„A történelem legfőbb tanulsága, hogy a népek és a kormányok soha semmit sem tanultak belőle!” Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831) „A népek és kormányok csak akkor lépnek a racionális cselekvés útjára, ha már minden más lehetőséget kimerítettek!” W. F. Hegel

„Akik elfelejtik a múltat, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt!” Georg Santayana Az utolsó ember? Francis Fukuyama (1952-), a neves filozófus, közgazdász nagy vitákat kiváltott művének címe: A történelem vége, és az utolsó ember. (Magyarul: Európa Kiadó,
1994.) Ebben arról értekezik, hogy a Szovjetunió 1991. december 25-i összeomlásával véget ért a hidegháború, és valami roppant unalmas korszak kezdődik, mert véget ér a történelem. Az emberiség éli ezen túl a háborúk, konfliktusok nélküli szép új világát
(Aldous Huxley nyomán – Gazdag L), a liberális demokrácia világméretű győzelme révén.

Tulajdonképpen Fukuyama a nagy ultraliberális globalizációt vizionálta, talán Soros Györgyre is hatással lehetett, ki tudja…

Mintegy erre rezonálva, bár nem utalva rá, jelent meg 1996-ban Samuel P. Huntington műve A civilizációk összecsapása és az új világrend kialakulása. Ebben azt fejtegeti, hogy a kelet-nyugati szembenállást fölváltja a kultúrkörök közötti harc, főként az egyre
agresszívebbé váló iszlám és a rajta kívülálló világ fokozódó konfliktusa, de utal Kína felemelkedésére is. Ami az iszlám agresszív terjeszkedésének súlyos veszélyeit illeti, Oriana Fallaci és Claude Cahen erre hívta föl a figyelmet már jóval 2001. szeptember 11
előtt! Fallaci figyelmeztetett: „Nincs iszlám szélsőség! Maga az iszlám a szélsőség!” C. Cahen pedig Az iszlám c. művében (Gondolat Kiadó, 1989) azt fejtegeti, hogy az 1965-1985 közötti húsz évben kirobbant 20 háborús konfliktus közül 19-ben legalább az egyik
fél muszlim volt.

Fukuyama könyvcímének vége, „az utolsó ember”, valami vátesz-szerű megérzése lett volna a könyvében egyébként megjósolt globális „szép új világnak”? Valami körvonalazódik eme sejtésből napjainkban, csak nem úgy, ahogy Fukuyama jósolta: az
orosz-ukrán háború egészen másfajta véget jelenthet az emberiség számára!

A Nyugat elszalasztott lehetősége.

Mihail Gorbacsov nyilatkozott egyszer arról, hogy ő a Szovjetunió szétesését szerette volna megakadályozni, mert az egész világnak az lett volna jó, ha a hatalmas eurázsiai birodalmat egy egészként sikerül volna demokratizálni. Csakhogy – tette hozzá – ehhez ő a Nyugattól semmilyen segítséget nem kapott! Nézzük meg mi lett a következmény! A volt Szovjetuniónak csak az európai területén kilenc új állam jött létre, amelyek között gyakran eleve kódolva voltak a súlyos etnikai-területi konfliktusok. Gondoljunk csak az azeri-örmény-grúz hármas tűzfészekre a Kaukázusban! De említhetném Jugoszlávia tragikus szétesését is az 1990-es években: nem lett volna értelmesebb, humánusabb megoldás egyben tartva és demokratizálva ezt a balkáni államot? Csehszlovákia szétesése ugyan békés módon zajlott le, de mit nyert ezzel az a két nép? Semmi jót!

Ráadásul a posztszovjet térségben nagyon hamar visszataszító diktatúrák alakultak ki, afféle oligarchaállamok, gyakran a volt pártnómenklatúra hatalomátmentése révén. Valami ilyesmi történt a magállam Oroszországban is! Csakhogy a nyugati politikai elitet is óriási felelősség terheli mindezért!!! Amilyen rosszul, hibásan kezelték az arab világban végbemenő folyamatokat („arab tavasz” helyett „arab káosz”!), vagy az 1979 óta húzódó afganisztáni válságot, olyan tévesen reagáltak a Szovjetunió szétesésére is. Sajnos ennek megvolt már az ideológiai háttere, ami a tragikusan elhibázott forgatókönyvet készítette elő!

