Muszlimmá alakulásának első mozzanataiban az Iszlám Államhoz hűségesküvel kötődő, a terrorcselekmények előkészítésének alapos gyanújával elfogott V. Kende egy láthatatlan ellentét közepébe keveredett. Az iszlám bonyolult, sokéves tanulmányozást igénylő szabályai, a vallási szubkultúra összetett rendszerében sok neofita összezavarodik, ahogyan történt ez a fiatal kecskeméti férfival is. V. Kende útkeresésének a magyarországi iszlám közösségekben nyomon követhető állomásaiból élesebben kirajzolódnak a muzulmán világ árnyalatai, és magyarázattal szolgálhat arra is, mi lehetett a „kapudrog”, amely a zavart fiatalembert becsapdázta.
Magyarországon az iszlám vallásgyakorlatának szabadabb, kevésbé intézményesített jellegéből adódóan több ellenőrizetlen és önjelölt tanító is működik, akiket sokan naivan követnek. A huszonegy éves V. Kende egy ilyen csoport hatása alatt írt gúnyolódó üzeneteket a Magyar Iszlám Közösség elnökének. Az egyik ilyen „ismeretlen mester” a libanoni származású Nidal Abiad, aki a szelefista, vahhabita szekta egyik online működő imámja – vagy ahogyan a tágabb magyar muszlim közösségben ezt gúnyorosan nevezik: fotelkalifája. Az ő felügyelete alatt működik a Muszlim falu elnevezésű Facebook-csoport, amelynek bárki szabadon a tagja lehet. Nincs ellenőrzés, nincs korlátozás. Ezen a felületen rendszeresen feltűnnek a többi irányzatot kritizáló, becsmérlő szélsőséges hangvételű bejegyzések.
A vahhabizmus a legszélsőségesebb és a kizárólagos iszlám ortodoxiát képviseli. Követői az „igaz” muszlimok, ők azok, akik a prófétát igazán, eltérések és vadhajtások nélkül követik. Ez a „valódi” iszlám hit volt a táptalaja a nyugatellenes fundamentalista törekvéseknek, valamint a modern terrorizmus lelkisége és szellemi hátországa is ebből a szektából fakad.
Az ISIS, az al-Kaida és a Boko Haram mind a vahhabizmus útját járták és ezer szállal kötődtek a vahhabizmust finanszírozó politikai erőkhöz. A mai vahhabizmus legszélsőségesebb leágazásai nem tiszta lelki igények betöltésére létrejövő vallási gyülekezetek, hanem politikai termékek.
Több ez mint egyszerű vallás: egyértelmű politikai és vallási ellenpontként jelenik meg. Ideológia, amely mindennel szemben ellenséges, ami nem azonos vele. Nem tesz különbséget az ideológiai tanoktól eltérő „eretnekségeket” követő muszlimok és egy keresztény között, hiszen mindkettő alacsonyabb rendű és mindkettő a pokolra jut. Az iszlámban a hit egyben hatalmat és fennhatóságot is jelent. Ahol a vahhabizmus csírája megjelenik, ott azonnal sikátorharc kezdődik a síita iszlámot képviselő Iránnal és a többféle irányzatot integráló, szintén középhatalmi státusszal bíró Törökországgal. Európában a gyakran gyökértelen iszlám gyülekezetek számára a finanszírozás, a vallási-politikai kötődés és a spirituális legitimáció kérdése létfontosságú. Ha nem rendelkeznek ezekkel az erőforrásokkal, akkor eljelentéktelenednek. Viszont az erőforrás függést is hoz magával.
A vahhabizmus radikális és a mindenféle misztikát, szúfizmust mellőző „straight edge”, „hardcore” jellege villámgyors igazodási pontokat kínál egy frissen muszlimmá váló bizonytalan, saját hitgyakorlati rutinnal még nem rendelkező neofita számára, aki az első perctől kezdve megkapja a kiválóság, a felsőbbrendűség öntudatát.
A lapunknak nyilatkozó Kovács Miklós Ahmed, a Magyar Iszlám Közösség imámja szerint „ebben a szélsőséges csoportban, a Muszlim faluban óvatosak, látszólag nem buzdítanak erőszakra, de aki ismeri ezt az iszlám szektát, az tudja, hogy a vahhabizmus előszoba a radikalizálódás útján, olyan, mint a heroinistának az ecstasy vagy a marihuána. Az egyik a másikból következik”
A vahhabizmus a terrorizmus kapudrogja. Az erőszakra azonban értelemszerűen nem egy nyilvános csoportban fognak buzdítani – magyarázza, és emlékeztet: V. Kende is zárt chatszobákban beszélgetett az Iszlám Állammal (ISIS), szerinte az ilyen csoportok arra viszont alkalmasak, hogy vallási tanítás címszava alatt elültessék az érdeklődőben ideológiájuk alapjait.
Ebben a csoportban több vallási, ideológiai és pszichés szinten is zavart kommentelő szól hozzá a „szónoklatokhoz”. Nem ritka az olyan kommentelő, akinek a nyilvános Facebook-falán egyszerre jelenik meg a katolikus giccs, a new age és a radikális iszlám (például az iszlamista Hamász terrorszervezet propagandája). Kovács Miklós Ahmed kiemeli, ezekben a virtuális közösségekben nincs visszacsatolás, így a résztvevők szabadon értelmezhetik – akár saját rossz elképzeléseik megerősítéseként is – a vahhabita imám, Nidal Abiad tanításait. V. Kende ennek a virtuális vahhabita mecsetnek a tagja volt, több vallási töltetű posztot lájkolt, és kommentelt is. A napokban azonban megszüntették a „klubtagságát”.
A vahhabizmusban szerinte egy sikertelen, kallódó ember is megtalálhatja azt az életcélt, ami által a „sikeresebbek” fölé kerekedhet, megvetheti őket.
V. Kendének semmiféle kulturális viszonyulása nem volt az iszlámhoz. Nem érezhette át az iszlám világ dühét és gyűlöletét, hiszen egy vidéki nagyváros felső középosztályához tartozott, egy jó nevű ügyvédapával. Soha nem nélkülözött. Kende a saját korosztályos frusztrációját és sikertelenségét kezelte a fundamentalista iszlámmal. Veszélyes játék volt.
A teljes cikk itt olvasható: hirado.hu / szerző: Markovics Péter, Szerencsés D. Márton
Címlapkép: Fotó: V. Kende/Facebook
