A Mandiner hetilapnak adott interjút Kocsis Máté a Fidesz frakcióvezetője. A beszélgetésből – amelyet Kacsoh Dániel és Szalai Laura készített – néhány gondolatot adunk közre.
Engedélyt kell kérni a Fideszben ahhoz, hogy valaki részt vehessen a Pride-on?
Nem kellene, ha valaki részt akarna venni, de ilyen ember nincs a frakcióban. Félreértés ne essék, ez a rendezvény nem a szexuális szabadság melletti kiállásról vagy esetleg a devianciák elfogadtatásáról szól, hanem durva provokáció. Az lmbtq-mozgalom nem a kisebbséget védi, hanem a többséget támadja. Kereszténygyalázás, a magyar nemzeti identitás kigúnyolása, gyűlöletkeltés, kormánypárti politikusok iparszerű sértegetése, ha épp úgy van kedvük, „lebuzizása”, és szélsőséges liberális propaganda valamiféle vélt szabadságjog mögé bújva.
Brüsszelben és a nyugati, de az itthoni ellenzéki sajtóban is úgy hívják a jogszabályt, hogy „homofób törvény”.
Liberális körökben nagyon értenek az elnevezésekhez, az átértelmezésekhez és a megbélyegzéshez. Egyszerű hazugság így hívni a gyermekvédelmi és pedofilellenes törvényt. A brüsszeli támadás nyilvánvalóan politikai, egészen megdöbbentő lenne, ha tartalmi lenne. Ha pedig mégis az, és a gyermekek védelme kerül ilyen nyomás alá, akkor nagyobb baj van Brüsszelben, mint gondoltuk. A törvénycsomag megerősíti a szülők előjogait a gyermekük nevelését illetően, felnőttekről pedig nem szól. Magyarországon mindenki úgy éli a magánéletét, ahogy óhajtja, minden más értelmezés hamis.
Lesz folytatása a törvénynek?
Lesz. A gyermekvédelem területén van még tennivaló bőven, illetve a pedofilok kapcsán sincs még lezárva a vita a kémiai semlegesítés kérdésében. A most elfogadott jogszabály kapcsán pedig nyáron készülnek el a végrehajtási rendeletek, ezek pontosítják majd a legapróbb részleteket. Ezért beszélnek ostobaságokat azok, akik már most azt állítják például, hogy nem lehet majd Shakespeare-t vagy Szapphót tanítani az iskolákban.
Pegasus-ügy. A kormány szerint szintén hisztéria zajlik, és álbotrányról van szó, az ellenzék vizsgálatot követel. Ha tényleg nincs semmi látnivaló az ügyben, miért nem kerülhet a nemzetbiztonsági bizottság elé?
Mert abban a bizottságban pont nem árt, ha van alapja is egy állításnak. Nincs Magyarországon törvénytelen lehallgatás az állami szervek részéről, falnak vezette a liberális propagandasajtó a baloldali politikusokat. Bár értem, hogy kapóra jött volna egy ilyen ügy, de csupán arról van szó, hogy túl élénk a fantáziájuk. Vagy túl sok lövöldözős kémfilmet néztek. Az általuk elképzelt kémrendszer, vagyis a tömeges megfigyelések, a gigantikus információgyűjtő rendszerek alkalmazása nem a kis országok, hanem a nagyhatalmak – Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Izrael – játszótere. A vita is onnan ered. Magyarország nem focizik ezen a pályán.
Sajtóbeszámolók szerint például egy 444-es újságíró és ellenzéki politikusok telefonjait is lehallgatták az izraeli szoftverrel.
Ennek a fantáziálásnak körülbelül annyi alapja van, mint hogy csipet ültetnek az emberekbe az oltásokkal. Ezek lázálmok, ami abból is látszik, hogy az erős kezdés után hamar áttértek a ballib sajtóban is a feltételes mód használatára. Most meg már csak kínlódnak, hogy akárhogy is, de fenntartsák a témát. A kitalációjuk azért is minősített ökörség, mert ha így lenne is, fogalma sem lenne róla egy lehallgatottnak. Gyerekes hősködés és mártírkodás, aminek egyetlen logikus pontja sincs. Itt jegyzem meg, utoljára a Gyurcsány-kormány alatt figyeltek meg ellenzéki politikusokat. A titkosszolgálatok az alvilággal együttműködve gyűjtöttek adatokat jobboldali politikusokról 2006 és 2009 között. Szilvásy, Laborc, Portik, ha még emlékeznek.
A teljes interjút itt olvashatják.
Nyitó kép: magyarnemzet.hu
Fotó: Földházi Árpád