A Brzezinski-doktrína

Zbigniew Brzezinski (1928-2017), Jimmy Carter elnök (1977-1981) nemzetbiztonsági főtanácsadója 1994-ben tette közzé dolgozatát arról, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak a legfőbb érdeke az új világhelyzetben Oroszország és Európa (ezen belül is főként Németország) egymásra találásának megakadályozása, mert e két hatalmas gazdasági-politikai-katonai óriás szövetsége komoly konkurenciát jelentene Amerika számára, megtörve annak világpolitikai-stratégiai hegemóniáját. Napóleon mondta: „Az
öreg tábornokok mindig a múlt háborúira készülnek föl!” És folytathatjuk az ő gondolatmenetét: a szellemileg öreg, fejlődésképtelen, dogmatikus politikusok, politológusok mindig a múlt politikai konfliktusaira akarnak fölkészülni!

Nos, a Brzezinski-doktrína megvalósult, ezt nyugodtan kijelenthetjük, és tragikus irányt vett ezzel az emberi történelem! A Nyugat, sőt, az egész emberiség érdeke éppen az lett volna, ha Európa, Oroszország, és az USA egymásra talál, szövetkezik a nagy világproblémák együttes megoldására! E világprobléma közül két súlypontot emelnék itt ki:

1. Kína demokratizálása és ezzel integrálása,
2. Az iszlám terjeszkedésének megállítása, sőt erőteljes visszaszorítása.

Újra Leopárdok a T-harckocsik ellen?

1943 januárjában javában tartott Friedrich Paulus tábornok 6. német hadseregének agóniája a Sztálingrád körüli hómezőkön. (Csak közbevetem: ennek tragikus mellékszála volt a 2. magyar hadsereg megsemmisülése, a magyar hadtörténelem legsúlyosabb katasztrófája!) Akkor ott Párducok (= Leopárdok) álltak szemben T-34-es szovjet harckocsikkal. Gondolta akkor valaki, hogy 80 év múlva megint német Leopárdok néznek majd szembe orosz T-harckocsikkal? Én azt hiszem, hogy ez a tény, mint cseppben a tenger, tükrözi-koncentrálja napjaink abszurditásának esszenciáját!

Amivel Fukuyama nem számolt: az emberi ostobaság! Ha Ráth-Végh István ma élne, megírhatná újra Az emberi butaság történetét, lenne hozzá muníciója bőven! Arnold Toynbee, a híres történész fogalmazta meg a kultúrkörök elméletét. Szerinte a
történelemben eddig 22 nagy civilizációs kultúrkör alakult ki, ezek mindegyike végigment a születés-gyermekkor-érett felnőttkor-öregedés-pusztulás evolúciós fázisain. Kérdés: akkor most A Nyugat alkonya következik, hogy egy Oswald Spengler mű címét
használjam parafrázisként? Gondoljunk Kínára, Ázsia egyéb feltörekvő nemzeteire! (Közbevetem, hogy sokan félreértik, mert nem ismerik Spengler 1919-ben megjelent könyvét! Ő a Nyugat alatt a Németországtól nyugatra létező civilizációt értette, főleg annak meghatározó angolszász vonulatát, amelyet majd fölvált hamarosan a feltörekvő keleti germán kultúrkör. A náciknak persze hogy tetszett az ő gondolatmenete, csakhogy ő iszonyodott a náciktól, ezért kegyvesztett lett, és elhagyatottan, számkivetve, szegényen
halt meg 1936-ban.)

A nyugati civilizáció elképesztő ütemben halad az önpusztítás útján, szinte igazolva Toynbee-t! Három nagy területen látom ezt az önpusztítást ma:

1. Ultraliberális migrációs politika, és főként ezen belül a muzulmánok tömeges beözönlésének szabályos szervezése, előmozdítása. Történelmi tapasztalat, hogy muzulmánokat nem lehet tömegesen integrálni semmilyen más kultúrkörbe! Vagy átalakítják az adott társadalmat a saját képükre (ma a legnépesebb muszlim ország Indonézia!) akár erőszakkal is, vagy állandó konfliktusban élnek a befogadó társadalmon belül, zárványokat alkotva. Lásd Európa nagyvárosainak no-go zónáit!

