Egy magyar szurkoló rendkívüli levele Németországból, a német-magyar EB-meccs tapasztalatairól!

Kint voltam én is Münchenben. Saját tapasztalataim:

Folyamatosan – és nyilván szándékosan, s indokolatlanul – minden helyszínt túlbiztosítottak rendőrökkel. Fenyegető jelenléttel voltak ott mindenhol, annak ellenére, hogy teljesen békésen viselkedett minden magyar. Sok család, kis gyerekek is voltak köztünk. Ugyanakkor nem látszott semmi személyes a rendőrökön, illetve látszott, hogy azért teszik amit tesznek, mert utasítják őket. Provokációk sora volt egész nap a városban, főleg a városvezetés (!) részéről. Az “új német szivárványos zászló” kint volt minden buszon és villamoson. A városházán is ki voltak pakolva. Színtiszta, felsővezetői provokáció volt, mert másnap már nem voltak kint!!!

A stadionba beléptetés kritikán alulian lassú volt. A magyar szektorokhoz összesen 4 kapu volt. Olyan tüzetesen nézték át a szurkolókat, hogy úgy még az El Al-nál sem nézik át. A németek úgy grasszáltak a stadionban a szivárványos zászlóval, mintha az a nemzeti lobogójuk lett volna (kb. 6-7 ből egynél volt.). A szarházit – aki beszaladt és a himnuszunk alatt a válogatottunk elé állva rázta az “új német zászlót” – megtapsolták a németek.

A magyar B közép fölötti szektorból két német a meccs első félidejének közepe táján elkezdte provokálni a magyarokat. Szerencsére a rendezők gyorsan kezelték a helyzetet ugyanakkor, nem lett nagyobb botrány.

A meccs után a magyarokat egy kerülő, sáros földúton engedték csak vissza a metróhoz, úgy, hogy kb. háromszor váratták fölöslegesen a tömeget. A „különmetróban” minden ajtónál két, tetőtől talpig beöltözött rendőr préselte be még magát a magyarok közé, teljesen érthetetlenül, mert minden magyar békés és derűs/keserű volt.

Összegezve most kimutatták a foguk fehérjét, s azt, hogy milyen is a német vendégszeretet. Addig vagyunk csak “barátok”, amíg úgy történik minden, ahogy ők akarják. Ha bármi nem úgy van, akkor jön az izmozás különféle szintjei a kellemetlenkedő gyarmati népséggel szemben. Semmit nem változtak 1945 óta. Csak idő és történelmi helyzet kérdése, hogy mikor alkalmaznak a jelenleginél keményebb módszereket az új vallás követésének kikényszerítésére.

Ha valakiben lett volna még illúzió, hogy számíthatunk-e bármi jóra “Nyugatról”, akkor az a müncheni este tapasztalatai alapján leszűrheti magának a választ.

Forrás és eredeti írás: mindenszo.hu

Kiemelt kép: mandiner.hu