő konzervatív nyomásra, betiltotta a büszkeségzászlókat az amerikai nagykövetségeken és katonai bázisokon, ahol az éber bürokraták követelték, hogy lobogtassák őket. Az adminisztráció világosan érvelt azzal, hogy a szövetségi létesítményekben csak az amerikai zászló loboghat az amerikai zászlórúdról. A Biden-kormányzat azonban gyorsan visszacsinálta a szentségtörést; alig három hónappal hivatalba lépése után visszavonták a végrehajtási rendeletet, és egyértelművé tették, hogy a szivárványos zászló „a pride-szezon idejére” ugyanarra a rúdra tűzhető ki, mint az amerikai zászló. (Megjegyzendő, hogy a „pride-szezon” május 17-től tart egészen június végéig.)

De miként kellene tisztelnünk olyan dolgokat, amelyek eredendően becstelenek?

Fel kell világosítani az embereket a szivárványos zászló valódi jelentéséről, amely nem az elfogadásról vagy a toleranciáról szól, hanem egy radikális kulturális forradalom szításáról. Nem szabad tiszteletet tanúsítanunk, és törvényes keretek között (vagy akár azon kívül is, ha valaki hajlandó megkockáztatni a polgári engedetlenség lehetséges jogi következményeit) minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy eltávolítsuk ezeket a zászlókat a közéletből.

Ez nem az LMBT-emberek iránti gyűlöletről szól, elutasítandó mindennemű ellenük irányuló erőszakot.

De amikor kitűzzük a büszkeség zászlaját, az aktivisták állításaival ellentétben nem egyszerűen az emberi méltóságot vagy az emberek jogát támogatjuk – hogy azt tehessék a hálószobában, amit akarnak –, hanem egy olyan radikális értékrend és intézmény felemelkedését, amely ellentétes Amerika történelmével és hagyományaival.

Támogatjuk a kiskorúak nemi szerveinek megcsonkítását.

Támogatunk egyfajta Baál-imádatot a romboló, őrült és szabadelvű kulturális és szexuális forradalomban, amely felnőttek, és ami még elítélőbb, fiatalok millióit károsítja.

Kiemelt kép: NYC Pride / Christopher Gagliardi