2. Az LMBTQ kérdés jelentőségének irreális méretűvé nagyítása, abszurditásig való fokozása. Ennek most semmi köze sincs a kirekesztéshez, a homofóbiához és hasonlókhoz! Csupán a helyén kellene kezelni ezt az egyébként valóban létező és fontos kérdést: megadni az érintett embereknek a szabad, emberi élethez való jogot. De itt ma már nem erről van szó. A gyermekek tömeges nemváltó műtétje, a „szüljenek a férfiak is” jelszó hangoztatása, stb.

3. A harmadik terület ma a legveszélyesebb: a Nyugat rövidlátó ruszofób politikája. És itt most el kell tekintenünk Oroszország politikai berendezkedésétől, aktuális vezetője személyiségjegyeitől!

Ukrajna Oroszország lágy hasa!

1943-ban Churchill le akarta beszélni Rooseveltet arról, hogy a második frontot az Atlanti partvidéken valósítsák meg, félve a nagy veszteségtől. Ehelyett Olaszországot és a Balkánt javasolta a partraszállásra, azzal, hogy ez a térség „Európa lágy hasa”. Végül az olasz hadjárat megvalósult, de a balkáni invázió nem. Ma Oroszország „lágy hasa” Ukrajna. Ezt kellene végre megérteni, belátni! Ugyanakkor a nyugati politikusok rendre elfeledkeznek arról, hogy Oroszország nukleáris szuperhatalom is! Nem egy, az atomfegyvert birtokló kilenc ország (Oroszország, USA, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, India, Pakisztán, Észak-Korea) közül, hanem egyike a két szuperhatalomnak! Ma az összes nukleáris rombolóerő 98%-a két országra koncentrálódik: Oroszországra és az USA-ra. Liz Truss, a mindössze 45 napot hivatalban töltött, majd csúfosan bukott brit miniszterelnök asszony nyilatkozta azt, hogy ha szükséges, ő bizony megnyomná azt a bizonyos gombot. Liz asszony nyilván nincs tisztában az arányokkal: Nagy- Britannia atomromboló ereje ma 5 megatonna, Oroszországé 13 ezer megatonna. Márpedig egy nukleáris szuperhatalmat katonailag nem
lehet legyőzni! Persze, távol, a perifériákon igen, hiszen említhetném Vietnamot, Afganisztánt (ez utóbbiban Oroszország és az USA is kudarcot vallott), de ez más eset. Csak azért fordulhatott elő, mert nem volt érdemes ezekért a térségekért ekkora kockázatot
vállalni. Láthattuk, hogy a Kubába telepített SS-4-es orosz atomrakéták már felbőszítették az Egyesült Államokat, Hruscsovnak végül ezeket vissza kellett vonni. Persze cserében az amerikaiak viszont a 15 Jupiter rakétát vonták vissza Törökországból, csak erről akkor
senki nem beszélt.

Hitler 1944. december 16-án azzal indította meg a nyugati hadjáratát az Ardennekben, hogy visszafoglalja Antwerpent, a hatalmas kikötőt. „Antwerpen Anglia szívének szegzett tőr!” – mondta tábornokainak. Nos, ma Kijev nem más, mint Oroszország szívének
szegzett tőr! Az orosz medve – lehet, hogy megsebzett már – de nem fogja tűrni, hogy a hátsójába nukleáris rakétákat telepítsen a NATO!

