Augusztus 22-én a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor a szentmise evangéliumáról, a jézusi kinyilatkoztatásnak, az Eucharisztia titkának „botrányosságáról” elmélkedett a Szentatya. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgia evangéliuma (Jn 6,60–69) a tömeg és a tanítványok reakcióját mutatja be Jézus beszédére a kenyerek csodája után. Jézus arra hívta őket, hogy értelmezzék ezt a jelet, és higgyenek őbenne, aki a mennyből alászállt igazi kenyér, az élet kenyere; és feltárta, hogy a kenyér, amelyet adni fog, az ő teste és vére. Ezek a szavak keményen és érthetetlenül hangzottak az emberek fülében, olyannyira, hogy attól kezdve – az evangélium szerint – sok tanítványa visszafordult, vagyis nem követték tovább a Mestert (Jn 6,60.66). Ekkor Jézus megkérdezi a tizenkettőt: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,67), és Péter az egész csoport nevében megerősíti azt a döntésüket, hogy vele maradnak: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68–69). Gyönyörű ez a hitvallás!
Röviden térjünk ki azok magatartására, akik visszavonulnak, és úgy döntenek, hogy nem követik tovább Jézust. Mi a forrása ennek a hitetlenségnek? Mi az oka ennek az elutasításnak?
Jézus szavai nagy botrányt keltenek. Azt mondja, Isten úgy döntött, hogy az emberi test gyengeségében nyilvánítja meg magát és hozza el a megváltást. Ez a megtestesülés misztériuma. Isten megtestesülése az, ami botrányt okoz, és ami ezeknek az embereknek – de gyakran nekünk is – akadályt jelent. Jézus ugyanis azt állítja, hogy az üdvösség igazi kenyere, amely az örök életet közvetíti, az ő teste; és ahhoz, hogy közösségre léphessünk Istennel, a törvények megtartása vagy a vallási előírások teljesítése előtt, vele kell valódi és konkrét kapcsolatot megélnünk. Mert az üdvösség tőle származik, az ő megtestesülésében érkezett el hozzánk. Ez azt jelenti, hogy
Istent nem a nagyság és hatalom álmaiban és képeiben kell keresnünk, hanem Jézus emberségében kell felismernünk, következésképpen testvéreink emberségében, akikkel életünk útján találkozunk.
Isten testté lett. És amikor ezt kimondjuk a hiszekegyben, karácsony napján és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén térdre borulva imádjuk a megtestesülés titkát. Isten testté és vérré lett: olyannyira leereszkedett, hogy olyan emberré vált, mint mi, olyannyira megalázta magát, hogy magára vette szenvedéseinket és bűneinket, és arra kér bennünket, hogy ezért ne az életen és a történelmen kívül, hanem a Krisztussal és a testvéreinkkel való kapcsolatunkban keressük őt. Az életben, a történelemben, a mindennapi életben keressük Istent! Testvéreim, ez az Istennel való találkozáshoz vezető út: a Krisztussal és a testvéreinkkel való kapcsolat.
Ma is botrányt okozhat és nem könnyű elfogadni Isten Jézus emberségében való kinyilatkoztatását. Ez az, amit Szent Pál az evangélium „balgaságának” nevez azokkal szemben, akik csodákat vagy e világi bölcsességet keresnek (vö. 1Kor 1,18–25). És ezt a „botrányosságot” jól jeleníti meg az Eucharisztia szentsége: mi értelme lehet – a világ szemében – annak, hogy egy darab kenyér előtt letérdelünk? Miért táplálkozunk kitartóan ezzel a kenyérrel? A világ megbotránkozik.
Jézus csodálatos tettét látva, aki öt kenyérrel és két hallal több ezer embert jóllakat, mindenki ünnepli őt, diadalmenetben akarják kísérni és királlyá akarják tenni. De amikor elmagyarázza, hogy ez a gesztus az ő áldozatának, vagyis élete, húsa és vére odaadásának a jele, és hogy azoknak, akik követni akarják, magukba kell fogadniuk őt, az ő Istenért és másokért adott emberségét, akkor már nem tetszik, ez a Jézus válságba sodor bennünket.
Sőt, aggódjunk, ha nem sodor minket válságba, mert akkor vélhetően felhígítottuk az üzenetét!
És kérjük annak kegyelmét, hogy hagyjuk magunkat provokálni és megtéríteni „az ő örök életet adó szavai” által! A Boldogságos Szűz Mária, aki testében hordozta Fiát, Jézust, és egybekapcsolódott az ő áldozatával, segítsen bennünket, hogy mindig tanúságot tegyünk konkrét életünkkel hitünkről!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
