„Bizonyos csoportokat csak a történetmesélés köt össze” – Kepes Andrást az anekdoták érdeklik – címmel jelent meg az írás Maszol.ro portálon. Kepes a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét vendége volt, és az ott elhangzott beszélgetésről szól Tasi Annabella cikke, amit itt olvashatnak el.
Mi két gondolatot emelünk ki ebből.
Az író-olvasó találkozón egyebek mellet az író azt mondta: kelet-európai sajátosság, hogy egy nemzetnek nincsen közös történelme, így szerinte nekünk, magyaroknak sincs, nem gondoljuk át, mi történt velünk az elmúlt száz évben, hitelét vesztette az a narratíva, ami a 20. századról szól.
Hisz a történetmesélés erejében, de keserű szájízzel tapasztalja, hogy a magyaroknak nincsen közös történetük, ehelyett a generációja tízévente „újrahazudja” a múltat, hitelét vesztette az a narratíva, ami a 20. század eseményeiről szól.
A beszélgetés végén Kepes András egy személyes történetet is elárult: bár először jár Kolozsváron, annyi kötődése van a városhoz, hogy nagybátyja volt Kádár Imre, a kolozsvári Magyar Színház egykori igazgatója. Magyarzsomboron élt nagynénje, nagyapja, onnan hurcolták el őket a holokauszt idején, és jelenlegi erdélyi útján szeretné megismerni az ő történetüket, mert van, aki mesélne róluk.
Kíváncsian várjuk az új művet, különösen azzal a szemlélettel, „hogy a magyaroknak nincsen közös történetük, ehelyett a generációja tízévente „újrahazudja” a múltat.” Arról már nem beszélve, hogy a mesékben olykor a tények is elferdülnek és a történetmesélésben is ez előfordulhat.