Oroszország a Szovjetunió szétesése után újra átélte a bekerítettség, a nyugatról jövő újbóli fenyegetettség érzését, és ebben bizony a Nyugat felelőtlen ruszofób politikája volt a ludas. Borisz Jelcin elnöksége idején (1991-1999) lett volna lehetőség Oroszországot
demokratizálni, beintegrálni a NATO-ba, az Európai Unióba, egyébként Ukrajnával együtt. Képzeljünk el egy ilyen szövetséget! Merne ezzel bárki is szembeszállni, ilyen erővel ujjat húzni? Kína, Észak-Korea, és az egész iszlám világ összehúzná magát! Ehelyett jött a Brzezinski-doktrína, az Oroszország erőszakos elszigetelésére való törekvés. A NATO hitszegő módon az orosz határokig terjeszkedett, és 2013-ban a „Majdan téri puccs-csal” sikerült róla leválasztani az oroszok testvérnemzetét, Ukrajnát. Ez önmagában tökéletes casus belli! Másrészt mindez nyilvánvalóan szerepet játszott az orosz belpolitika alakulásában, Putyin diktatúrájának megszilárdulásában, hiszen fölerősítette az orosz tömegekben újra az „erős kéz” iránti vágyat!

De szögezzük végre le: semmilyen orosz vezetés, legyen az demokratikusan megválasztott elnök és kormány, vagy a mostani, a Putyin vezette diktatúra, nem engedheti meg azt, hogy Ukrajnában egy ellenséges erő, például a NATO megvesse a lábát. Vlagyimir Putyin erre határozottan figyelmeztetett, jelezve hogy ez a vörös vonal, eddig és ne tovább! Joe Biden elképesztően ostoba válasza erre: „Ukrajna szabad ország, oda lép be, ahova akar!” Mi lett volna, ha 1956 őszén Eisenhower elnök ezt üzeni Nyikita Hruscsovnak? Már akkor kitört volna az atomháború! Elképesztő a nyugati politikusok rövidlátása!

Ha már nem törekedtek arra idejében, hogy Oroszországot integrálják a NATO-ba, az Európai Unióba, akkor legalább tekintettel kellett volna lenni Oroszország kétségtelen biztonsági érdekeire. Pl. Finnország, a posztszovjet Balti államok, Lengyelország,
Magyarország, Románia, Bulgária alkothatott volna egy semleges ütköző övezetet! (Megjegyzem: erre már 1945-ben nyílt volna lehetőség, még a sztálini vezetésnek is voltak ilyen elképzelései! Csak hát Churchill fultoni beszéde 1946 márciusában „túl korán” jött! Erről ma senki nem beszél!)

Közben, az 1990-es években, Európa egésze gyümölcsöző gazdasági-technológiai-kulturális kapcsolatokat építhetett volna ki ezzel a hatalmas, két kontinensen elterülő, mérhetetlen erőforrásokkal rendelkező óriással. Ehelyett ellenséggé tették, Kína, Irán, Észak-Korea karjaiba lökték! Erre mondaná Joseph Fouché, Napóleon egykori rendőrminisztere: „Ez több mint bűn, ez hiba volt!”

A Nyugatot iszonyú felelősség terheli a mostani orosz-ukrán háborúért, az ukrán nép mérhetetlen szenvedéseiért! A Majdan téri puccs után, némi kísérletezgetés révén megtalálták a lehető legrosszabb megoldást egy közönséges bohóc, egy ripacs személyében! A Nyugat bűnös módon hallgatott az ukrán nacionalizmus-sovinizmus erősödése, a kisebbségek durva elnyomásának fokozódása közepette. Bizony, Putyin nem teljesen ok nélkül emleget fasizmust, pontosabban nácizmust Ukrajna esetében! Ennek az államnak ma semmi köze a demokráciához, a nyugati civilizáció hagyományos értékeihez! Ez az ország ma egy visszataszító, velejéig korrupt diktatúra, de még annak is inkább a silány bohózata! A hétmilliós orosz kisebbség végül megelégelte mindezt, kezébe vette sorsát!

