Velünk él, sőt sokszor ellenünk cselekszik, mert a kereszténység komoly akadályt jelent(het) az iszlám terjeszkedés útjában. De mit is jelent muszlimnak lenni? Milyen parancsolatok szabályozzák a muszlimok életét? Hogyan alakult ki és hogyan erősödött meg az iszlám? Erről is szól Márfi Gyula érsek 16 részes sorozata.

Az iszlámról és annak követőiről, a muszlimokról nagyon nehéz elfogulatlanul beszélni. Mi magyarok 300 évig álltunk harcban velük, és 150 évig iszlám megszállás alatt éltünk. Ennek emlékét még a génjeinkben hordjuk.

Azok a nyugati országok, amelyeknek ilyen élményeik nem voltak, sőt maguk is gyarmatosítók voltak, nehezen értenek minket, és könnyen ránk sütik, az „iszlamofób” jelzőt. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban valósággal nyüzsögnek az olyan „szakértők” – köztük közel-keleti vagy iszlám-tanszékek professzorai – akik

a „politikai korrektség” megszállottaiként dicshimnuszokat zengenek az iszlámról, úgy állítva be azt, mint „a béke vallását”,

amely az algebrától és a csillagászattól kezdve az orvostudományokig és az építészetig csodálatos teljesítményekkel kápráztatta el a keresztény világot.

Ezek a „szakértők” nem hazudnak, csak éppen megelégszenek a féligazságokkal, és így mégiscsak szemben állnak az igazsággal.

Ezért nekünk ajánlatos figyelmen kívül hagynunk mind az iszlamofób, mind az iszlámbarát szakértők véleményeit, és – Dr. Bill Warnernek, a Politikai Iszlám Tudományok Központja alapítójának tanácsát megfogadva – a leghitelesebb „szakértőkhöz” fordulnunk: Allah-hoz és az ő küldöttjéhez, Mohamedhez.

De hol találjuk meg az ő tanításukat? Allah-ét a Kegyes Koránban, Mohamedét pedig az ún. szunnákban vagy hagyományokban. Ezeken kívül hasznos még számunkra az iszlám történetének ismerete, illetve a muszlim országokban kisebbségben élő „káfírok” (nem muszlim „hitetlenek”) beszámolóinak meghallgatása.

A szunnákat Bill Warner és alapítványa két csoportra osztja: az egyiket Szírának nevezi, amelyben Mohamed életrajzai találhatók, a másikat pedig Hadísznak hívja, amely az Allah Küldöttjével kapcsolatos történeteket, a (kis betűvel írt) hadíszokat tartalmazza.

Mohamed életrajzai közül a legelfogadottabbak:

  • IbnIszak (Ishaq – 704-770) Sirat Rasul Allah című, illetve
  • Al-Tabari (839-923) Tariqhal-Rasulwaal-Muluk c. könyve

A Mohameddel kapcsolatos hadíszok legjelentősebb gyűjteményei:

  • Al-Bukhári (810-870) ún. Sahíh-ja,
  • Abu Muszlim (822-875) Sahíh-ja és
  • Abu Daud (Abu-Dawud, +889) ún. Sunan-ja.

Ezek a művek angol fordításban elérhetők. Idézésük módja:

  • Iszak 125: Iszak könyvének 125. margójelzéssel ellátott része,
  • Tabari 1162: Al-Tabari könyvének 1162. pontja,
  • Bukhári 1,3,4: BukháriSahíh-jából: 1. kötet, 3. könyv, 4. sz. hadísz,
  • Muszlim 12, 1234: Muszlim Szahíh-jából: 12. könyv, 1234. hadísz,
  • Abu Daud 11, 2137: Abu DaudSunan-jából: 11. könyv, 2137. hadísz.

A Korán-idézések módja: K 52,19: a Korán 53. szúrájából (fejezetéből) a 19. ája (vers).

A 14. században keletkezett, Naqibal-Misri által összeállított Saria-törvény (eredeti címe magyarul: Az utazó támasza és a hívő eszköztára) a Koránra és a szunnákra, vagyis Allah kinyilatkoztatásaira és Mohamed kijelentéseire épül. A Saría-idézetek előtt általában egy betűt és két számot találunk:

  • m 10,12: M jelzésű fejezet 10. szakaszának 12. pontja.

(Megjegyzés: Iszak – Tabari – Bukhári és Muszlim nevét néha csak nevük kezdőbetűivel helyettesítjük.)

Bill Warner kiadványai az iszlámmal elsősorban mint (totalitárius) politikai rendszerrel foglalkoznak.

Kétségtelen, hogy a Korán és a szunnák több mint a fele nem a muszlimokkal, nem is az ő hitükkel és vallásból fakadó kötelezettségeikkel, hanem a káfírokkal, a „hitetlenekkel” foglalkozik. Ez pedig sokkal inkább politika, mint vallás.

Ettől függetlenül az iszlám kétségkívül vallás is, méghozzá világvallás. Híveinek száma valószínűleg kiteszi a világ összlakosságának 20 százalékát, vagyis minden ötödik ember muszlim, aki – Mohamedet követve – átadta magát Allahnak, meghódolt az Egyetlen Isten előtt.

Forrás: mandiner.blog.hu

Kétségtelen, hogy az iszlám peremvidékén mindig voltak olyan szúfik: aszkéták és misztikusok, akik a kereszténységből és a perzsa vallásból is merítve ismerték a befelé fordulást, az elmélyült elmélkedést és imaéletet is, Mohamed vallása lényegében mégis kifelé forduló tömegvallás. Ez abból is látszik, hogy az említett misztikusaikat gyakran üldözték, miként a derviseket és neves filozófusaikat, Avicennát és Averroest is.

Legnagyobb misztikusukat, al-Halládzsot, aki – Allah világfelettiségét veszélyeztetve – magát azonosítani merte az emberszerető Istennel, a kilencedik században halálra ítélték és keresztre is feszítették.

Az iszlám szoros értelemben vett hittana kétségkívül sokkal szegényebb, mint a kereszténységé. A muszlimok azonban nagyon komolyan hisznek Allahban, az ő Küldöttében: Mohamedben és az őt megelőző prófétákban, hisznek az isteni eredetű Kegyes Koránban, a Koránban emlegetett angyalokban, valamint az Utolsó Napban, az ítéletben és az ítéletet követő paradicsomban, mint a gyönyörök kertjében és a tüzes pokolban.

(Címkép: mandiner.blog.hu)