A nyugati politikusoknak fogalmuk sincs ugyanakkor eme térség történelméről, például a Krím félsziget elmúlt legutóbbi kétszáz évéről! Mert ha lenne, akkor nem követelnék vissza Ukrajnának azt, ami sohasem volt Ukrajnáé, legföljebb papíron, Hruscsov különös „ajándékaként” 1954 februárjától! Ami a Donbasz két megyéjét illeti, emelt bárki is szót Nyugaton az ott kibontakozott oroszellenes atrocitások ellen, majd pedig az ottani népszavazás után a két megyében folyó tömeggyilkos háború ellen? Amelynek pedig nyolc év alatt 15 ezer civil halottja volt! Mondta valaki a nyugati politikusok közül, hogy az ukránok és az oroszok üljenek le tárgyalni és rendezzék ezeket a kérdéseket? Már a Krímben szervezett népszavazás előtt, 2014-ben le kellett volna ülnie az ukrán vezetésnek tárgyalnia az ott élő oroszokkal: mit kívántok, mit teljesítsünk, hogy maradjatok? Ugyanez áll a Donbasz két megyéjére is. Ez a háború elkerülhető lett volna, el kellett volna kerülni!

A Nyugat miért nem ehhez asszisztált, miért törekedett inkább a feszültség fokozására? Például mit keresett a Majdan téren, a tüntetők között John McCain, az idős, szenilis amerikai szenátor? Miért lett beültetve ukrajnai olajvállalat igazgató tanácsában Joe Biden, akkori amerikai alelnök züllött fia?

Közeledünk az atomháború felé! Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára kijelenti, hogy Ukrajna győzelméig folytatják az ország segítését katonailag. Borisz Johnson, volt brit miniszterelnök Kijevben biztatta az ukránokat arra, hogy „verjék ki a területeikről az oroszokat”! Ursula von der Leyen arról elmélkedett, hogy ha Ukrajna veszít, akkor Ukrajna megszűnik létezni (ami egyszerűen nem igaz, nem ez a háború célja orosz részről!), ha viszont Oroszország veszít, akkor legföljebb területekről kell lemondania, de hát az neki van amúgy is elég. Iszonyú tévedés ez is, mégpedig nagyon veszélyes tévedés! Ugyanis ha Oroszország veszít, akkor még a Föderáció szétesése is bekövetkezhet, ahogy ezt rövidlátó nyugati politikusok már vizionálják, kezüket dörzsölve. De könyörgöm:
Oroszország termonukleáris szuperhatalom!!!!

Másrészt egy orosz vereség egyben Vlagyimir Putyin veresége is lenne, és persze holdudvarának a veresége, amit ők nem fognak ölbe tett kézzel végig nézni! Hát ezért állunk ma sokkal közelebb egy atomháborúhoz, mint 1962 októberében, a kubai rakétaválság idején! Akkor mindkét fél tudta, hogy ő is, a másik is blöfföl, és mindenki azt is tudta előre, hogy mi lesz a megoldás. Ma nincs blöff, ma minden dolog véresen komoly!

Ukrajna hadszínterein egy pszichopata diktátor áll szemben egy ripacs bohóccal, és ez utóbbit támogatja egy teljesen elbutult, ostoba nyugati politikai vezető garnitúra! Ez a lehető legrosszabb kombináció!

Attól tartok, hogy Vlagyimir Putyin nem fog már sokáig várni: fegyelmeztetésül beveti a taktikai nukleáris fegyvert. Az is megjósolható, hogy hol, hiszen már a szóvivője jelezte: „A német és amerikai tankokat lángba fogjuk borítani!” Mivel? Csakis nukleáris fegyverrel! Nyilvánvaló, hogy az Abramsok és Leopárdok nem szétszórva támadnak majd (ezek nem védelmi fegyverek!), hanem egységes alakzatban, mint a nácik a blitzkrieg idején egykor. És így lehet ezeket, egy tömbben megsemmisíteni egy taktikai
atomfegyverrel. Mással nem igen!

Higgye el kedves olvasó: én reménykedem abban legjobban, hogy ez csak üres fantazmagória, csak rémeket látok, farkast kiáltok, mint az egyszeri pásztorgyerek! De 2022. február 24-e előtt magam is nevettem azon, hogy az amerikaiak nap, mint nap bejelentették az orosz támadás időpontját, aztán az rendre nem következett be. Egy ideig legalábbis…

Dixi et salvavi animam meam! (Elmondtam és megmentettem a lelkemet – egyszerűbben: elmondtam, most már nyugodt a lelkiismeretem.)

Forrás: tollésigazság.oldalunk.hu

Szerző: Dr. Gazdag László nyugalmazott egyetemi docens

(Címkép: MTI/EPA)